Az éghajlat- és energiapolitika 2030-ig szóló kerete
Rövid áttekintés
Az Európai Tanács 2014. október 23-án megállapodott a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről.
A Bizottság 2014. január 22-én nyújtotta be a 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikai keretet. A benyújtott közlemény meghatározza az éghajlat- és energiapolitikai keretet a 2020–2030-as időszakra. A közlemény tulajdonképpen egy vitaindító dokumentum arról, hogy a 2020-ig szóló jelenlegi keret lezárását követően az Unió milyen irányvonalakat kövessen az éghajlat- és energiapolitika alakításában.
A 2030-ig szóló keret arra hivatott, hogy elősegítse az Unióban a következő kérdések megválaszolását:
- milyen további lépésekre van szükség ahhoz, hogy az EU elérje azt a célt, mely szerint 2050-ig az 1990-es szinthez képest 80–95%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását
- hogyan lehetne kezelni a magas energiaárakat, és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az uniós gazdaság kevésbé legyen kiszolgáltatott helyzetben az energiaárak – mindenekelőtt a kőolaj és a gáz árának – jövőbeli emelkedése esetén
- milyen intézkedésekkel lehetne elérni, hogy az EU kevésbé függjön a gyakran politikai szempontból instabil térségekből érkező energiaimporttól
- milyen eszközök állnak rendelkezésre az energiainfrastruktúra esedékes cseréjéhez és korszerűsítéséhez, illetve miként lehetne kialakítani azt a stabil szabályozási keretet, amely kedvez a potenciális befektetőknek
- megállapodás elérése egy 2030-ig elérendő kibocsátáscsökkentési célszámról,
Részletek
A Bizottság közleménye: „Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra” – COM (2014) 0015
A 2030-ig szóló keret új célokat és intézkedéseket tartalmaz, amelyek arra irányulnak, hogy az EU gazdasága és energiaellátási rendszere versenyképesebbé, biztonságosabbá és fenntarthatóbbá váljon. A keret célértékeket állapít meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és a megújuló energiaforrások fokozottabb igénybevételére, valamint új irányítási keretrendszerre és teljesítménymutatók alkalmazására tesz javaslatot.
A keretben elsősorban a következő javaslatok szerepelnek:
- kötelezettséget kell vállalni az üvegházhatású gázok kibocsátásának további csökkentésére, és 2030-ig az 1990-es szinthez képest 40%-kal kell csökkenteni a kibocsátást
- a felhasznált energia legalább 27 %-ának megújuló forrásból kell származnia, mindemellett a tagállamok számára kellő rugalmasságot kell engedélyezni nemzeti célértékek megállapítására
- az energiahatékonyságról szóló irányelv esetleges módosítása révén javítani kell az energiahatékonyságot
- egy piaci stabilitási tartalék létrehozása céljából meg kell reformálni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert
- az energiaárakra, az energiaellátás diverzifikálására, a tagállamok energiahálózatainak összekapcsolására és a technológiai fejlesztésekre vonatkozó kulcsmutatókat kell kidolgozni a versenyképesebb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiarendszer irányában tett előrehaladás mérésére
- a tagállami jelentéstétel vonatkozásában új irányítási keretrendszert kell kialakítani, amely az EU szintjén koordinált és értékelt nemzeti terveken alapszik
A javaslat útja a Tanácsban
Az Európai Parlament 2014. február 5-én nem jogalkotási állásfoglalást fogadott el a 2030-ig tartó időszakra szóló keretről.
A keretet az Európai Tanács és a Tanács is megvitatta.
A Tanács 2014. március 3-án és 4-én, valamint június 12-én és 13-án nyilvános irányadó vitát tartott a 2030-ig szóló keretről. A viták eredményei értékes hozzájárulást nyújtottak az Európai Tanácsnak a keretről folytatott megbeszéléseihez.
A keretről 2014. december 9-én egy további irányadó vitára került sor a TTE Tanács ülésének keretében. A megbeszélések középpontjában az új irányítási folyamat állt. A miniszterek különösképp kiemelték annak szükségességét, hogy az irányítási folyamat a lehető legrugalmasabb legyen, mivel a folyamat sokáig érvényben lesz, és nem róhat jelentős adminisztratív többletterhet a tagállamokra. Megvitatták az éghajlat- és energiapolitika ellenőrzésére szolgáló kulcsmutatók kérdését is. A vita során további kérdésekről is szó esett, úgymint:
- regionális együttműködés és koordináció a tervezési folyamat során
- a dekarbonizáció fontossága
- kibocsátásáthelyezés
- megfizethető energiaárak mind a fogyasztók, mind az ipar számára
- a földgáz- és villamosenergia-összeköttetések kiteljesítése és intelligens hálózatok kialakítása
- milyen lehetőségek rejlenek az energia- és éghajlati ágazatban arra, hogy a javasolt beruházási terv keretében beruházásokat vonzzon
A miniszterek észrevételeit a Bizottság figyelembe vette az irányítási folyamatnak a tagállamokkal közösen történő kidolgozása során.
A javaslat megtárgyalása az Európai Tanácsban
Az Európai Tanács 2014 márciusában következtetéseket fogadott el a 2030-ig tartó időszakra szóló keretről, majd a 2014. júniusi ülésén áttekintette az addig elért eredményeket. A júniusi ülésen megvitatták a Bizottság energiabiztonsági stratégiáját is, amely szorosan kapcsolódik a 2030-ig szóló kerethez.
Az Európai Tanács a 2014. október 23–24-i ülésén megállapodott a 2030-ig szóló uniós éghajlat- és energiapolitikai keretről. Az Európai Tanács továbbá következtetéseket is elfogadott, ezen belül négy fontos célkitűzést hagyott jóvá:
- az a kötelező célkitűzés, mely szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal csökkenteni kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az Unióban
- az az uniós szinten kötelező célkitűzés, hogy a felhasznált energia legalább 27%-a megújuló energiaforrásokból származzon
- irányadó uniós célkitűzés az energiahatékonyság 27%-os javítására a 2030-ra előre jelzett energiafogyasztáshoz képest
- a belső energiapiac kiteljesítésének támogatása a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os minimumcél mielőbbi, legkésőbb 2020-ig történő elérésével, különösen a balti államokban és az Ibériai-félszigeten, továbbá a 15%-os érték 2030-ig való elérésére vonatkozó célkitűzés
Az energiabiztonsággal kapcsolatban az Európai Tanács további intézkedéseket hagyott jóvá az Unió energiafüggőségének csökkentése és a saját villamosenergia- és a földgázellátási biztonságának növelése érdekében.
A 2030-ig tartó időszakra szóló keret, különösen pedig az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 40%-os csökkentésére vonatkozó uniós célérték képezte annak a hozzájárulásának alapját, amelyet az Unió az újabb globális éghajlat-változási megállapodásra irányuló tárgyalásokhoz nyújt. Ezt az úgynevezett tervezett nemzeti hozzájárulást a Környezetvédelmi Tanács 2015. március 6-án hivatalosan is jóváhagyta. Az Unió, illetve annak tagállamai az első jelentős gazdaság, amely közzétette tervezett nemzeti hozzájárulását a tárgyalásokhoz.
Az Európai Tanács szükség szerint további stratégiai iránymutatást ad majd a 2030-ig szóló keretre vonatkozóan, különösen a kibocsátás-kereskedelmi rendszerrel, az összekapcsolással és az energiahatékonysággal kapcsolatban.
A Bizottság 2015. február végén benyújtotta eredeti jogalkotási javaslatait a 2030-ig tartó időszakra szóló keret végrehajtása érdekében. Az energiaunióra vonatkozó csomag részét képező javaslatok célja, hogy egységes megközelítést nyújtsanak az éghajlatváltozás, az energiabiztonság és a versenyképesség kérdéséhez, valamint hogy hozzájáruljanak a 2030-ig szóló keretben kijelölt egyes célok eléréséhez.