Az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás

Az EU Tanácsa

A Párizsi Megállapodás globális éghajlatváltozási megállapodás, amely 2015. december 12-én született Párizsban. A megállapodás a 2020 utáni időszakra vonatkozik, és része a globális felmelegedés mértékének „jóval 2°C alatt” tartását szolgáló cselekvési terv.

  • A Párizsi Megállapodás fő elemei a következők:
  • hosszú távú terv: a kormányok abban állapodtak meg, hogy a globális éves átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest jóval 2°C alatt tartják, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az emelkedés mindössze 1,5°C legyen
  • hozzájárulások: a párizsi konferencia előtt és alatt a részt vevő országok átfogó nemzeti éghajlat-politikai cselekvési tervet terjesztettek elő kibocsátásuk csökkentése érdekében
  • ambíció: a vezetők vállalták, hogy az ambiciózusabb célok kitűzése érdekében a kormányok ötévenként közzéteszik vállalásaikat
  • átláthatóság: az átláthatóság és a felügyelet jegyében a vezetők azt is vállalták, hogy tájékoztatják egymást és a nyilvánosságot arról, hogy hogyan halad a kitűzött célok elérése
  • szolidaritás: az EU és más fejlett országok továbbra is hozzájárulnak a fejlődő országokban az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához, mind a kibocsátások csökkentése, mind pedig az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség fokozása érdekében

Az éghajlatváltozás jelentős globális kérdés, amely mindannyiunkat érint. Az alábbiakban időrendben bemutatjuk azt a folyamatot, amely az éghajlatváltozásról szóló új, kötelező jogi erővel bíró megállapodás – a Párizsi Megállapodás – elfogadását eredményezte, és a megállapodást követő intézkedéseket. Azt is bemutatjuk, hogy az EU milyen szerepet játszott a folyamatban.

2016

november 4.

Hatályba lépett a párizsi megállapodás

2016. november 4-én hatályba lépett a párizsi megállapodás. Erre 30 nappal azt követően került sor, hogy október 4-én teljesültek a megállapodás feltételei, azaz legalább 55, az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 55%-áért felelős ország ratifikálta azt.

október 25.

Az EU növelni fogja a nemzetközi klímafinanszírozáshoz nyújtott hozzájárulását, amely az iparosodott országok által 2020-ig elérendő, majd 2025-ig évente teljesítendő 100 milliárd dolláros célösszeg részét képezi. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének részes felei még 2025 előtt új kollektív célösszeget fognak meghatározni.

A 2015. évi uniós és tagállami hozzájárulás összesen 17,6 milliárd eurót tett ki, ami 2014-hez képest jelentős növekedés. A hozzájárulásokat ténylegesen a fejlődő országokban folyó, az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó kezdeményezésekre fordították.

A hozzájárulás a Párizsi Megállapodás végrehajtásának fontos lépése.

október 11.

A Gazdasági és Pénzügyi Tanács következtetéseket fogadott el az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról. A Tanács hangsúlyozta, hogy a közfinanszírozás továbbra is fontos eleme az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek. A miniszterek emellett megerősítették, hogy az elkövetkező években növekedni fog az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordított közpénzek mennyisége. A tagállami hozzájárulásokat a COP22 konferenciát megelőzően jelentik be.

október 7.

A párizsi megállapodás megerősítő okiratainak letétbe helyezése

Az ENSZ New York-i székházában az EU hivatalos keretek között megünnepli a Párizsi Megállapodás megerősítő okiratainak letétbe helyezését.

október 5.

Az EU hivatalosan megerősítette a Párizsi Megállapodást

A Tanács soros elnökségének és az Európai Bizottságnak a képviselői az ENSZ főtitkáránál – a Megállapodás letéteményesénél – letétbe helyezték a megerősítésről szóló hivatalos dokumentumokat.

október 4.

A Tanács elfogadta a Párizsi Megállapodás uniós ratifikációjáról szóló határozatot. A határozatot az elkövetkező napokban fogják letétbe helyezni az Egyesült Nemzetek főtitkáránál. Az uniós ratifikáció a határozat letétbe helyezésének időpontjában lép hatályba.

szeptember 30.

A Környezetvédelmi Tanács úgy döntött, hogy uniós szinten sor kerül a Párizsi Megállapodás ratifikálására. A tagállamok vagy az EU-val együtt ratifikálják a megállapodást – amennyiben már lezárták nemzeti eljárásukat –, vagy az uniós ratifikációt követő lehető leghamarabbi időpontban.

Amint az Európai Parlament is hozzájárulását adta, a Tanács hivatalosan is elfogadja a megállapodás megkötéséről szóló határozatot. Az EU ezt követően tudja majd ratifikálni a megállapodást.

június 20.

A Környezetvédelmi Tanács nyilatkozatot fogadott el a párizsi megállapodás megerősítéséről. A nyilatkozatban a Tanács erőteljes és egyértelmű politikai üzenetet fogalmazott meg, miszerint az EU elkötelezett a Párizsban elindított folyamat továbbvitele mellett, és arra törekszik, hogy mielőbb sor kerüljön a párizsi megállapodás hatálybalépésére és tényleges alkalmazására.

április 22.

A párizsi megállapodás aláírása

Az EU aláírta a párizsi megállapodást

Sharon Dijksma, Hollandia környezetvédelmi minisztere és a Tanács soros elnöke, valamint Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke ünnepélyes keretek között az EU nevében aláírta a megállapodást New Yorkban (Egyesült Államok).

A dokumentum mostantól kezdve egy évig áll nyitva aláírásra.

március 17–18.

Az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak a lehető leghamarabb ratifikálniuk kell a párizsi megállapodást, hogy annak a hatálybalépés időpontjától részes felei legyenek.

Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy az EU az Európai Tanács 2014. októberi megállapodásának megfelelően kötelezettséget vállalt az üvegházhatást okozó gázok Unión belüli csökkentésére, a megújuló energiaforrások arányának növelésére és az energiahatékonyság javítására. Ahhoz, hogy ezt a keretet végre lehessen hajtani, sürgősen ki kell igazítani a jogszabályokat.

március 4.

A Környezetvédelmi Tanács ülésén a miniszterek az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodást követő intézkedések megvitatása mellett arról folytattak megbeszélést, hogy a megállapodás milyen hatást gyakorol az EU klímapolitikájára.

Az ülés résztvevői egyetértettek abban, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós éghajlat- és energiapolitikai keretet időben végre kell hajtani, hogy az EU ezzel is bizonyítsa elkötelezettségét a párizsi megállapodásban kitűzött célok elérése iránt. A miniszterek arra is rámutattak, hogy a megállapodást mielőbb ratifikálni kell.

február 15.

A Külügyek Tanácsa következtetéseket fogadott el a 21. éghajlatváltozási konferencia utáni európai klímadiplomáciáról. A Tanács kiemelte az európai klímadiplomácia jelentőségét az éghajlatváltozással kapcsolatban 2015 decemberében Párizsban létrejött globális megállapodás végrehajtásának elősegítése szempontjából. 

A 2016. évi klímadiplomáciai cselekvési terv középpontjában három fő terület áll:

  • az éghajlatváltozás kérdésköre mint stratégiai prioritás a diplomáciai párbeszéd és a nyilvános diplomácia során, valamint a külpolitikai eszközök keretében
  • a párizsi megállapodás és a tervezett nemzeti hozzájárulások végrehajtása az alacsony kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképesfejlődéssel összefüggésben
  • az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások, a jólét, a stabilitás és a migráció közötti összefüggések kezelése

2015

December 17-18.

Az uniós vezetők üdvözölték a COP21 során Párizsban létrejött történelmi jelentőségű megállapodást, továbbá felkérték a Bizottságot és a Tanácsot, hogy 2016 márciusáig értékeljék az eredményeket, különös tekintettel azoknak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretet érintő vonatkozásaira, és hogy dolgozzák ki a következő lépéseket.

december 12.

A párizsi megállapodás

December 12-én új, globális éghajlatváltozási megállapodás született. A megállapodás kiegyensúlyozott eredményt tükröz, és részét képezi egy cselekvési terv is, amelynek célja „jóval 2°C alatt” tartani a globális felmelegedés mértékét, és amelynek alapján a felek erőfeszítéseket tesznek a felmelegedés 1,5 °C alatt tartására.

A párizsi megállapodás 2016. április 22-től egy évig áll nyitva aláírásra New Yorkban.

A megállapodás a 2020 utáni időszakra vonatkozik, és akkor lép hatályba, amikor a globális kibocsátások legalább 55%-áért felelős legalább 55 állam ratifikálta.

november 30 – december 11.

A Párizsi éghajlatváltozási konferencia – COP 21

A párizsi éghajlatváltozási konferencia 2015. november 30. és december 12. között került megrendezésre. Ez volt az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményében (UNFCCC) részes felek konferenciájának 21. (COP21) és a Kiotói Jegyzőkönyvben részes felek találkozójának 11. ülésszaka (CMP 11). Az új, globális, jogilag kötelező érvényű éghajlatváltozási megállapodás elérése érdekében megrendezett tárgyalásokon mintegy 150 ország képviseltette magát.

november 10.

A Gazdasági és Pénzügyi Tanács a 2015. november 10-i ülésén következtetéseket fogadott el az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról. A következtetésekben elismerte, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása jelentős szerepet játszik abban, hogy a globális felmelegedést 2°C alatt tartsuk, és lehetővé váljon az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló, alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású, fenntartható gazdaságokká való átalakulás. Fontos szerepet kapott a dokumentumban az éghajlatváltozás elleni küzdelemre felajánlott uniós hozzájárulás, amely a fejlett országok azon célját szolgálja, hogy 2020-ig – különféle források bevonásával – évente együttesen 100 milliárd USD-t mozgósítsanak. A miniszterek egyetértettek abban, hogy jelentős forrásokra van szükség a fejlődő országok támogatásához az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemben.

szeptember 18.

A Környezetvédelmi Tanács következtetéseket fogadott el arról, hogy az EU milyen álláspontot képviseljen az ENSZ Párizsban tartandó éghajlat-változási konferenciáján. A miniszterek egyetértettek abban, hogy az EU-nak ambiciózus, jogilag kötelező erejű és dinamikus megállapodás elérésére kell törekednie, mégpedig a globális felmelegedés 2°C alatt tartására irányuló célkitűzést szem előtt tartva.

E cél érdekében a Tanács hangsúlyozta, hogy az üvegházhatású gázok globális kibocsátásainak legkésőbb 2020-ig el kell érniük a legmagasabb szintjüket, majd 2050-re az 1990-es szinthez képest legalább 50 %-kal kell csökkenniük, és 2100-ra nulla körüli vagy az alatti értéket kell elérniük.

március 6.

Az EU a párizsi éghajlatváltozási konferencia előtt benyújtotta tervezett nemzeti hozzájárulását az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye titkárságának. Az EU tervezett nemzeti hozzájárulásával kifejezi elkötelezettségét a tárgyalási folyamat iránt, mely arra irányul, hogy új, jogilag kötelező erejű éghajlatváltozási megállapodás jöjjön létre azzal a céllal, hogy 2°C alatt maradjon a globális felmelegedés. Az EU továbbá megerősítette az Európai Tanács 2014. októberi következtetéseiben foglalt kötelezettségvállalását, mely szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását.

2014

október 23.

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret

Az uniós vezetők megállapodtak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről. Az Európai Tanács jóváhagyta az alábbi 4 célkitűzést:

  • kötelező erejű uniós cél, melynek értelmében 2030-ig 40%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását (az 1990-es szintekhez képest)
  • a megújuló energiaforrásokból származó energia arányának 27%-ra való növelése 2030-ig
  • az energiahatékonyság 27%-os javítása az előrejelzésekhez képest
  • a belső energiapiac kiteljesítése a meglévő villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os minimumcél elérése révén, legalább az energetikai szigetek – különösen a balti államok és a Pireneusi-félsziget – tekintetében