"Böngészési élményének javítása érdekében sütiket használunk. A szükséges sütik feladata, hogy támogassák a Tanács honlapjának alapvető funkcióit. Az opcionális sütik segítségével anonim és összesített statisztikai kimutatásokat készítünk annak érdekében, hogy a honlap még inkább megfeleljen a felhasználók igényeinek.
Ha honlapunk látogatói hozzájárulnak ehhez, sütiket használunk, hogy összesített, anonim adatokat állítsunk elő böngészési szokásaikról. Ezeknek az adatoknak a segítségével kényelmesebbé igyekszünk tenni a böngészést honlapunkon.
A miniszterek általános megközelítést alakítottak ki az ipari kibocsátásokról szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatról.
A szóban forgó irányelv az ipari létesítmények és a nagy méretű, intenzív állattenyésztési gyakorlatokat alkalmazó gazdaságok szennyezőanyag-kibocsátását szabályozó legfontosabb uniós eszköz. A felülvizsgálat további erőfeszítéseket javasol a környezetszennyezés csökkentésére, összhangban az európai zöld megállapodás azon céljával, hogy 2050-re megvalósuljon a szennyezőanyag-mentes, versenyképes és klímasemleges gazdaság.
A szennyezés súlyos betegségeket okoz, és károsítja a környezetet. Az EU célja, hogy 2050-re a szennyezést olyan szintre csökkentse, amely nem káros az emberi egészségre. Az ipari kibocsátások tekintetében ma elért megállapodás értelmében a jövőben szigorúbb, a szennyezést annak forrásánál kezelő szabályok lesznek érvényben. A szennyező anyagokra vonatkozó szigorúbb kibocsátási határértékek javítani fogják a szabályozás hatékonyságát. A felülvizsgált irányelv emellett egyértelmű iránymutatást nyújt az ipar és a nagy méretű állattartó gazdaságok számára a tekintetben, hogy milyen megfelelő beruházások révén tudják eredményesen csökkenteni szennyezésüket.
Romina Pourmokhtari, svéd klímaügyi és környezetvédelmi miniszter
A miniszterek véleménycserét folytattak a szén-dioxid-eltávolítás uniós tanúsítási keretrendszerének létrehozására irányuló javaslatról.
A javaslat célja, hogy megkönnyítse a magas színvonalú szén-dioxid-eltávolítás bevezetését az EU-ban, amely kiterjed az ipari technológiák segítségével megvalósított állandó szén-dioxid-tárolásra, a karbongazdálkodásra és a termékekben való szén-dioxid-tárolásra.
A vita révén annak résztvevői a javaslattal kapcsolatos jövőbeli tanácsi munkához kívántak iránymutatást nyújtani. A miniszterek véleménycserét folytattak arról a kérdésről, hogy a tartós kibocsátáscsökkentésre irányuló uniós erőfeszítések kiegészítéseként egy uniós tanúsítási keretrendszer miként járulhatna hozzá a magas színvonalú szén-dioxid-eltávolítás fokozásához. Megvitatták továbbá a javaslat által felvetett legfontosabb lehetőségeket és kihívásokat.
A tagállamok a javaslat kapcsán üdvözölték a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységek további ösztönzésére és a további uniós szintű harmonizációra irányuló szándékot. A tagállamok többsége azt is hangsúlyozta, hogy bár a szén-dioxid-eltávolítás egyre fontosabb szerepet fog játszani az uniós éghajlat-politikában, a középpontban továbbra is a kibocsátások csökkentésére és az európai gazdaság dekarbonizációjára irányuló erőfeszítéseknek kell állnia.
A miniszterek irányadó vitát tartottak a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló uniós jogszabály javasolt felülvizsgálatáról.
A javaslat célja, hogy szigorítsa a csomagolás és csomagolási hulladék megelőzésére, csökkentésére és újrahasznosítására irányuló, már létező szabályokat. A javaslatban az is szerepel, hogy 2040-re tagállamonként és fejenként 15%-kal csökkenteni kell a csomagolási hulladékot, és 2030-ra az uniós piacon forgalmazott összes csomagolásnak gazdaságilag életképes módon újrafeldolgozhatóvá kell válnia.
A vita révén annak résztvevői politikai iránymutatást kívántak adni a Tanácson belüli munkához.
A miniszterek felkérést kaptak, hogy fejtsék ki véleményüket a javaslat átfogó célkitűzéseiről, valamint arról, hogy e tekintetben mely elemeket tartják a legmegfelelőbbnek és a legidőszerűbbnek. A miniszterek felkérést kaptak arra is, hogy határozzák meg, melyek az EU-ban a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére és az innovatív megoldások előmozdítására irányuló legfontosabb intézkedések.
A miniszterek vitát tartottak a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló javaslatról.
Az irányelv célja, hogy a szennyvízkezelés javítása révén csökkentse a folyókba, tavakba, felszín alatti vizekbe és tengerekbe kerülő szennyező anyagok mennyiségét. Emellett bevezeti a „szennyező fizet” elvet, energiasemlegességi célokat tűz ki, és a tápanyagok fokozott újrafelhasználására irányul.
A miniszterek felkérést kaptak, hogy fejtsék ki véleményüket a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszernek és az energiasemlegességi céloknak a javaslatba való beillesztéséről, továbbá arról, hogy a települési szennyvízből származó szennyezés fennmaradó forrásainak kezelése tekintetében milyen ambíciószintet tartanának megfelelőnek.
A tagállamok üdvözölték a felülvizsgálatot, mivel az konkrét eszközöket kíván biztosítani az európai polgárok egészségének és a környezetnek a jobb védelméhez. A javasolt határidőkkel és követelményekkel kapcsolatos részleteket szakértői szinten tovább kell pontosítani.
A miniszterek a munkaebéd során véleménycserét folytattak az európai szemeszter zöldebbé tételéről. Az elnökség a vita fő üzeneteit be fogja építeni az Európai Tanács márciusi ülésére készülő közös összefoglaló jelentésbe. A jelentésben megtalálható lesz az ágazati tanácsi formációkban az európai szemeszterrel kapcsolatban folytatott valamennyi vita összefoglalója.
A szennyezés súlyos betegségeket okoz, és károsítja a környezetet. Az EU célja, hogy 2050-re a szennyezést olyan szintre csökkentse, amely nem káros az emberi egészségre. Az ipari kibocsátások tekintetében ma elért megállapodás értelmében a jövőben szigorúbb, a szennyezést annak forrásánál kezelő szabályok lesznek érvényben. A szennyező anyagokra vonatkozó szigorúbb kibocsátási határértékek javítani fogják a szabályozás hatékonyságát. A felülvizsgált irányelv emellett egyértelmű iránymutatást nyújt az ipar és a nagy méretű állattartó gazdaságok számára a tekintetben, hogy milyen megfelelő beruházások révén tudják eredményesen csökkenteni szennyezésüket.