Donald Tusk elnök beszámolója az Európai Parlamentnek az Európai Tanács februári üléséről

Európai Tanács
  • 2016.2.24.
  • 16:00
  • Beszéd
  • 82/16
  • Belügyek
  • Külügyek és nemzetközi kapcsolatok
  • Intézményi ügyek
2016.2.24.
Sajtókapcsolat

Preben Aamann
Az Európai Tanács elnökének szóvivője
+32 2 281 51 50
+32 476 850 543

Nyitóbeszéd

Az Európai Tanács legutóbbi ülése egyike volt a legnehezebb üléseknek, amelyekre eddig hivatali időm alatt sor került. És noha találtunk közös megoldást, az igazi próba még hátravan, hiszen az Egyesült Királyságban népszavazást tartanak majd arról, hogy az ország az Európai Unió tagállama maradjon-e. Erről csak a brit polgárok dönthetnek, és ők is fognak dönteni. Mi a magunk részéről annyit tudtunk tenni – és ezt meg is tettük –, hogy megállapodtunk az Egyesült Királyság Európai Unión belüli helyzetének újraszabályozásáról.

A 28 állam-, illetve kormányfő egyhangú megállapodásra jutott az Egyesült Királyság Európai Unión belüli helyzetének jogilag kötelező erejű és visszavonhatatlan újraszabályozásáról. Az erről szóló határozat összhangban áll a Szerződésekkel, és azt az Európai Bíróság nem semmisítheti meg. A határozat csak abban az esetben lép hatályba, ha a brit polgárok az Unióban maradás mellett szavaznak. Ha a kilépés mellett döntenek, a határozat létjogosultsága értelemszerűen megszűnik.

Mindezekről olyan formában állapodtunk meg, hogy az ne veszélyeztesse sem az Európai Unió olyan alapvető értékeit, mint a mozgás szabadsága és a megkülönböztetés tilalmának elve, sem pedig a gazdasági és monetáris unió jövőbeli fejlődését. Ha ezzel kapcsolatban a legcsekélyebb kétségem lett volna, akkor nem javasoltam volna az Egyesült Királyság helyzetének ilyen módon történő újraszabályozását.

Az európai vezetők a sok nehézség ellenére sem álltak fel a tárgyalóasztaltól, hiszen mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy milyen fontos dolog forog kockán: az Egyesült Királyság Unióban maradása és Európa jövőbeli geopolitikája.

Itt szeretnék őszinte köszönetet mondani Jean-Claude Juncker elnöknek és csapatának is, akikkel végig együtt dolgoztunk e kérdés megoldásán. Szeretném megköszönni a Parlament főtárgyalóinak munkáját is, hiszen ők is részt vettek a tárgyalásokon, és nagyon eredményesen munkálkodtak a célok elérésén. Szilárd meggyőződésem, hogy helyes döntés volt, hogy az Európai Parlamentet teljeskörűen bevontuk ebbe a folyamatba. Sohasem fogom elfelejteni a Martin Schulzcal, a Parlament elnökével, Guy Verhofstadttal, az ALDE képviselőcsoport vezetőjével, valamint nagyra becsült munkatársaival, Roberto Gualterivel és Elmar Brokkal folytatott, rendkívüli jelentőségű tárgyalásokat. Az Európai Parlamentnek köszönhető, hogy olyan megállapodás született, amely az Unió egészének érdekeit figyelembe veszi. Az Önök segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez a megállapodás. Még egyszer nagyon köszönöm Önöknek.

Az Európai Unió tiszteletben fogja tartani a brit polgárok döntését. Ha a többségük a kilépés mellett voksol, akkor a kilépés meg fog történni. Egy ilyen lépés azonban örökre – és nem előnyére – változtatná meg Európát. Ez persze csak a személyes véleményem. David Cameron miniszterelnök hétfőn az alsóházban úgy fogalmazott, hogy most nem szabad megosztanunk a Nyugatot. Ezzel a kijelentéssel teljes mértékben egyetértek. Ezért is tettem meg minden tőlem telhetőt ennek megelőzésére.

Ha azonban az Egyesült Királyság az Unióban maradás mellett szavaz, akkor remélem, hogy az Európai Parlament partner lesz abban is, hogy az újraszabályozást a gyakorlatba átültető jogszabályok megszülessenek és hatályba lépjenek.

Most pedig hadd szóljak néhány szót a migrációs válságról. Az uniós vezetők egyetértettek abban, hogy a Törökországgal közös cselekvési tervünk továbbra is elsőrendű fontosságú. Mindent meg kell tennünk, hogy ezt a tervet sikerre vigyük, ami végső soron azt jelenti, hogy a migránsok eddig tapasztalt nagy számának csökkennie kell, mégpedig gyors ütemben. Ezért is határoztuk el, hogy március 7-én rendkívüli találkozót tartunk Törökországgal.

Az uniós vezetők arra törekedtek a megbeszélések során, hogy a válság kérdésében konszenzusra jussanak. Ehhez először is arra van szükség, hogy ne A, B és C terveken vitatkozzunk. Az ilyen vitáknak semmi értelme: csupán az Európán belüli megosztottságot növelik, és semmivel sem visznek közelebb a megoldáshoz. Ehelyett a különböző megközelítések ötvözésére kell törekednünk. Átfogó európai tervre van szükség, egyszerűen nincs más megoldás.

Másodszor, a kihívásokra adott európai válasz nem csak a Brüsszelben hozott döntéseket jelenti, hanem – ami talán még ennél is fontosabb –, azokat a döntéseket is, amelyek az egyes tagállamok fővárosaiban születnek. Ezt el kell fogadnunk, ugyanakkor törekednünk kell arra, hogy mindezeket a döntéseket jobban koordináljuk. Hiszen az Európai Uniónak az is a célja, hogy lehetővé tegye mindannyiunk együttműködését.

Végül pedig, tiszteletben kell tartanunk mindazokat a jogszabályokat és rendelkezéseket, amelyeket közösen fogadtunk el. Ez vonatkozik egyrészt a migránsok EU-n belüli áthelyezésével kapcsolatos határozatokra, másrészt arra is, hogy a schengeni térség valamennyi tagjának fokozatosan ismét teljes körűen alkalmaznia kell a schengeni határ-ellenőrzési kódex rendelkezéseit. Nem lehet kérdés, hogy vissza kell állítanunk a schengeni szabályok alkalmazását. Ez pénzt, időt és komoly politikai akaratot igényel. Lehet, hogy egyes tagállamok nem fognak majd tudni megbirkózni ezzel a feladattal. De Európa segíteni fogja őket. Nem Schengen összeomlásába, hanem a helyreállításába kell energiát fektetnünk. A schengeni térség jövője lesz az egyik alapkérdés, amelyet megvitatunk majd az uniós vezetők március 7-i találkozóján.

Az uniós vezetők ezzel párhuzamosan megerősítették, hogy a Szíriába és a térségben tartózkodó szíriai menekültek támogatására irányuló humanitárius segítségnyújtást folytatni kell. Üdvözöltük a londoni adományozói konferenciát, amelyen a felajánlások kétharmada Európából érkezett. A vezetők megállapodtak abban, hogy minél előbb folyósítják a 2016-ra előirányzott 3,3 milliárd eurót, valamint a Törökországban tartózkodó menekülteket segítő 3 milliárd eurót. Ez nem csupán Európa felelőssége. Ezért a G7-ek és a G20-ak idei találkozóin továbbra is arra fogok törekedni, hogy a válságra globális szinten is válasz szülessen.

Végezetül egy felhívással szeretném zárni beszámolómat: ne engedjük, hogy a jelenlegi nehézségek miatt zátonyra fussanak eddigi erőfeszítéseink. Nem várakozhatunk tétlenül. Az Unió történetének eddigi legnehezebb és legtöbb veszélyt rejtő korszakát éljük, ezért határozott cselekvésre van szükség. Számítok az Önök segítségére is. Köszönöm a figyelmüket. 

Záróbeszéd

A két kérdés, amit ma megvitattunk, azaz az Egyesült Királyság uniós szerepvállalása és a migráció szorosan összefüggnek egymással. Meggyőződésem: az, hogy hogyan kezeljük a migrációs válságot, döntően befolyásolja majd a népszavazáshoz kapcsolódó kampányt. Mindazok, akik szeretnék megőrizni az Európai Unió egységét, a Nyugat egészének egységét, és akik úgy érzik, történelmi pillanatnak vagyunk tanúi és alakítói egyaránt, a lehető legelszántabban támogatni fogják közös tervünket.

Amit közös terv alatt értek, nem más, mint határozatunk eredményes végrehajtása, a Schengeni határ-ellenőrzési kódex maradéktalan betartása, és a Törökországgal közös fellépés. Azok, akik nem állnak ki vállvetve a migrációs válság kezelését célzó egység mellett, de facto hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyesült Királyság kilépjen az Unióból.

Amint már elmondtam, az Egyesült Királyság helyzetét újraszabályozó határozat csak akkor lép hatályba, ha a brit polgárok az EU-ban maradás mellett teszik le voksukat. Ha a kilépés mellett döntenek, a határozat létjogosultsága értelemszerűen megszűnik. Ha erre sor kerül, senkinek nem lehetnek illúziói a jövőt illetően. Az Egyesült Királyság Unión belüli szerepvállalásáról folytatott tárgyalásainkat nem követik újabbak. A most született eredmény végérvényes. Köszönöm a figyelmüket.