Vállalati adókikerülés: a Tanács elfogadta az adókikerülés elleni szabályokkal kapcsolatos álláspontját

A Tanács 2016. június 21-én megállapodásra jutott arról az irányelvtervezetről, amely a nagyvállalatok által széleskörűen alkalmazott adókikerülési gyakorlatokkal szembeni fellépést célozza.

Ez az irányelv annak a 2016. januári bizottsági javaslatcsomagnak az egyik eleme, amelynek célja a vállalati adókikerülés megakadályozását célzó szabályok megerősítése. A javaslatcsomag alapját az OECD által 2015-ben jóváhagyott azon ajánlások képezik, amelyek az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni fellépés jegyében születtek.

Az irányelv mindenekelőtt az olyan helyzeteket hivatott orvosolni, amelyekben vállalatcsoportok a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket kihasználva igyekeznek csökkenti a teljes adókötelezettségüket. A vállalati adózók lehetőséget találhatnak arra, hogy alacsony adókulcsokat vagy kétszeres adóalap-csökkentést alkalmazzanak. Adott esetben arra is módot találhatnak, hogy nyereségük bizonyos kategóriái után egyáltalán ne fizessenek adót, mégpedig úgy, hogy a nyereséget az egyik adójogrendszerben az adóalapból levonható jövedelemként számolják el, a másikban viszont nem számítják bele az adóalapba. Mindez azt eredményezi, hogy az üzleti döntések torzulnak, és fennáll a veszélye a tisztességtelen adóverseny kialakulásának.

Öt területet érintenek az új rendelkezések

Az irányelvtervezet minden olyan adózóra alkalmazandó, aki vagy amely társasági adó alanya valamely tagállamban, ideértve a harmadik országban székhellyel rendelkező vállalatok leányvállalatait is. Az adókikerülés elleni szabályok öt konkrét területet érintenek:

• Kamatlevonás-korlátozási szabályok. Előfordulhat, hogy a multinacionális csoportok hiteleken keresztül finanszírozzák a magas adómértéket alkalmazó adójogrendszerekben működő gazdálkodó egységeiket oly módon, hogy azok magas kamatokat fizetnek az alacsony adót kivető adójogrendszerekben adóügyi illetőséggel rendelkező leányvállalatoknak. Ennek eredményeként a multinacionális csoport egészének az adókötelezettsége csökken. Az irányelvtervezet ennek a gyakorlatnak a visszaszorítását célozza azáltal, hogy korlátozza azt a kamatösszeget, amelynek levonására egy adózó egy adott adóévben jogosult.
• A tőkekivonás megadóztatására vonatkozó szabályok. A vállalati adózók megpróbálhatják oly módon csökkenteni adófizetési kötelezettségeiket, hogy adóügyi illetőségüket és/vagy eszközeiket valamely alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerbe helyezik át. A tőkekivonás megadóztatásának célja az adóalap-erózió megakadályozása a kiindulási államban azokban az esetekben, amikor az adózó nem realizált nyereséget is képviselő eszközöket helyez át a szóban forgó állam adóügyi joghatósági területén kívülre, a tulajdonjog átruházása nélkül.
• Visszaélés elleni általános szabály. E szabály célja, hogy pótolja az egyes országoknak a kifejezetten a visszaélések ellen irányuló szabályai tekintetében esetlegesen fennálló hiányosságokat. A vállalati adótervezési rendszerek gyakran rendkívül kifinomultak, és az adóügyi szabályozás általában nem fejlődik eléggé gyorsan ahhoz, hogy minden visszaélést meg tudjon előzni. A visszaélés elleni általános szabály segítségével az adóhatóságok megakadályozhatják, hogy az adózók visszaélések révén adóelőnyhöz jussanak.
• Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabály. Teljes adókötelezettségük csökkentése érdekében a vállalatcsoportok – ellenőrzött leányvállalataikon keresztül – gyakran nagy összegű nyereséget helyeznek át alacsony adómértéket alkalmazó államokba. Az egyik általánosan elterjedt gyakorlat az, hogy először bizonyos immateriális javak – például szellemi tulajdon – tulajdonjogát helyezik át az ellenőrzött külföldi társaságba, második lépésként pedig a jogdíjfizetést csoportosítják át. Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabály értelmében azonban az alacsony adót fizető, ellenőrzött külföldi leányvállalat jövedelmét az – általában magasabb adót fizető – anyavállalatnál kell elszámolni.
• A hibrid struktúrákat alkalmazó adóelkerülési módszerekkel kapcsolatos szabályok. A vállalati adózók gyakran a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket kihasználva igyekeznek csökkenti a teljes adókötelezettségüket. E hibrid struktúrákat alkalmazó adóelkerülési módszerek révén gyakran érhető el kettős (azaz mindkét országban történő) adóalap-csökkentés, illetve a nyereség egyik országban történő levonása az adóalapból úgy, hogy az a másik országban sem kerül bele az adóalapba.

Közös uniós megközelítés

Az irányelv révén biztosítható lesz az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedéseinek koordinált módon történő végrehajtása az Unióban, többek között abban a hét tagállamban is, amelyek nem tagjai az OECD-nek. Az irányelvtervezet figyelembe veszi azoknak a megbeszéléseknek az eredményeit is, amelyek 2011 óta folynak a Tanácsban a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló, a Bizottság által eredetileg benyújtott javaslatra vonatkozóan – addig is, amíg a Bizottság új, felülvizsgált javaslatot nyújt be a KKTA-val kapcsolatban.

Az irányelvtervezet a fentiekben említett öt területből háromban az OECD által megállapított legjobb gyakorlatokat veszi át. E három terület a kamatlevonás-korlátozási szabályok, az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és a hibrid struktúrákat alkalmazó adóelkerülési módszerekkel kapcsolatos szabályok területe. A két másik terület – azaz a visszaélés elleni általános szabály és a tőkekivonás megadóztatása – a KKTA-javaslat adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos vonatkozásait érinti.

Elfogadás és végrehajtás

A megállapodás a Gazdasági és Pénzügyi Tanács keretében folytatott megbeszélés eredményeként jött létre. A Tanács 2016. június 17-én általános megállapodást ért el, egyszerűsített írásbeli eljárás mellett.

Mivel az egyszerűsített írásbeli eljárás ellenvetés nélkül lezárult, az irányelvtervezetet elfogadás céljából benyújtják a Tanács egyik soron következő ülésére.

A tagállamoknak 2018. december 31-ig át kell ültetniük az irányelvet nemzeti törvényi és rendeleti rendelkezéseikbe, a tőkekivonás megadóztatására vonatkozó szabályok kivételével, amelyek esetében az átültetés határideje 2019. december 31. Azok a tagállamok, amelyek a kamatlevonás-korlátozási szabályokkal azonos hatékonyságú, célzott szabályokkal rendelkeznek, addig – de legkésőbb 2024. január 1-jéig – alkalmazhatják azokat, amíg az OECD megállapodásra nem jut a minimumstandardra vonatkozóan.

Egyéb kezdeményezések

A 2016. januári adókikerülés elleni csomag többi részével kapcsolatos munkát illetően az elnökség ambiciózus menetrendet szabott meg. A Tanács május 25-én jóváhagyta a következő jogszabályokat:

• a multinacionális vállalatok adózásával kapcsolatos információcseréről szóló irányelv;
• az adózás átláthatóságának a harmadik országokkal kapcsolatos szempontjairól szóló következtetések.

Az adókikerülés elleni csomagot több 2015-ös uniós kezdeményezés előzte meg. E kezdeményezések közé tartozott a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos, 2015 decemberében elfogadott irányelv.

Az Európai Tanács 2014 decemberében jelezte, hogy „sürgősen elő kell mozdítani az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket mind globális, mind uniós szinten”.

• Irányelvtervezet az adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (2016. június)
• Sajtóközlemény a multinacionális vállalatok adózásával kapcsolatos információcseréről szóló irányelvről (2016. május)
• A Tanács következtetései az adózási átláthatóságnak a harmadik országokkal kapcsolatos szempontjairól (2016. május)
• Anti-tax-avoidance proposals by the European Commission
• Press release on December 2015 adoption of the directive on cross-border tax rulings