A Tanács szerepe a nemzetközi megállapodásokban

Az EU Tanácsa

A nemzetközi megállapodások megkötésével az EU szakpolitikai céljai elérését törekszik elősegíteni. Tárgyukat tekintve vonatkozhatnak olyan széles területekre, mint a kereskedelem, az együttműködés és a fejlesztés, de foglalkozhatnak olyan szűkebb és célirányosabb szakpolitikai ágakkal is, mint a textilipar, a halászat, a vámügy, a közlekedés, a tudomány és a technológia.

Az EU Unión kívüli országokkal és nemzetközi szervezetekkel – például a WTO-val vagy az ENSZ-szel – egyaránt folytathat nemzetközi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat, illetve köthet megállapodásokat.

Kizárólagos vagy megosztott hatáskör?

Az EU bizonyos területeken kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi megállapodások megkötésére; ilyenek például azok a megállapodások, amelyek közös uniós szabályokat érintenek, illetve amelyekre ahhoz van szükség, hogy az EU megfelelően tudja gyakorolni belső hatásköreit. Az olyan területeken, amelyekre vonatkozóan az EU célirányos közös szabályokat fogadott el – így például a vámügy területén –, a tagállamok már nem köthetnek olyan megállapodásokat az Unión kívüli országokkal, amelyek e szabályokra befolyással vannak. Az EU az ilyen esetekben is kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, és az összes tagállam nevében jár el.

Az Unió olyan területekre vonatkozóan is aláírhat nemzetközi megállapodásokat, amelyek a tagállamokkal megosztott hatáskörbe tartoznak – így például a külügyek területén.

Mi a Tanács szerepe?

Az EU Tanácsára fontos feladatok hárulnak az egyrészről az EU, másrészről az Unión kívüli országok, illetve nemzetközi szervezetek között létrehozandó megállapodások tárgyalási folyamatában és megkötésében. Az eljárás valamennyi szakaszában részt vesz, a Bizottságnak a tárgyalások folytatásával való megbízásától a megállapodásnak az EU nevében való aláírásáig, valamint annak a végső határozatnak az elfogadásáig, amely a megállapodást az uniós jogban végrehajtja.

Amikor egy megállapodás valamely, az uniós tagállamokkal megosztott hatáskörbe tartozó területre vonatkozik, a tárgyalásokra a tagállami kormányok képviselőinek is megbízást kell adniuk. E területhez tartozik a legtöbb külpolitikai és széleskörű kereskedelmi megállapodás.

Határozatával a Tanács továbbá felfüggesztheti egy nemzetközi megállapodás alkalmazását, vagy felmondhatja a megállapodást. 2010-ben például a Tanács felfüggesztette a Zimbabwével kötött Cotonoui Megállapodás 96. cikkének alkalmazását, és ezzel leállította a fejlesztési támogatások folyósítását az országnak. A Tanács a határozatait a Bizottság vagy a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő javaslata alapján hozza meg.

Hogyan zajlik a döntéshozatal?

A nemzetközi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokat és azok elfogadását szabályozó eljárást az EU működéséről szóló szerződés 207. és 218. cikke rögzíti. A Tanács az eljárás folyamán a legtöbbször minősített többségi szavazással hozza meg döntéseit. Egyes olyan területeken azonban, amelyeken fő szabályként egyhangú döntéshozatalra van szükség – azaz például adózási kérdésekben – egyhangú szavazást alkalmaz. Azon megállapodások esetében, amelyek megosztott hatáskörbe tartozó területre vonatkoznak, a Tanáccsal együttesen, közös megegyezéssel születnek a döntések (vagyis az összes tagállam egyetértésére szükség van).

A tárgyalási eljárás menete a következő:

  1. A Bizottság minden egyes megállapodásra vonatkozóan külön ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak. Ha a megállapodás elsősorban kül- és biztonságpolitikai tárgyú, akkor az ajánlást a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő nyújtja be.
  2. A Tanács ezután a tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó határozatot fogad el. Ezzel együttesen általában ún. tárgyalási irányelveket is elfogad, amelyekben meghatározza, hogy milyen általános célok elérésére kell törekedni a tárgyalások során.
  3. A tárgyalások folyamán az EU-t a Bizottság képviseli, kivéve ha a megállapodás kül- és biztonságpolitikai tárgyú; ez utóbbi esetben az EU képviseletét a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő látja el. Az EU és az Unión kívüli fél vagy a nemzetközi szervezet közötti tárgyalások rendszerint több „fordulóban” zajlanak.
  4. Egyes megállapodástípusok esetében a Tanács különbizottságot nevez ki, amely a tárgyalások során tanácsadói szerepet tölt be a Bizottság mellett. A Bizottság a tárgyalások haladásáról rendszeresen beszámol e különbizottságnak és az Európai Parlamentnek.
  5. A Tanács a tárgyalások során bármikor elfogadhat módosított vagy új tárgyalási irányelveket is. Erre sor kerülhet akár a tárgyalási pozíció megváltoztatása céljából, akár abban az esetben, ha az uniós tárgyaló fél (a Bizottság) el kíván térni a korábban elfogadott pozíciótól.
  6. A Tanács és a Bizottság együttesen felelős annak ellenőrzéséért, hogy a tárgyalás alatt álló megállapodás összeegyeztethető-e az EU belső szakpolitikáival és szabályaival.
  7. A tárgyalások lezárultával a Tanács határozatot fogad el a megállapodás aláírásáról. Egyes esetekben a megállapodás ideiglenes alkalmazásáról is határozatot hoz. E határozatok meghozatalára a Bizottság javaslata alapján kerül sor.
  8. A Tanács ezenkívül egy, a megállapodás megkötéséről szóló végleges határozatot is elfogad. Ez utóbbira azonban csak akkor kerülhet sor, ha az Európai Parlament ehhez beleegyezését adta (társulási megállapodások esetében, illetve a rendes jogalkotási eljárás vagy az egyetértési eljárás hatálya alá tartozó területeken), és a megállapodást az EU összes tagállama is megerősítette. A többi területen – a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos megállapodások kivételével – konzultálni kell az Európai Parlamenttel.