KAP: Vidékfejlesztés 2013 után
Miben változik a vidékfejlesztési politika?
A vidékfejlesztési politika szerkezete a hatékonyság növelése érdekében átalakult. Az uniós strukturális és beruházási alapokkal kialakított szorosabb kapcsolatok révén több forrásból, tagállami társfinanszírozással lehet majd igénybe venni az uniós alapokat innovatív projektek széles körének a támogatására, a mezőgazdaságot és az akvakultúrát kombináló gazdaságoktól kezdve egészen a széles sávú infrastruktúra kiterjesztéséig.
A vidékfejlesztési politika keretében a jövőben is a tagállamok alakítják ki saját programjaikat a vidéki területeik szükségleteinek megfelelően.
A tagállamok az eddiginél is nagyobb rugalmasságot élveznek majd, mivel a jelenlegi rendszert kiemelt területek váltják fel. Ilyen kiemelt terület lesz például az innováció. Az innovációt többek között az alábbiak segítik elő:
- tudástranszfer, együttműködés és tárgyi eszközökbe való beruházások
- erőforrás-hatékonyság, termelékenység, valamint egy olyan mezőgazdasági és erdészeti ágazat kialakítása, amely alacsony szén-dioxid-kibocsátású, éghajlatbarát és ellenáll az éghajlatváltozás hatásainak
- a mezőgazdasági és a kutatási szféra együttműködése annak érdekében, hogy felgyorsuljon a mezőgazdasági termelők felé irányuló technológiatranszfer
Ezen intézkedésekkel a közös agrárpolitika (KAP) a foglalkoztatást és növekedést célzó európai stratégiához – az Európa 2020 stratégiához – is kapcsolódik, melynek középpontjában a képzés, az innováció és a kutatás áll.
Erőteljesebbé váltak a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatban hozott intézkedések. Végrehajtásuk továbbra is kötelező, és a vidékfejlesztésre fordítható költségvetés legalább 30%-át környezetvédelmi intézkedésekre, illetve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére kell fordítani a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban egyaránt.
Megszűnt annak a lehetősége, hogy a mezőgazdasági tevékenységek környezetbarátabbá tételére mindkét pillér keretében finanszírozást – azaz kettős finanszírozást – lehessen igénybe venni; ez biztosítja, hogy a mezőgazdasági termelők ugyanazon tevékenységért csak egyszer juthassanak támogatáshoz.
Nyolc biofizikai kritérium alapján újra meghatározásra kerül, hogy mi számít hátrányos természeti adottságú területnek. Ezzel EU-szerte egységes és objektív rendszer alakul ki.
A régiónként eltérő pénzügyi helyzet figyelembevétele érdekében kiigazításra került az alapokból nyújtott támogatás mértéke. A reform a kevésbé fejlett régiók esetében a társfinanszírozás magasabb mértékéről rendelkezik.