A tagállamok kormányképviselőinek konferenciáit az uniós szerződések módosításainak megvitatására és elfogadására hívják össze. Ezeket az üléseket kormányközi konferenciának is hívják.

A Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépése előtt ez volt az egyedüli eljárás a szerződésmódosításra. Ma „rendes felülvizsgálati eljárásként” ismeretes.

A legutóbbi kormányközi konferenciák

A Lisszaboni Szerződés újításai

A 2007-es kormányközi konferencia

Az Európai Tanács 2007. júniusi ülésén elindított kormányközi konferencia feladata olyan reformszerződés megszövegezése volt, amely növeli a „kibővített Unió hatékonyságá[t] és demokratikus legitimitásá[t], valamint külső tevékenységei koherenciájá[t]”.

A konferencia eredményeképpen elfogadták a Lisszaboni Szerződést, amely 2009. december 1-jén lépett hatályba.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően egységes szerkezetbe foglalták az Európai Unióról szóló szerződést, az Európai Unió működéséről szóló szerződést és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést.

A 2004-es kormányközi konferencia

A 2003 októberében elindított kormányközi konferencián az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés Európai Konvent által kidolgozott tervezetét vitatták meg.

Az uniós vezetők által 2004. októberben aláírt alkotmány a tervek szerint egyetlen szöveggel váltotta volna fel az összes hatályos szerződést.

Az alkotmányt azonban nem ratifikálta az összes uniós ország, és így nem lépett hatályba.

Az uniós szerződések módosítása

Rendes felülvizsgálati eljárás

Ennek az eljárásnak a keretében bármelyik tagállamnak, a Bizottságnak, illetve az Európai Parlamentnek lehetősége van arra, hogy szerződésmódosítási javaslatot nyújtson be a Tanácsnak, amely azt az Európai Tanács elé terjeszti. A nemzeti parlamentek is értesítést kapnak.

Ha az Európai Tanácsban a tagállamok többsége a szerződésmódosítási javaslat vizsgálata mellett foglal állást, az Európai Tanács elnöke „konventet” hív össze. Az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal előzetesen konzultálni kell. Monetáris kérdésekben az Európai Központi Bankkal is konzultálni kell.

A nemzeti parlamenteknek, a tagállamok állam-, illetve kormányfőinek, valamint az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak a képviselőiből álló konvent megvitatja a szerződésmódosítási tervezetet. Konszenzussal elfogadott ajánlásait a kormányközi konferencia elé terjeszti.

Ha a javasolt módosítások nem indokolják konvent összehívását, akkor az Európai Tanács az Európai Parlament egyetértésével egyszerű többséggel megszavazhatja, hogy nem hívja össze a testületet, és saját maga határozza meg a kormányközi konferencia mandátumát.

A kormányközi konferencia, melyet az Európai Tanács elnöke hív össze, egyhangúlag dönt a szerződésmódosításokról.

Egyszerűsített módosítási eljárás

A Lisszaboni Szerződés bevezetett egy gyorsított eljárást az uniós szakpolitikák és belső intézkedések módosítására, az úgynevezett „egyszerűsített módosítási eljárást”. Ehhez sem konvent, sem kormányközi konferencia összehívása nem szükséges.

A módosításokat az Európai Tanács fogadja el egyhangú szavazással, az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően. Monetáris kérdéseket érintő módosítások esetében az Európai Központi Bankkal is konzultálni kell.

A határozat mindaddig nem lép hatályba, amíg valamennyi tagállam jóvá nem hagyta.

Ez az eljárás nem alkalmazható az EU hatáskörének bővítésére.

A rendes jogalkotási eljárás

Ezt a döntéshozatali eljárást mintegy 85 uniós szakpolitikai területen alkalmazzák.

Különleges jogalkotási eljárások

Két „különleges jogalkotási eljárásról” beszélhetünk: az egyetértési és a konzultációs eljárásról.

Áthidaló klauzula

Az áthidaló klauzula értelmében az Európai Tanács felhatalmazhatja az Európai Unió Tanácsát, hogy bizonyos szakpolitikai területeken egyhangú szavazás helyett minősített többséggel határozzon.

Az Európai Tanács úgy is dönthet, hogy bizonyos szakpolitikai területeken a különleges jogalkotási eljárás helyett bevezeti a rendes jogalkotási eljárás, az ún. együttdöntés alkalmazását, melynek keretében az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament társjogalkotóként járnak el.

Az Európai Tanács mindkét esetben egyhangúlag, az Európai Parlament egyetértésével határoz. A határozatokat a nemzeti parlamentek hat hónapon belül megvétózhatják; ez esetben azok nem lépnek hatályba.

A szerződéses rendelkezések egy szűk köre pedig más eljárások keretében módosítható.