A rendes jogalkotási eljárás

Az EU Tanácsa

Az együttdöntési eljárást 1992-ben vezették be, majd alkalmazását 1999-ben kiterjesztették. A Lisszaboni Szerződés elfogadásával az együttdöntést átnevezték rendes jogalkotási eljárássá, és ez vált az uniós jogszabályok elfogadásához használt fő döntéshozatali eljárássá. Mintegy 85 szakpolitikai területen alkalmazzák.

Megállapodás

A Tanács időnként „általános megközelítést” alkalmaz, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet az álláspontjáról valamely, a Bizottság által benyújtott jogalkotási javaslatra vonatkozásában.

E politikai megállapodás célja általában az, hogy felgyorsítsa a jogalkotási eljárást, és hogy a Parlament és a Tanács között könnyebben létrejöjjön első olvasatban a megállapodás.

Röviden

Jogalkotók: az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament

A jogalkotási kezdeményezés joga: az Európai Bizottság

Az eljárás főbb szakaszai:

  1. Az Európai Bizottság javaslatot nyújt be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek.
  2. A Tanács és a Parlament vagy első, vagy második olvasatban fogadja el a jogalkotási javaslatokat.
  3. Ha a két intézmény második olvasatban sem jut megállapodásra, akkor összehívják az egyeztetőbizottságot.
  4. Amennyiben az egyeztetőbizottságban kialakított szöveg mindkét intézmény számára elfogadható a harmadik olvasatban, akkor a jogalkotási aktust elfogadják.

Amennyiben egy jogalkotási javaslatot az eljárás bármelyik szakaszában elutasítanak, vagy a Parlament és a Tanács nem tud kompromisszumra jutni, akkor a javaslatot nem fogadták el és az eljárás véget ér.

Jogalap: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 289. cikke és 294. cikke.