Annak érdekében, hogy ezen a webhelyen minél kényelmesebb legyen a böngészés, sütiket használunk. A sütik használatáról és a beállítások módosításáról itt olvashatók további információk.

Bel- és Igazságügy (IB)

Az európai állampolgárok életére közvetlenül kiható bel- és igazságügy (IB) az a szakpolitikai terület, amelyet a Lisszaboni Szerződés feltehetően a legmarkánsabban érintett.

 

  • A bel- és igazságügy területe gyakorlatilag teljes egészében a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozik (tanácsi minősített többség mellett) (lásd a tájékoztató feljegyzést).
  • Ezenfelül a korábban a harmadik pillérbe tartozó kérdések, így a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és a rendőrségi együttműködés tekintetében is az egységes piacra alkalmazandókkal megegyező típusú szabályok lesznek irányadók.  Ebből adódóan az e területre vonatkozóan hozott uniós, illetve nemzeti szintű intézkedések a luxembourgi székhelyű Bíróság általi felülvizsgálat tárgyát képezik.

 

Hosszú út vezetett idáig…

 

■ Informális együttműködés és a schengeni térség létrehozása

A tagállamok a hetvenes évek közepe táján informális, kormányközi alapon, még az Európai Közösségek keretén kívül kezdtek el a bel- és igazságügy terén együttműködni egymással. 1985-ben a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország és a Benelux-államok megkötötték a Schengeni Megállapodást, ami igen fontos lépés volt a tagállamok egymás között e téren folytatott együttműködése irányában. Az ezt követő években több más tagállam és EU-n kívüli ország is csatlakozott a Schengeni Megállapodáshoz, illetve az annak végrehajtásáról szóló egyezményhez.

A schengeni térséget jelenleg 26 ország alkotja: Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Izland, Norvégia, Svájc és Liechtenstein.

A megállapodás azzal a céllal született, hogy a belső határellenőrzés megszüntetése révén lehetővé tegye a személyek ténylegesen szabad áramlását, mindemellett viszont kísérő intézkedéseket is előír a külső határok ellenőrzésére, a vízumpolitikára, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozóan.


■ Az integráció mélyítésének folyamata

Az Európai Unióról szóló szerződés, amely 1993 novemberében lépett hatályba, új szakaszt nyitott azáltal, hogy a bel- és igazságügy területét az intézményi keret részévé tette, és így új dimenzióval bővítette az európai építményt.

Az Amszterdami Szerződés 1999. májusi hatálybalépésével a schengeni vívmányok az Európai Unió intézményi keretébe ágyazódtak. A Szerződésben rögzített egyik alapvető célkitűzés: „az Unió fenntartása és fejlesztése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térségként, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul”. Az Amszterdami Szerződés bevezette továbbá annak lehetőségét, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén minősített többséggel, az Európai Parlamenttel folytatott együttdöntési eljárás keretében lehessen intézkedéseket elfogadni. Ez alól a családjogi kérdéseket érintő intézkedések képeznek kivételt, ahol a Tanács egyhangúlag, az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció követően dönt.

A Lisszaboni Szerződés óta a Tanács a büntetőjogi kérdések legtöbbjében is minősített többséggel, az Európai Parlamenttel együtt döntve, rendes jogalkotási eljárás keretében határoz.

Dánia, az Egyesült Királyság és Írország bizonyos intézkedések végrehajtásában nem vesz részt teljes körűen.
A Tanács üléseit munkacsoportok és bizottságok készítik elő.


Kivételek

Dánia, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt teljes mértékben a bel- és igazságügy területén hozott egyes intézkedések végrehajtásában, illetve részvételük bizonyos feltételekhez van kötve.

Konkrétabban, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt a Schengeni Megállapodás azon rendelkezéseinek a végrehajtásában, amelyek a személyek szabad mozgására, a külső határok ellenőrzésére és a vízumpolitikára vonatkoznak. Ennek megfelelően ezek az államok nem szavaznak a Tanácsban e kérdésekről.


Működési struktúrák és szakosodott szervek

A Bel- és Igazságügyi Tanács (IB) keretében a bel- és igazságügyi miniszterek üléseznek háromhavonta, ahol az igazságügyi miniszterek és a belügyminiszterek megvitatják az e területen folytatott együttműködés és a vonatkozó közös politikák aktuális helyzetét és végrehajtását.

A Tanács így az EU társjogalkotójaként is eljár, és ma már a bel- és igazságügy minden területén fogad el irányelveket és rendeleteket. A Tanács üléseit munkacsoportok és bizottságok készítik elő: ezek között említhető meg a CATS (igazságügyi és rendőrségi együttműködés), a Bevándorlással és Menekültüggyel Foglalkozó Stratégiai Bizottság, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően létrehozott COSI (a Belső Biztonsággal Foglalkozó Bizottság), valamint a polgári jogi munkacsoport.

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos politikákat a tagállamok és az uniós intézmények hajtják végre.

Az EU intézményei e feladatukban az alábbi szakosodott szervekre támaszkodnak: