Tovább
Feliratkozás hírlevélre
Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnökének nyilatkozata a 2014. június 5-i brüsszeli G7-csúcstalálkozó után

Az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, valamint az Egyesült Államok, Japán és Kanada vezetői, továbbá az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke (azaz a G7-ek vezetői) 2014. június 4-én és 5-én Brüsszelben tanácskoztak, G7-es formációban.

Ukrajna és a globális külpolitikai kérdések

A szerdai munkavacsora keretében a G7-ek vezetői elsősorban az ukrajnaihelyzettel foglalkoztak, amelynek kapcsán megvitatták az Oroszországgal való kapcsolataikat és a válságra adott válaszlépéseiket is. Herman Van Rompuy elnök így fogalmazott: „A G7-csoport tagjai és az Európai Unió már az ukrajnai válság kezdete óta egységesen lépnek fel. Az agresszióra nemcsak politikai síkon reagáltunk, hanem gazdasági szankciókat is kivetettünk .”

A megbeszélések témája volt egy olyan pozitív menetrend kidolgozása is, amely arra hivatott, hogy enyhítse az orosz féllel kialakult feszültségeket és elősegítse Ukrajna stabilizációját. Az ülés résztvevői üdvözölték Petro Porosenko elnökké választását, és ismételten kifejezésre juttatták, hogy támogatják az ukrán gazdasági és politikai reformokat. A G7-csoport tagjai azt várják az orosz vezetéstől, hogy működjön együtt az újonnan megválasztott ukrán elnökkel, és őszintén törekedjen a politikai megoldásra. A vezetők kijelentették: készek arra, hogy szükség esetén szigorítsák az Oroszországgal szembeni szankciókat.

Ami az egyéb külpolitikai kérdéseket illeti, a csúcstalálkozó résztvevői bírálták a június 3-i színlelt szíriai elnökválasztást, továbbá áttekintették a Dél-, illetve Kelet-kínai-tengeren, Iránban, Líbiában, Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban fennálló helyzetet.

A G7-ek vezetői emellett elfogadták 2014. évi nyilatkozatukat a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és leszereléséről:

Globális gazdasági, energiaügyi, klímapolitikai és fejlesztési kihívások

A csúcstalálkozó második napjának reggelén a G7-ek vezetői először a globális növekedés kérdésével foglalkoztak, valamint azzal, hogy miként lehetne felszámolni a magas munkanélküliséget. Ezen túlmenően kereskedelmi kérdéseket is megvitattak, így például folytatták a G7-csoport tagjai közötti aktív és ambiciózus tárgyalásokat.

A második munkaülés témája az éghajlatváltozás és az energiabiztonság, ezen belül is mindenekelőtt az energiaellátási útvonalak és források diverzifikálása volt. A résztvevők jóváhagyták a G7-ek római találkozóján útjára indított energiaügyi kezdeményezés elveit és intézkedéseit. A kezdeményezés azt hivatott biztosítani, hogy a polgárok és a vállalkozások tisztább, biztonságosabb és biztosabb energiához jussanak, mint a múltban. Az energiaellátás kérdése az éghajlatváltozással is összefügg.

José Manuel Barroso elnök kijelentette: „Minél kevésbé függ Európa a fosszilis tüzelőanyagoktól, melyek olykor a világ problémás területeiről szerezhetők be, és minél inkább a megújuló, illetve a saját energiaforrásokra támaszkodunk, annál biztosabb lesz energiaellátásunk”.

A vezetők megerősítették elkötelezettségüket a globális felmelegedés hatásainak ellensúlyozása mellett, és egyértelművé tették, hogy eltökélt szándékuk 2015-ben globális klímapolitikai megállapodást elfogadni.

Végezetül, a csütörtöki munkaebéd alkalmával a vezetők fejlesztési kérdéseket vitattak meg, és tárgyaltak a 2015 utáni fellépések nemzetközi keretének kialakításáról is.

A csúcstalálkozón a G7-ek vezetői megragadták a lehetőséget arra is, hogy kétoldalú megbeszéléseket folytassanak, emellett pedig megtartották saját nemzeti tájékoztatóikat is.

Az Európai Unió teljes jogú tagja a G7/G8-csoportnak (csakúgy, mint a G20-aknak), képviseletét pedig az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke közösen látja el.

Az EU most először adott otthont a G7-ek/G8-ak csúcstalálkozójának – ez volt az első alkalom, hogy a csúcstalálkozóra Brüsszelben került sor, az Európai Unió Tanácsának Justus Lipsius épületében.

Háttér

Több mint 15 év telt el a G7-ek legutóbbi szokásos csúcstalálkozója óta, és ez az első alkalom, hogy a G7-ek csúcstalálkozójának az Európai Unió ad otthont, Brüsszelben.

Az eredeti tervek szerint a G8-ak vezetői ültek volna össze, mégpedig orosz elnöklettel június elején Szocsiban (Oroszország). Mivel azonban az Orosz Föderáció megsértette Ukrajna szuverenitását és területi integritását, a G7-ek vezetői a 2014. március 24-i hágai (Hollandia), találkozójukon úgy határoztak, hogy G7-es formációban üléseznek, és az ülés helyszínéül Brüsszelt, időpontjául pedig 2014. június 4–5-ét választották.

Az EU mint a G7-ek/G8-ak tagja

1977-ben Londonban az akkori Európai Közösség képviselői első ízben vettek részt a G7-ek csúcstalálkozóján. A G7-ek első csúcstalálkozóját két évvel korábban, 1975-ben tartották Rambouillet-ben (Franciaország). Eredetileg az EU szerepe csak a kizárólagos hatáskörébe tartozó területekre korlátozódott, idővel azonban folyamatosan bővült. Az Európai Bizottságot fokozatosan bevonták a csúcstalálkozó napirendjén szereplő valamennyi politikai megbeszélésbe, és az ottawai csúcstalálkozótól (1981) kezdve részt vett a csúcstalálkozók összes munkaülésén. A Bizottság elnöke, José Manuel Barroso, aki első alkalommal 2005-ben, a gleneagles-i G8 csúcstalálkozón vett részt, immár tizedik alkalommal képviseli az EU-t a G7-ek/G8-ak ülésén. Az Európai Tanács elnöke, Herman van Rompuy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta (2009) vesz részt a G7-ek/G8-ak találkozóin.

A Bizottság és az Európai Tanács viseli a tagsággal járó összes felelősséget. A csúcstalálkozón elfogadott zárónyilatkozat politikailag kötelező erővel bír a G7-ek összes tagja számára.

A elnökségi feladatokat minden évben más ország látja el, a következő sorrendben: Németország (2015), Japán (2016), Olaszország (2017), Kanada (2018), Franciaország (2019), Egyesült Államok (2020).