Annak érdekében, hogy ezen a webhelyen minél kényelmesebb legyen a böngészés, sütiket használunk. A sütik használatáról és a beállítások módosításáról itt olvashatók további információk.

A Tanács mint uniós döntéshozó

Rendes jogalkotási eljárás

A rendes jogalkotási eljárást – más néven együttdöntést – mintegy 85 uniós szakpolitikai területen alkalmazzák, a megkülönböztetés elleni küzdelemtől a közös bevándorlási politikáig.

Az ezen eljárás keretében tárgyalt uniós jogi aktusok többségét már első olvasatban elfogadják.

A Tanács az Unió egyik fő döntéshozó szerve. A Tanács keretében vitatják meg és fogadják el az új uniós jogszabályokat, illetve – amennyiben szükséges – módosítják a már meglévőket. A Tanács koordinálja a szakpolitikákat is. A Tanács az esetek többségében a rendes jogalkotási eljárás – más néven együttdöntés – keretében az Európai Parlamenttel közösen határoz. Az együttdöntést azokon a szakpolitikai területeken alkalmazzák, ahol az Unió kizárólagos vagy a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik. A Tanács ilyenkor az Európai Bizottság által benyújtott javaslatok alapján alkot jogszabályt. 

Néhány nagyon sajátos területen a Tanács különleges jogalkotási eljárások keretében határoz. Ezek az egyetértési eljárás és a konzultációs eljárás, amelyekben a Parlament szerepe korlátozott. 

A Tanácson belül – háromlépcsős eljárás

Több mint 150 munkacsoport és bizottság készíti elő a miniszterek munkáját, akik különböző tanácsi formációkban vizsgálják a javaslatokat. E munkacsoportok és bizottságok a tagállamok tisztviselőiből állnak.

Miután a Tanács kézhez kapta a Bizottság javaslatát, a Tanács és a Parlament párhuzamosan vizsgálja a szöveget. Ezt a vizsgálatot „olvasatnak” nevezik. A Tanácsnak és a Parlamentnek összesen három olvasatra van lehetősége ahhoz, hogy megállapodjon egy jogalkotási javaslatról vagy elutasítsa azt.

A Tanács egyes esetekben a Parlament első olvasatban kialakított álláspontjának elfogadásáig politikai megállapodást, más szóval „általános megközelítést” fogadhat el. A Tanácsban elfogadott általános megközelítés felgyorsíthatja a jogalkotási eljárást és megkönnyítheti a két intézmény közötti megállapodást, mivel így a Parlament még az első olvasatbeli véleményének kialakítása előtt megismerheti a Tanács álláspontját. A Tanács azonban csak azt követően fogadhatja el a végleges álláspontját, hogy a Parlament első olvasatban véleményt nyilvánított.

A javaslatot minden olvasat során három szinten vitatják meg a Tanácsban:

  • munkacsoport
  • Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper)
  • tanácsi formáció

Ez a rend biztosítja a munkacsoportok szintjén a javaslat szakértői szintű vizsgálatát, miniszteri szinten a politikai felelősségvállalást, a Coreperben pedig a szakértelmet politikai megfontolásokkal ötvöző, nagykövetek általi vizsgálatot.

A Tanács előkészítő szervei

A Corepert feladatai ellátásában több mint 150 szakosított munkacsoport és bizottság, az ún. előkészítő szervek segítik.

1. A munkacsoport

A Tanács elnöksége a Főtitkárság közreműködésével kiválasztja és összehívja a javaslat megvitatására alkalmas munkacsoportot.

A munkacsoport először általánosan, utána pedig soronként vizsgálja meg a javaslatot.

A munkacsoporti vizsgálat befejezése nincs határidőhöz kötve; a szükséges idő a javaslat jellegétől függ. Ezenkívül a munkacsoport nem köteles megállapodásra jutni, de a megbeszélései eredményét benyújtja a Corepernek.

2. Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper)

A Coreper attól függően kezeli a javaslatot, hogy a munkacsoport milyen szintű megállapodásra tudott jutni.

Amennyiben a megállapodás vita nélkül lehetséges, akkor a napirendi pont a Coreper napirendjének I. részébe kerül.

Amennyiben a munkacsoport szintjén nem sikerült megállapodást elérni a javaslat bizonyos elemeiről, és ezért a Coreperen belül további vitára van szükség, a kérdés a napirend II. részébe kerül. Ebben az esetben a Coreper:

  • megkísérelheti saját maga rendezni a kérdést,
  • visszautalhatja a javaslatot a munkacsoporthoz, esetleg a kompromisszum elérésére tett javaslatok kíséretében,
  • a Tanács elé terjesztheti a kérdést.

A Coreper a javaslatok többségét többször is a napirendjére tűzi, és megkísérli áthidalni azokat a véleménykülönbségeket, amelyeket a munkacsoportban nem sikerült megszüntetni.

3. Tanácsi formáció

Amennyiben a Coreperben sikerült lezárni a javaslat vitáját, akkor a kérdés a Tanács napirendjének „A” pontjai közé kerül, amelyeket a Tanács várhatóan vita nélkül fogad el. A Tanács általában a napirendjén lévő kérdések kétharmadát „A” napirendi pontként fogadja el. Egy vagy több tagállam kérésére azonban az adott kérdés újra megvitatható.

A Tanács napirendjének „B” szakaszába tartoznak azok a pontok:

  • amelyek a Tanács megelőző ülésein lezáratlanul maradtak,
  • amelyekről a Coreperben vagy a munkacsoportban nem sikerült megállapodásra jutni,
  • amelyek politikailag igen érzékeny kérdések, és így alacsonyabb szinten nem rendezhetők.

Amikor a Tanács jogalkotói minőségben jár el, a szavazások eredményét automatikusan nyilvánosságra hozzák. Ha egy tag a szavazathoz magyarázó feljegyzést kíván fűzni, azt szintén nyilvánosságra hozzák a jogi aktus elfogadása esetén. A magyarázó feljegyzés akkor is közzétehető, ha a közzététele nem lenne automatikus, de a feljegyzés készítője ezt kéri.

Mivel a Tanács egyetlen jogi személynek minősül, a 10 formáció bármelyike elfogadhat egy másik formáció hatáskörébe tartozó jogi aktust.