Donald Tusk elnök beszéde az Európai Unió Parlamenti Elnökei Konferenciáján Rómában

Európai Tanács
  • 2017.3.17.
  • 17:20
  • Beszéd
  • 140/17
  • Intézményi ügyek
2017.3.17.
Sajtókapcsolat

Preben Aamann
Az Európai Tanács elnökének szóvivője
+32 2 281 51 50
+32 476 850 543

Aki belép a Senato della Repubblica-ba, megérinti a Palazzo Madama falai közé zárt történelem. Nemcsak a mindenkit nap mint nap foglalkoztató politikai dráma jut eszünkbe róla, hanem jeles események több évszázadnyi sora, melyek Európát formálták. Például Cesare Maccari mesterműve, a Szenátus falait díszítő Cicerone denuncia Catilina kiválóan illusztrálja a mai napot. Politikai allegória a demokratikus intézmények populizmus elleni küzdelmére, melyben az előbbiek győzedelmeskednek.

Arra emlékeztet minket, hogy egyrészt minden politikai közösség ereje abban áll, hogy mennyire küzd a túlélésért, mennyire erős és bölcs. Másrészt arra, hogy a darwini politikai küzdelemben a leghatásosabb fegyver a szó, és ez mindig így volt és így is lesz.

Cicero szavaival „A szabadság nem más, mint részt venni a hatalomban”. Még az antik görögöknek és rómaiaknak is fejtörést okozott, hogy mit is jelent szabadnak lenni. Hatvan évvel ezelőtt hat ország államférfiai úgy döntöttek, hogy az igazi szabadság az együttes cselekvés szabadsága. Más szóval a szuverenitás helyet biztosított a tárgyalóasztalnál. Ezért írták alá 1957-ben a Római Szerződést. Én éppenséggel abban az évben születtem, és egész életemet a Római Szerződésre felépített világ határozta meg. Mindenki tudja, hogy nekem személyesen mennyire fontos, hogy ma itt lehetek Önökkel.

Természetesen a mából visszatekintve minden nemesebbnek, megtervezettnek és kiszámítottnak tűnik. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a Római Szerződés aláíróira mint az Egyesült Európa politikai zsenijeire és evangélistáira. Igazság szerint kételyekkel teli vezetők voltak, és e rendkívül sebezhető emberekre az események hihetetlen nagy nyomással nehezedtek. Együttműködésre kényszerítette őket az, hogy Európát a második világháború kollektív erőtlenségbe taszította. Minden egyéb alternatíva riasztó zsákutcának tűnt. A mindennapok szintjén még kézzelfoghatóan jelen volt a háború borzalmas pusztítása.

Európa rémült és sebezhető országai adták e vezetőknek az alázatot, a tisztánlátást és a bölcsességet, hogy aláírják a Római Szerződést. Ezzel pedig olyan folyamatot indítottak el, melynek révén azóta keleten és nyugaton is sok más ország lépett újra a szabadság és a jólét útjára. Ez a folyamat segített megértenünk azt, hogy ha Európa gyenge, akkor az európai országok önmagukban is gyengék. Ha azonban Európa erős, akkor a tagállamai is erősek. Csak egységben valósíthatjuk meg szuverenitásunkat, lehetünk valóban szabadok a szélesebb nagyvilágban. Ez igaz volt akkor, és ma is igaz. És még hatvan év múlva is igaz lesz.

A Római Szerződés a sikerét annak is köszönheti, hogy a kormányok demokratikus egyetértés alapján hozták létre és hajtották végre. A tagállami parlamentek, melyeknek Önök a képviselői, az Európai Közösségre ruházták át hatáskörüket, ezzel az üzenettel: „Mindnyájunk közös érdekét tartsák szem előtt”. A hatáskör átruházása azóta sokszorosan megtérült, a csalódások és késedelmek ellenére is.

Valaki egyszer így fogalmazott: „Európa olyan, mint egy fa. Minden nap egyre nő, de ez a folyamat szemmel láthatatlan.” Romantikus megfogalmazás, de nagyon igaz. A Római Szerződés által elvetett magok olyan változásokat eredményeztek, melyek gyökeresen megváltoztatták a minket körülvevő világot, úgy, hogy a legtöbben már nem is emlékszünk, milyen volt régen. A Szerződés nyitottá tette elménket és társadalmainkat. Természetesen neki köszönhetjük a világ legnagyobb piacát is, ami jólétünk alapja. A vasfüggöny árnyékában felnőve számomra szinte lehetetlen volt mindezt elképzelni, de álmaimban reméltem, hogy egy nap valóra válik.

A jövő heti évforduló nemcsak az ünneplés, hanem a józan mérlegelés ideje is egyben. Bár látjuk, hogy gazdaságunk sebei lassan kezdenek begyógyulni, a jelenlegi kihívások léptéke és száma sokakat kétségbe ejt. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az Egyesült Királyság néhány év múlva kilép az Európai Unióból. Ilyen nehézségekre a legjobb reakció az, ha magunkévá tesszük a Római Szerződés aláíróinak alázatát, tisztánlátását és bölcsességét. Csakis így dönthetünk helyesen a jövőnkről. A múlt arra tanít, hogy Európa éppen akkor a legeredményesebb és legleleményesebb, amikor a legsebezhetőbb, bármennyire paradox is ez. Sokkal többet képes elérni szerény, türelmes ambícióval, mint nagyratörő elképzelésekkel.

Ezért is örülök annak, hogy a De Gasperi Alapítvány elnöke, Maria Romana De Gasperi is eljött ma közénk. Remek alkalom ez, hogy felidézzük édesapja híres szavait: „A jövőt nem erővel építjük, sem a leigázás vágyával, hanem a demokratikus módszer türelmes alkalmazásával, a konstruktív szellemben kialakított megállapodásokkal és a szabadság tiszteletben tartásával.” Talán e szavak nem eléggé csattanósak a Twitter-politizálás korában. De rám nagy hatással van a bennük rejlő igazság és erő. Meggyőződésem, hogy ez a néhány szó elég ahhoz, hogy megmutassa nekünk a követendő utat. Köszönöm a figyelmüket! Grazie