A Tanács következtetései és állásfoglalásai

Az EU Tanácsa

Az EU Tanácsa nemcsak jogi aktusokról tárgyal, illetve nemcsak ilyeneket fogad el, hanem más dokumentumokat is – például következtetéseket, állásfoglalásokat és nyilatkozatokat –, amelyeknek nincsen jogi következménye. A Tanács arra használja ezeket a dokumentumokat, hogy kifejezze politikai álláspontját valamely, az EU tevékenységi köréhez kapcsolódó témáról. Az ilyen dokumentumok politikai kötelezettségvállalásokat vagy álláspontokat tartalmaznak – a szerződések nem rendelkeznek ezekről, így ezek jogilag nem kötelező erejűek.

Az Unió más intézményei is élnek hasonló eszközökkel álláspontjuk kifejtéséhez. A Bizottság például ún. zöld könyveket ad ki, hogy uniós szinten vitát indítson egyes témákról. Ezekben felkéri a kérdéses témával foglalkozó szervezeteket, illetve személyeket, hogy vitassák meg a bizottsági javaslatokat, melyek később jogalkotási aktusokká válhatnak. A Parlament szintén megfogalmazhat állásfoglalásokat, illetve ajánlásokat az EU hatáskörébe tartozó ügyekről.

Következtetések és állásfoglalások 

A Tanács az ülésein folytatott viták nyomán fogad el következtetéseket, amelyekben általában egy adott témára vonatkozó politikai álláspontot fejt ki. Fontos különbséget tenni a tanácsi következtetések és az elnökségi következtetések között. A tanácsi következtetéseket a Tanács adja ki, míg az elnökségi következtetések kizárólag az elnökség álláspontját tartalmazzák, azokban a Tanácsnak nincs szerepe.

A Tanács következtetései általában meghatározzák az adott szakpolitikai területen előirányzott következő lépéseket. Bár jogi következményük nincs, adott esetben a Tanács a következtetésekben kéri fel a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot vagy tegyen további lépéseket. Ha egy állásfoglalás olyan témát érint, amely nem egészében tartozik uniós hatáskörbe, úgy „a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás” címet viseli.

A tanácsi következtetések és állásfoglalások főbb típusai 

A Tanács többek közt azért fogad el következtetéseket, illetve állásfoglalásokat, hogy:

  • felkérjen egy tagállamot vagy egy másik uniós intézményt, hogy hozzon intézkedéseket egy bizonyos kérdéssel kapcsolatban. Gyakran fogadnak el ilyen következtetéseket azokra a területekre vonatkozóan, ahol az Unió támogató, összehangoló vagy kiegészítő hatáskörrel rendelkezik; ilyen például az egészségügy vagy a kultúra területe.

  • felkérje a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot valamely konkrét témában. Ez az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 241. cikkén alapul.

  • koordinálja a tagállamok tevékenységét. Ezzel a Tanács akkor él, amikor egy szakpolitikai cél megvalósításához „puha koordinációt” alkalmaz. Ilyen esetekben a következtetésekben célokat határoz meg vagy értékeli az elért eredményeket.

  • kifejtse – a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) részeként – az Unió álláspontját egy bizonyos eseménnyel vagy országgal kapcsolatban. Ezekben a következtetésekben a Tanács az Unió nevében fejt ki valamely politikai álláspontot vagy értékel valamilyen nemzetközi eseményt.

  • meghatározza az EU és a tagállamok összehangolt álláspontját a nemzetközi szervezetekben. Erre példa, amikor a Tanács azért fogad el következtetéseket, mert az Unió valamilyen nemzetközi fórumon szándékozik részt venni.

  • észrevételeket tegyen és megoldásokat javasoljon azon problémákkal kapcsolatban, melyekre a Számvevőszék különjelentései mutatnak rá. 

Hogyan működik? 

A Coreper

A Coreper (azaz az Állandó Képviselők Bizottsága) készíti elő minden tanácsi formáció munkáját. Két csoportra oszlik: Coreper I. (helyettesek) és Coreper II. (nagykövetek).

Elfogadásuk előtt a következetéseket a Tanács három szintjén vitatják meg:

  • a munkacsoportokban
  • az Állandó Képviselők Bizottságában (Coreper)
  • valamely tanácsi formációban
  1. Mielőtt megfogalmaznák a következtetéstervezetet, az elnökség gyakran vitaanyagot készít, melyet benyújt a munkacsoportnak, hogy az áttekintse a kérdést. 
  2. Ennek alapján a Tanács elnöksége, általában a Tanács Főtitkárságának támogatásával, megszövegezi a következtetéseket. A következtetésekért az elnökség viseli a politikai felelősséget.
  3. A munkacsoport több ülésén is megvitatja a dokumentumot; az utolsó ilyen megbeszélésre általában 7–14 nappal azelőtt kerül sor, mielőtt továbbítanák azt a Corepernek további megfontolásra.
  4. Körülbelül két héttel a Tanács ülése előtt a Coreper is megvizsgálja a szöveget, és megkísérli megoldani a rendezetlen kérdéseket.
  5. Az érintett Tanácsi formáció ezután elfogadja a szöveget. A tanácsi következtetéseket csak konszenzussal – azaz az összes tagállam egyetértésével – lehet elfogadni. Ha a miniszterek nem értenek egyet a szövegben foglaltakkal, módosíthatják azt.
  6. Kivételes esetekben a Tanács nem tud egyetértésre jutni a következtetésekről. Ilyenkor néha az elnökség fogadja el a szöveget „elnökségi következtetések”-ként, amihez nincs szükség a tagállamok beleegyezésére.