Az EU kereskedelmi megállapodásai

Az áruk és a szolgáltatások kereskedelme jelentősen hozzájárul a fenntartható növekedés fokozásához és a munkahelyteremtéshez. Az EU-ban már jelenleg is több mint 30 millió álláshely függ az Unión kívülre irányuló exporttól. A jövőbeli globális gazdasági növekedés 90%-a Európa határain kívül fog végbemenni. Így tehát a kereskedelem húzóágazat, amely kulcsfontossággal bír az EU számára.

A Tanács elkötelezett egy erős, szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer működtetése mellett. A felelősségteljes uniós kereskedelempolitikának elválaszthatatlan eleme a fokozott átláthatóság és a hatékony kommunikáció a polgárokkal arról, hogy milyen előnyökkel és kihívásokkal jár a kereskedelem és a piacok nyitottsága.

Melyek a kereskedelem akadályai?

A kormányok előírhatnak bizonyos korlátozásokat a kereskedelemre vonatkozóan, hogy versenyképesebbé tegyék a helyi árukat az importtal szemben.

A kereskedelemnek többféle akadálya is létezhet. A vámtarifák a behozatalra vonatkozóan előírt vámokat jelentik. Lényegük abban áll, hogy árelőnyt biztosítanak a helyben előállított áruk számára a hasonló, de importból származó árukkal szemben. A vámok megszüntetésével nem szűnik meg minden akadály a kereskedelem előtt: a termékekre és szolgáltatásokra számos különböző, technikai jellegű előírás is vonatkozhat.

A nem vámjellegű akadályok olyan korlátozásokat jelentenek, amelyek különböző tilalmak, feltételek vagy egyedi forgalmazási előírások révén megnehezítik és/vagy költségesebbé teszik a termékek behozatalát vagy kivitelét.

Miről szólnak a kereskedelmi megállapodások?

Az EU kereskedelemi megállapodások formájában gondozza a harmadik országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatait. A megállapodások célja az, hogy jobb kereskedelmi lehetőségeket teremtsenek, illetve megszüntessék a kereskedelem különböző akadályait.

A kereskedelempolitika továbbá eszközül szolgál az európai alapelvek és értékek előmozdítására is: számos terület tartozhat ide, a demokráciától és az emberi jogoktól kezdve az EU környezettel, szociális és munkavállalói jogokkal, illetve fejlesztéssel kapcsolatos nézeteinek az érvényesítéséig. A Tanács így gondoskodik arról, hogy a kereskedelmi megállapodások biztosítsák az uniós értékek, normák és szabályozási gyakorlat védelmét. Ide tartozik többek között:

  • a fenntartható fejlődés
  • a jó kormányzás
  • a szabad, tisztességes és etikus kereskedelem
  • a környezet védelme
  • az emberi és a munkavállalói jogok
  • az egészség- és fogyasztóvédelem
  • az állatjólét
  • a kulturális sokszínűség védelme

Milyen fajtái léteznek a kereskedelmi megállapodásoknak?

Az EU közös kereskedelempolitikája az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkén alapul. A kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalásokra mindig az EUMSZ 218. cikkében foglalt szabályok alapján kerül sor.

Az egyes kereskedelmi megállapodások elnevezése a megállapodás tartalmától függően változik: Az olyan partnerek esetében, mint például az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, gazdasági partnerségi megállapodások jöttek létre, amelyek célja elsősorban a fejlesztés támogatása. A fejlett országokkal és a feltörekvő gazdaságokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások hajtóerejét a gazdasági érdekeltség adja; ezek a megállapodások a kölcsönös piacnyitás célján alapulnak: preferenciális hozzáférést biztosítanak a résztvevő országok piacaihoz. Egyes kereskedelmi megállapodások valamilyen szélesebb politikai megállapodás részét képezik; ez mondható el például egyes társulási megállapodások esetében. Az EU bizonyos szélesebb hatályú megállapodások részeként – például a partnerségi és együttműködési megállapodásokhoz kapcsolódóan – nem preferenciális kereskedelmi megállapodásokat is köt.

Milyen kereskedelmi megállapodások léteznek jelenleg az EU és harmadik országok között?

Az EU már számos kereskedelmi megállapodást sikerrel megkötött partnereivel.

Infografika – Uniós kereskedelmi térkép

Uniós kereskedelmi térkép

Jelenleg többek között az alábbiakról folynak kereskedelmi tárgyalások:

  • transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) az Amerikai Egyesült Államokkal
  • átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás az EU és Kanada között (CETA)
  • szabadkereskedelmi megállapodás az EU és Japán között
  • szolgáltatáskereskedelmi megállapodás (TiSA) a WTO 23 tagja (köztük az EU) között

Milyen előnyökkel jár egy kereskedelmi megállapodás megkötése?

A kereskedelem alapvetően mindenki – mind a fogyasztók, mind a munkavállalók, mind a vállalkozások – számára előnyöket és egyenlő esélyeket hivatott teremteni az EU valamennyi tagállamában és régiójában.

A kereskedelmi megállapodások számos különböző előnnyel járhatnak:

  • új piacokat nyitnak az uniós áruk és szolgáltatások számára
  • növelik a beruházási lehetőségeket és a beruházások védelmét a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök elvének érvényesítése révén
  • olcsóbbá teszik a kereskedelmet a vámok és az adminisztratív terhek megszüntetése révén
  • felgyorsítják a kereskedelmet a vámhatárokon való áthaladás megkönnyítése, valamint a technikai és egészségügyi előírások egységes szabályozás alá vonása révén
  • kiszámíthatóbbá teszik a szabályozási környezetet azáltal, hogy közös vállalásokat fogalmaznak meg a kereskedelmet befolyásoló területekre vonatkozóan; ilyen területek lehetnek a szellemitulajdon-jogok, a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok, a versenyjogi szabályok és a közbeszerzési döntéshozatal keretei
  • támogatják a fenntartható fejlődést azáltal, hogy előmozdítják az együttműködést, az átláthatóságot és a szociális és környezeti kérdésekről való párbeszédet a partnerekkel

Infografika – Uniós kereskedelmi tárgyalások

Uniós kereskedelmi tárgyalások

Az uniós piacvédelmi eszközök korszerűsítése

A Tanács keretében működő Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) megállapodott a Tanácsnak az uniós piacvédelmi eszközök korszerűsítésére irányuló javaslatra vonatkozó tárgyalási álláspontjáról. 1995 óta először kerül sor ezen eszközök alapos felülvizsgálatára. A Bizottság 2013 áprilisában terjesztette be a meglévő eszközök korszerűsítésére irányuló javaslatot. A javasolt rendelet módosítja a hatályos dömpingellenes és szubvencióellenes rendeleteket, hogy az EU jobban fel tudjon lépni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. A javaslat célja az uniós termelők megóvása a tisztességtelen verseny által okozott károktól, biztosítva ezzel a szabad és tisztességes kereskedelmet.

Mi a Tanács szerepe a kereskedelmi tárgyalásokban?

A kereskedelempolitika, valamint az uniós megállapodások jobb végrehajtása a Bizottság, a tagállamok és az Európai Parlament közös feladata.

A Tanács az új kereskedelmi megállapodások kialakításának a folyamatában tölt be kulcsfontosságú szerepet: Felhatalmazást ad a Bizottság számára az új kereskedelmi megállapodásoknak az EU nevében való megtárgyalására; az erről szóló dokumentum szokásos megnevezése a „tárgyalási megbízás”. A felhatalmazás keretében a Tanács megadja a megfelelő tárgyalási irányelveket, vagyis megjelöli többek között az elérendő célt, a tárgyalások hatókörét és az esetleges határidőket.

A Bizottság ezután az EU nevében lefolytatja az adott partnerországgal a tárgyalásokat, szorosan együttműködve a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel. A tárgyalások menetéről rendszeresen beszámol a Tanácsnak és a Parlamentnek. A Bizottság továbbá a tárgyalások során végig konzultációt folytat a Tanáccsal.

Amikor létrejött a partnerekkel az egyetértés a megállapodás szövegéről, és sikeresen lezárult a szöveg megszerkesztése, valamint az EU összes hivatalos nyelvére való lefordítása is, a Bizottság hivatalos javaslatokat nyújt be az elfogadásra vonatkozóan a Tanácsnak.

A javaslatoknak a Tanács keretében való megvitatását és a szöveg jogász-nyelvész szakértők általi ellenőrzését követően a Tanács határozatot fogad el az aláírásról. A Tanács határoz arról is, hogy a megállapodást teljes egészében vagy részben elkezdjék-e ideiglenes jelleggel alkalmazni, amennyiben az vegyes jellegű, és nemcsak uniós, hanem tagállami hatáskörbe tartozó területeket is érint.

A felek ezután hivatalosan aláírják a megállapodást. Az aláírásra az EU nevében jogosult személyt a Tanács elnöksége jelöli ki. Ha a megállapodás vegyes hatáskörbe tartozó kérdéseket is szabályoz (vagyis nemcsak uniós, hanem tagállami hatáskörbe tartozó kérdésekről is szól), akkor tagállamonkénti aláírás is szükséges.

Az aláírást követően a Tanács a megállapodást a megkötésére vonatkozó határozattervezettel együtt továbbítja az Európai Parlamentnek, hogy egyetértését kérje.

Csak azt követően fogadja el a megkötésre vonatkozó határozatot, hogy az Európai Parlament beleegyezését adta. Ha a megállapodás vegyes hatáskörbe tartozó kérdéseket érint, a Tanács csak az összes tagállam általi megerősítést követően kötheti azt meg.

Az egyes konkrét kereskedelmi megállapodásokról további információk a megállapodások és egyezmények tanácsi adatbázisában találhatók.