Egységes Szanálási Mechanizmus
Az Egységes Szanálási Mechanizmus célja a csődközeli helyzetbe került bankok rendezett módon történő szanálása, amely minimális terheket ró az adófizetőkre és a reálgazdaságra.
Hatály
Az Egységes Szanálási Mechanizmusra vonatkozó szabályozás – miután annak minden eleme hatályba lépett – érvényes lesz egyrészt az euróövezeti tagállamokra, másrészt azon uniós országok bankjaira, amelyek csatlakoznak a bankunióhoz.
Struktúra
Az európai bankunió fontos elemét képező Egységes Szanálási Mechanizmus a következőkből áll:
- az Egységes Szanálási Testület, vagyis az uniós szintű szanálási hatóság
- egy közös szanálási alap, amelyet a bankszektor finanszíroz
Fő céljai:
- a bankszektor iránti bizalom erősítése
- a bankostromok és a továbbterjedés megelőzése
- a bankok és az államháztartások közötti negatív visszacsatolási folyamat enyhítése
- a pénzügyi szolgáltatások belső piacán tapasztalható fragmentáltság megszüntetése
Az Egységes Szanálási Mechanizmus működése (Infografika)
1. Az Egységes Szanálási Testület
Az Egységes Szanálási Mechanizmus fő döntéshozó szerve, a Testület:
- határoz a csődhelyzetbe került bankok szanálási programjáról (amelynek része a szanálási eszközök alkalmazása és az Egységes Szanálási Alap igénybevétele)
- közvetlenül felelős a tervezési és a szanálási szakaszért azoknak a bankunióhoz tartozó, határokon átnyúló tevékenységet végző, illetve nagy bankoknak az esetében, amelyeket közvetlenül az Európai Központi Bank felügyel
- a bank méretétől függetlenül felel minden olyan szanálásért, amelyhez az Egységes Szanálási Alap igénybevétele szükséges
- legfelsőbb szinten felel a bankunióhoz tartozó minden bankért, és ennek megfelelően bármikor, bármely bankkal kapcsolatban gyakorolhatja a hatáskörét
Az Egységes Szanálási Testület összetétele
A Egységes Szanálási Testület ügyvezetői vagy plenáris testületi ülések keretében tanácskozik.
| Ügyvezetői testület | Plenáris testület |
Szavazati joggal rendelkező tagok
| Szavazati joggal rendelkező tagok
|
Megfigyelők
| Megfigyelők
|
A Tanács 2014 decemberében kinevezte az Egységes Szanálási Testület elnökét, alelnökét és a feladatukat teljes munkaidőben ellátó tagokat.
Az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet hatálybalépése után megválasztott első elnök hivatali megbízatása három évre szól. A megbízatás egyszer ötéves időtartamra meghosszabbítható. Az alelnök és a további négy, feladatát teljes munkaidőben ellátó tag megbízatása öt évre szól.
Az Egységes Szanálási Testület döntéshozatali eljárása
A szanálásra vonatkozó döntéseket az ügyvezetői testület készíti elő, és a lehető legteljesebb mértékben el is fogadja azokat, amelyek a Testület közvetlen felelősségi körébe tartozó bankokat érintik.
A plenáris testület hozza meg az általánosabb jellegű határozatokat:
- dönt az eljárási szabályzatról
- meghatározza a Testület éves költségvetését
- dönt a beruházásokról és a személyzeti kérdésekről
Bizonyos értékhatár felett a plenáris testület keretében döntenek az Egységes Szanálási Alap igénybevételéről is.
Szintén ez a fórum engedélyezi az Egységes Szanálási Alap hitelfelvételét és a rendkívüli utólagos hozzájárulások beszedését.
2. Az Egységes Szanálási Alap
Az Egységes Szanálási Alap egy szupranacionális szinten létrehozott alap.
Az Alap más lehetőségek – pl. a hitelezői feltőkésítés – kimerítését követően a csődközeli helyzetbe került bankok szanálására vehető majd igénybe.
Finanszírozásának alapját a bankszektor által fizetett hozzájárulások képezik.
Az Alapot 8 éves időszak alatt fogják feltölteni. Az Alapnak a bankunió összes tagállamában engedélyezett valamennyi hitelintézetnél elhelyezett biztosított betétek összegének legalább 1%-át kell kitennie. Tervezett összege körülbelül 55 milliárd euró.
Az egyes bankok hozzájárulását a bank összes kötelezettségének (a szavatolótőke és a biztosított betétek kivételével) a részt vevő tagállamokban engedélyezett összes hitelintézet összesített kötelezettségállományához (szintén a szavatolótőke és a biztosított betétek kivételével) viszonyított arányában kell megállapítani. A hozzájárulások az egyes intézmények által viselt kockázatok arányában kiigazításra kerülnek.
Az Egységes Szanálási Alap működése
A bankok tagállami szinten beszedett hozzájárulásai átkerülnek az Egységes Szanálási Alapba.
Az Alap igénybevételének előfeltétele a hitelezői feltőkésítési szabályok alkalmazása, valamint a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvben és az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendeletben foglalt elvek betartása.
Erre a bankunió egyik alapvető elvének érvényesítése érdekében van szükség: a bankcsődök költségeit a pénzügyi ágazatnak kell viselnie, nem pedig az adófizetőknek.
A 8 éves átmeneti időszak
Az Alap az első időben „nemzeti részalapokból” fog állni, amelyek egy 8 éves átmeneti időszak folyamán fokozatosan összeolvadnak. A befizetett összegeknek ez a „közös felhasználásúvá tétele” az első évben azok 40%-át, a másodikban 20%-át érinti majd, a további 6 év folyamán pedig folyamatosan egyenlő összegekkel emelkedik a nemzeti részalapok teljes megszűnéséig.
A források átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről a bankunióhoz csatlakozó tagállamok közötti külön kormányközi megállapodás rendelkezik. A Tanács ezzel a határozattal maximális jogbiztonságot kívánt teremteni, miután egyes tagállamok jogi és alkotmányos aggályaiknak adtak hangot.
A megállapodást 2014. május 21-én 26 tagállam írta alá (Svédország és az Egyesült Királyság kivételével minden uniós ország). Az aláírók egy külön nyilatkozatban jelezték azon szándékukat, hogy a megerősítési folyamatot időben lezárják ahhoz, hogy az Egységes Szanálási Mechanizmus 2016. január 1-jén megkezdhesse a működését.
Az Egységes Szanálási Alapba fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló kormányközi megállapodást 2015. november 30-ára már elegendő számú tagállam ratifikálta. A kormányközi megállapodás az azon időpont utáni második hónap első napján lép hatályba, amikor azt a bankunióban részt vevő aláíró felek közül legalább annyian ratifikálták, amennyi az összes résztvevő súlyozott szavazatainak 90%-ához szükséges.
A megállapodást aláíró, euróövezeten kívüli tagállamokra csak azt követően vonatkoznak majd a megállapodásból fakadó jogok és kötelezettségek, hogy csatlakoztak az egységes felügyeleti mechanizmushoz és az Egységes Szanálási Mechanizmushoz.
- Megállapodás az Egységes Szanálási Alapba fizetendő hozzájárulásoknak az Alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről
-
Ez a tartalom jelenleg csak az alábbi nyelv(ek)en érhető el:
-
Ez a tartalom jelenleg csak az alábbi nyelv(ek)en érhető el:
-
Ez a tartalom jelenleg csak az alábbi nyelv(ek)en érhető el:
További finanszírozási intézkedések
Az uniós pénzügyminiszterek 2013 decemberében nyilatkozatot fogadtak el, amely szerint az Egységes Szanálási Alap feltöltésének kezdeti szakaszában a banki befizetésekből származó nemzeti forrásokból vagy az eddigi eljárásoknak megfelelően az Európai Stabilitási Mechanizmusból lehet majd áthidaló finanszírozáshoz jutni.
Az áthidaló finanszírozással az átmeneti időszakban is elegendő pénzügyi forráshoz jut majd az Alap.
2015 decemberében a bankunióban részt vevő tagállamok megállapodtak arról, hogy bevezetik az áthidaló finanszírozási szabályok rendszerét: 2016-tól kezdődően minden részt vevő tagállam harmonizált hitelkeret-megállapodást köt az Egységes Szanálási Testülettel, amellyel a saját nemzeti részalapját támogató nemzeti hitelkeretet biztosít a Testület számára az Egységes Szanálási Alapon belül. Ez azért szükséges, hogy az Alap akkor is megfelelően működhessen, ha adott tagállambeli bankok szanálását követően elfogynának pénzügyi forrásai.
Az euróövezeti tagállamok által együttesen biztosított hitelkeret teljes összege a megállapodás szerint legfeljebb 55 milliárd euró.
A nemzeti hitelkereteket csak végső esetben veheti igénybe az Alap, ha a bankunió szabályai szerint rendelkezésre álló minden más finanszírozási forrást már kimerített.
A nemzeti hitelkeretek rendszerének célja az adófizetők védelmének biztosítása, és középtávon nem lesz jelentős hatással a tagállamok költségvetésére, mivel a hitelkeretből igénybe vett összegeket az adott tagállam bankjainak kell visszafizetnie.
A rendszer az összes részt vevő tagállamnak egyenlő jogokat és kötelezettségeket biztosít, és nem jár költségekkel a bankunióban nem részt vevő országok számára.
A nemzeti részalapok között is mód lesz az összegek ideiglenes áthelyezésére.
Az átmeneti időszakban egy közös védőháló is létre fog jönni, amely megkönnyíti az Egységes Szanálási Alap hitelfelvételét, és amelyet végső soron a bankszektor hozzájárulásaiból finanszíroznak majd.
Egységes Szanálási Alap (Infografika)
Az Egységes Szanálási Mechanizmus működése
A mechanizmus a következő lépésekből épül fel:
1. Az Európai Központi Bank felügyeleti hatóságként értesíti az Egységes Szanálási Testületet, ha egy bank csődközeli helyzetbe került vagy valószínűsíthetően ilyen helyzetbe fog kerülni.
Ilyen értelmű határozatot az Egységes Szanálási Testület ügyvezetői testület keretében saját kezdeményezésére is hozhat, amennyiben az EKB a tájékoztatását követően 3 napon belül nem tesz lépéseket.
2. Az ügyvezetői testület határoz arról, hogy elképzelhető-e egy magánforrásokra támaszkodó megoldás, vagy közérdekből szanálásra van szükség.
3. Amennyiben a szanálás feltételei nem teljesülnek, a bankot a nemzeti jognak megfelelően fel kell számolni.
4. Amennyiben a szanálás feltételei teljesülnek, az Egységes Szanálási Testület szanálási programot fogad el. A program meghatározza a szanálási eszközöket, valamint az Egységes Szanálási Alap igénybevételének részleteit. Amint a Testület elfogadja a szanálási programot, azonnal továbbítja azt a Bizottságnak.
5. A szanálási program a Testület általi elfogadását követő 24 órán belül hatályba lép. Ezalatt a Bizottság vagy elfogadja a programot, vagy:
- kifogást emel az Egységes Szanálási Testület által elfogadott szanálási program diszkrecionális szempontjai ellen
- javasolja a Tanácsnak, hogy emeljen kifogást a program ellen azon az alapon, hogy a szanálást a közérdek nem indokolja. Ebben az esetben a Tanács egyszerű többséggel jár el
- javasolja a Tanácsnak, hogy hagyja jóvá az Alapból a szanálási program szerint biztosítandó összeg jelentős módosítását, illetve emeljen az ellen kifogást (a Testület által javasolt összeg 5%-os vagy annál nagyobb módosítása minősül jelentősnek)
Amennyiben a Bizottság azt kívánja javasolni, hogy a Tanács emeljen kifogást, erre 12 óra áll rendelkezésére a szanálási programnak a Testület általi jóváhagyásától számítva, hogy így a Tanács a következő 12 órán belül határozhasson.
Ha a Tanács kifogást emel egy intézmény szanálás alá helyezésével szemben, az érintett intézményt az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal összhangban kell felszámolni.
6. A Testület ezt követően biztosítja, hogy az érintett nemzeti szanálási hatóságok megtegyék a szükséges intézkedéseket.
Az Egységes Szanálási Alap egyéb résztvevői
Az EU Tanácsa
- kinevezi az Egységes Szanálási Testület tagjait
- meghatározza (végrehajtási jogi aktus elfogadása útján), hogy a bankszektornak milyen módon kell előzetes hozzájárulást nyújtania az Egységes Szanálási Alaphoz
- egyes esetekben kifogást emelhet egy adott szanálási programmal szemben
Az Európai Bizottság
Az uniós ítélkezési gyakorlatnak megfelelően valamelyik uniós intézménynek jóvá kell hagynia a Testület által elfogadott szanálási programot.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Európai Bizottság feladata lesz, hogy vagy jóváhagyja a szanálási programot, vagy kifogást emeljen az Egységes Szanálási Testület által elfogadott szanálási program diszkrecionális szempontjai ellen.
A Bizottság emellett azt is javasolhatja, hogy a Tanács emeljen kifogást a szanálási program ellen olyan esetekben, amikor a közérdek szempontja nem érvényesül, vagy az Egységes Szanálási Alapból felhasználandó összeg lényegesen megváltozott.
Az Európai Központi Bank
A bankunióhoz tartozó bankok felügyeleti hatóságaként értesíti az Egységes Szanálási Testületet, ha egy bank csődközeli helyzetbe került vagy valószínűsíthetően ilyen helyzetbe fog kerülni.
Nemzeti szanálási hatóságok
A részt vevő tagállamok szanálási hatóságai felelősek azon bankok szanálási terveinek elkészítéséért és elfogadásáért, amely bankokért nem közvetlenül az Egységes Szanálási Testület felel.
Emellett a nemzeti hatóságok hajtják végre – az Egységes Szanálási Testület utasításainak megfelelően – a nekik címzett határozatokat.
Amennyiben valamely nemzeti szanálási hatóság nem hajtja végre az Egységes Szanálási Testület határozatát, a Testületnek jogában áll, hogy közvetlenül a csődközeli helyzetbe került banknak adjon utasításokat.
Miért van szükség Egységes Szanálási Mechanizmusra?
Az egységes szabálykönyv bizonyos mértékben harmonizálta a tagállami jogszabályokat, és a nemzeti hatóságok számára egységes szanálási eszközöket és jogköröket biztosít. Egyúttal azonban mérlegelési jogkört is engedélyez a nemzeti hatóságok számára a tekintetben, hogy milyen módon alkalmazzák ezeket az eszközöket, és hogyan vegyék igénybe a nemzeti finanszírozási lehetőségeket a szanálási eljárás folyamán.
Az Egységes Szanálási Mechanizmust tehát abból a célból hozták létre, hogy egységes megközelítés érvényesüljön a csődközeli helyzetbe került bankokkal szemben, és ezáltal erősödjön a résztvevő tagállamok pénzügyi ágazatának a stabilitása.
A mechanizmus célja emellett annak a megakadályozása, hogy a válság átterjedjen a részt nem vevő tagállamokra, így tehát hozzájárul a belső piac működésének biztosításához is.
Az Egységes Szanálási Mechanizmus létrehozása részben annak a kockázatnak a kiküszöbölése céljából vált szükségessé, hogy a tagállamok egyeztetés nélkül, potenciálisan következetlen döntéseket hozzanak a több tagállamban működő bankcsoportok szanálásáról, ami a szanálás összköltségét is növelheti.
Az Egységes Szanálási Alapot oly módon alakították ki, hogy a bankok ne függjenek sem a nemzeti költségvetésből származó támogatástól, sem a finanszírozási lehetőségek igénybevételével kapcsolatos eltérő tagállami megközelítésektől. Ezzel elkerülhetők lesznek az olyan helyzetek is, amelyekben a tagállami szintű bankszanálás aránytalan terheket róna a reálgazdaságra.
Végezetül, a szupranacionális szanálási rendszerre az uniós szintű felügyeleti rendszer – az egységes felügyeleti mechanizmus – kiegészítéseként is szükség volt. A rendszer hozzájárul az EKB és a nemzeti szanálási hatóságok közötti esetleges feszültségek feloldásához.
Az Egységes Szanálási Mechanizmus célja tehát a bankszektorba vetett bizalom erősítése, a bankostromok és a továbbterjedés megelőzése, a bankok és az államháztartások közötti negatív visszacsatolási folyamat enyhítése, valamint a pénzügyi szolgáltatások belső piacán tapasztalható fragmentáltság megszüntetése.
Hatálybalépés
A szanálástervezés előkészítéséről, az információgyűjtésről és a nemzeti szanálási hatóságokkal folytatott együttműködésről szóló rendelkezések 2015. január 1-jétől alkalmazandók.
A szanálás megtervezésére, a korai beavatkozásra, a szanálási intézkedésekre és eszközökre – a részvényesi és hitelezői feltőkésítést is beleértve – vonatkozó rendelkezések 2016. január 1-től alkalmazandók.
Az Egységes Szanálási Alapba befizetett hozzájárulások áthelyezéséről és közös felhasználásúvá tételéről szóló kormányközi megállapodás az azon időpont utáni második hónap első napján lép hatályba, amikor azt az egységes felügyeleti mechanizmusban és az Egységes Szanálási Mechanizmusban részt vevő aláíró felek közül legalább annyian ratifikálták, amennyi az összes részt vevő tagállam súlyozott szavazatainak 90%-ához szükséges.