Milyen intézkedéseket hoz az EU az éghajlatváltozás ügyében?

Klímasemleges EU 2050-re

Az uniós országok jogi kötelezettséget vállaltak arra, hogy küzdenek az éghajlatváltozás ellen azáltal, hogy 2050-re nettó zéró üvegházhatásúgáz-kibocsátású klímasemleges gazdaságra térnek át.

Az Európai Tanács keretében ülésező uniós vezetők 2019 decemberében állapodtak meg erről a célról, később pedig az Európai Bizottság létrehozta az európai zöld megállapodást.

A célkitűzés a Párizsi Megállapodás melletti elkötelezettségből fakad, amelyet valamennyi uniós tagállam aláírt és megerősített.

• Az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás

Mit jelent a klímasemlegesség és a nettó zéró kibocsátás?

A klímasemlegesség azt jelenti, hogy a légkörben jelentősen sikerül csökkenteni az emberi tevékenység által generált üvegházhatásúgáz-kibocsátást – így például a fosszilis tüzelőanyagok elégetése nyomán keletkező szén-dioxid (CO₂) kibocsátását, és ezzel biztosítani, hogy a kibocsátás ne legyen hatással az éghajlati rendszerre.

A nehezen kiküszöbölhető kibocsátások kompenzálására szén-dioxid-eltávolítás révén kerül sor: ezt azt jelenti, hogy a légkörből természetes módon – a növényzet segítségével – vagy mechanikus úton CO₂-t vonnak ki.

A klímasemleges gazdaságot a nettó zéró kibocsátás jellemzi: a kibocsátás és az eltávolítás egyensúlyban van.

Hogyan fogják elérni az uniós országok a klímasemlegességet?

Ahhoz, hogy az EU 2050-re elérje a klímasemlegességet, az uniós országoknak drasztikusan csökkenteniük kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat, és meg kell találniuk a fennmaradó és elkerülhetetlen kibocsátás ellentételezésének módját.

Az elmúlt években és különösen az európai zöld megállapodás keretében az EU célokat tűzött ki a kibocsátás valamennyi gazdasági ágazatban történő csökkentésére vonatkozóan, és jogszabályokat fogadott el e csökkentések megvalósításának biztosítására.

Az EU éghajlat-politikai céljai

A klímaválság egyre komolyabbá, továbbá a szélsőséges időjárási események egyre gyakoribbá és súlyosabbá válása nyomán az uniós országok lépcsőzetesen egyre ambiciózusabbá váló célokat tűztek ki az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljából.

2008-ban az EU – első alkalommal – uniós szintű klímacélt fogadott el, mégpedig azt, hogy 2020-ra az 1990-es szinthez képest 20%-kal csökkenti a kibocsátást. Az EU túlteljesítette ezt a célt, és 2020-ban 32%-os csökkentést ért el. Ugyan ez összefüggött a Covid19-világjárvánnyal is, az adatok azt mutatják, hogy az EU már 2019-ben – 25%-os csökkentéssel – túlteljesítette a kitűzött célt.

Az Európai Unió 2014-ben még tovább lépett: megállapodott abban, hogy 2030-ig 40%-kal kell csökkenteni a kibocsátást. 2023-ban még ennél is ambiciózusabb célt tűzött ki: az európai klímarendelet értelmében az uniós országoknak immár jogi kötelezettségük, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökkentsék a kibocsátást.

Az Európai Parlamenttel létrejött megállapodást követően a Tanács 2026 márciusában elfogadta a módosított európai klímarendeletet. Ez egy kötelezően teljesítendő köztes célértéket vezet be, amelynek értelmében 2040-re az 1990-es szintekhez képest 90%-kal kell csökkenteni a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást.

Ez az új cél kulcsfontosságú lépést jelent afelé, hogy az EU megvalósítsa hosszú távú célkitűzését, azaz 2050-re klímasemlegessé váljon. Az európai klímarendelet közvetlenül alkalmazandó valamennyi uniós tagállamban.

• Éghajlat-politikai cél 2040-re: a Tanács véglegesen zöld utat adott (sajtóközlemény, 2026. március 5.)
• Éghajlat-politikai cél 2040-re: a Tanács és a Parlament 90%-os kibocsátáscsökkentésről állapodott meg (sajtóközlemény, 2025. december 10.)
• Éghajlat-politikai cél 2040-re: a Tanács kialakította álláspontját a 90%-os kibocsátáscsökkentésről (sajtóközlemény, 2025. november 5.)

Az EU éghajlat-politikája és éghajlat-politikai jogszabályai

Az EU közelmúltbeli éghajlat-politikája nagyrészt az európai zöld megállapodás eredménye.

A zöld megállapodás összefüggésében az európai klímarendelet a legfontosabb jogszabály, mivel valamennyi uniós tagállam számára jogi kötelezettséggé teszi a klímasemlegesség 2050-ig történő elérését.

Az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag számos éghajlat-politikai jogszabályt tartalmaz, amelyek szabályokat és intézkedéseket határoznak meg azzal a céllal, hogy 2030-ig legalább 55%-kal lehessen csökkenteni a kibocsátásokat.

Mivel az egyensúlyt jelentő nettó zéró kibocsátás eléréséhez jelentősen át kell alakítani a jelenlegi gazdasági modellt, az éghajlat-politika valamennyi gazdasági ágazatra kiterjed. Íme néhány példa az uniós jogszabályok alapján hozott intézkedésekre:

Példák az éghajlat-politikai fellépésre

a megújuló energia előmozdítása

az energiahatékonyság javítása

a szén-dioxid-eltávolítás fokozása

a kibocsátáskereskedelem reformja és bővítése

a közlekedés környezetbarátabbá tétele

az emberek támogatása a zöldebb gazdaságra való átállás folyamatában

A klímasemlegesség felé tett előrelépés

Azóta, hogy az uniós országok elfogadták az első éghajlat-politikai célokat, az EU hosszú utat tett meg az éghajlatra gyakorolt hatásának csökkentése terén.

2024-re az EU az 1990-es szinthez képest több mint 37%-kal (a nemzetközi légi közlekedés és hajózás figyelembevétele nélkül pedig több mint 39%-kal) csökkentette a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást.

A kibocsátás azonban nem minden ágazatban csökken azonos ütemben. Míg a közlekedési ágazatban nő a kibocsátás, más ágazatokban 1990-hez képest jelentős mértékben csökkent. Ez utóbbiak közül az energiaágazatok érték el a legjelentősebb, 57%-os csökkentést.

Az EU-ban csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása

Az alábbi ábra az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátását mutatja be ágazatonként, milliárd tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezve, a nemzetközi légi közlekedésből és hajózásból származó kibocsátás, valamint a földhasználati, földhasználat-változtatási és erdőgazdálkodási ágazathoz (LULUCF-ágazat) kapcsolódó szén-dioxid-eltávolítások (szénelnyelők) figyelembevétele nélkül.

További információk