Milyen intézkedéseket hoz az EU az éghajlatváltozás ügyében?

Az éghajlatváltozás jelentős, az egész világot érintő ügy. Ha világszerte nem teszünk lépéseket az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a globális felmelegedés mértéke valószínűleg meghaladja az iparosodás előtti szinthez képest a 2°C-ot , és az évszázad végére akár 5°C is lehet. Ilyen mértékű melegedés rendkívüli hatással lenne a környezetünkre és a tengerszintre az egész világon. 

A „20-20-20” célkitűzések

Az EU első éghajlat- és energiapolitikai intézkedéscsomagjában 2020-ra három fő célkitűzés szerepel:

  • az üvegházhatásúgáz-kibocsátások 20%-os csökkentése
  • a megújuló energia arányának növelése 20%-ra
  • az energiahatékonyság fokozása 20%-kal

Ezek az úgynevezett „20-20-20” célkitűzések.

Az éghajlatváltozás kezelése és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése tehát kiemelt fontosságú az EU számára. Az EU vezetői ennek keretében vállalták, hogy Európát rendkívül energiahatékony, karbonszegény gazdasággá alakítják. Az EU továbbá 2050-re az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 80–95%-os csökkentését tűzte ki célul az 1990-es szinthez képest.

Az első uniós éghajlat- és energiapolitikai intézkedéscsomagot 2008-ban fogadták el, ebben 2020-ig megvalósítandó célokat határoztak meg. Ezek megvalósításában az EU jól halad, de a befektetési környezet kiszámíthatóbbá tétele érdekében 2030-ig szóló integrált keretre van szükség. Az EU ezért jóváhagyta a 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikai keretet, amely új célkitűzéseket és szakpolitikai intézkedéseket határoz meg a 2020–2030-as időszakra.

Az EU és 28 tagállama az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének, a Kiotói Jegyzőkönyvnek és az új párizsi éghajlat-változási egyezménynek is aláíró felei. 

A Tanács szerepe

Több olyan, jelenleg tárgyalt éghajlat-változási kérdés is van, amelyben a Tanács jelentős szerepet játszik.

1. A 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikai keret

A 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikai keret összefogja az Unió éghajlattal és energiával kapcsolatos szakpolitikáit a 2020–2030-as időszakra. Egy sor olyan intézkedést és célkitűzést tartalmaz, amelyek célja, hogy az EU gazdasága és energiarendszere versenyképesebbé, biztonságosabbá és fenntarthatóbbá váljon. A keret továbbá a környezetbarát technológiákba való beruházás ösztönzését is szolgálná, ezzel elősegítve a munkahelyteremtést és Európa versenyképességének fokozását. 

2. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és annak reformja

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét (EU ETS) azért hozták létre, hogy ösztönözzék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költséghatékony és gazdaságilag hatékony csökkentését. A rendszer bizonyos iparágak esetében korlátozza a kibocsátható üvegházhatású gázok mennyiségét. A kibocsátási egységek mennyiségére az EU által meghatározott felső határérték vonatkozik, és a vállalatok számára kiutalnak ilyen egységeket, illetve azok vásárolhatnak ilyeneket. 

A kibocsátási egységek iránti kereslet a gazdasági válság eredményeként megcsappant, így jelentős piaci többlet keletkezett. A probléma kezelésére a Tanács és az Európai Parlament nemrég megállapodott arról a javaslatról, hogy az EU ETS keretében létrejöjjön egy piaci stabilizációs tartalék. A piaci stabilizációs tartalék célja, hogy a rendszert ellenállóbbá tegye a kibocsátási egységek kereslete és kínálata közötti egyensúlyhiányokkal szemben. A 2018-ban létrehozandó tartalék 2019. január 1-jétől kezdi meg működését.

A Bizottság az EU ETS széles körű felülvizsgálatáról is előterjesztett egy javaslatot. Ennek célja az, hogy a rendszer a következő évtizedben is a leghatékonyabb és a legköltséghatékonyabb eszköze legyen az uniós kibocsátáscsökkentésnek. A javaslat emellett az első konkrét jogalkotási lépés azon uniós vállalás teljesítése felé, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ig legalább 40%-kal csökkentse a területén.

3. Nemzetközi éghajlat-változási megállapodások

Az éghajlatváltozás globális jellegéből adódóan a nemzetközi szintű együttműködés és fellépés igen fontos. Az EU ezért több nemzetközi éghajlat-változási tárgyalás előreviteléhez is hozzájárult. Kulcsszerepet játszott mind az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének, mind a Kiotói Jegyzőkönyvnek, valamint a közelmúltban Párizsban elfogadott éghajlat-változási egyezménynek a kidolgozásában is.