Afrikai, karibi és csendes-óceáni országok

A Szamoai Megállapodás

Az EU és tagállamai, valamint az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetének (az AKCSÁSZ-nak) a tagállamai közötti kapcsolatokat az AKCSÁSZ–EU partnerségi megállapodás, más néven a Szamoai Megállapodás szabályozza.

Ez a partnerségi megállapodás képezi az Európai Unió és 77 ország közötti kapcsolatokat szabályozó jogi keretet. Ezen országok között 47 afrikai, 15 karibi és 15 csendes-óceáni ország található.

A megállapodás célja, hogy megerősítse az EU és az AKCS-országok képességét a globális kihívások közös kezelésére.

Közös elveket határoz meg, és a következő hat kiemelt területtel foglalkozik:

Emberi jogok és demokrácia

Béke és biztonság

Fejlesztés

Migráció és mobilitás

Éghajlatváltozás

Gazdasági növekedés

A megállapodásnak része egy, az összes AKCS-államra vonatkozó közös alap, és három regionális jegyzőkönyv is társul hozzá. Utóbbiakban az egyes régiók, azaz Afrika, a karib-tengeri térség és a csendes-óceáni térség egyedi igényei kapnak hangsúlyt.

A Tanács 2023. július 20-án zöld utat adott a Cotonoui Megállapodás helyébe lépő, a következő húsz évben a kapcsolatok jogi keretét alkotó új partnerségi megállapodás aláírása és ideiglenes alkalmazása számára.

Az új megállapodást az EU és tagállamai, valamint az AKCSÁSZ tagjai Szamoában, 2023. november 15-én hivatalosan aláírták, A megállapodás ideiglenes alkalmazása 2024 januárjában vette kezdetét.

• A Szamoai Megállapodás (az EU Hivatalos Lapja)
• Szamoai Megállapodás: az EU és tagállamai új partnerségi megállapodást írtak alá az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetének tagjaival (sajtóközlemény, 2023. november 15.)
• A Cotonoui Megállapodás után: a Tanács zöld utat adott az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal kötendő új partnerségi megállapodás számára (sajtóközlemény, 2023. július 20.)

A Cotonoui Megállapodás

Az előző partnerségi megállapodást, a Cotonoui Megállapodást 2000-ben fogadták el az 1975. évi Loméi Egyezmény felváltása céljából, és 20 éves időtartamra kötötték.

A Cotonoui Megállapodás tehát eredetileg 2020 februárjában járt volna le. A felek azonban úgy döntöttek, hogy tovább alkalmazzák a megállapodás rendelkezéseit addig, amíg az EU és az AKCS-országok közötti új partnerségi megállapodás ideiglenes alkalmazása kezdetét nem veszi vagy az új megállapodás hatályba nem lép.

A Cotonoui Megállapodás célja az volt, hogy visszaszorítsa és végső soron felszámolja a szegénységet, valamint elősegítse az AKCS-országok fokozatos integrációját a világgazdaságba.

A megállapodás három pilléren nyugodott:

• fejlesztési együttműködés
• gazdasági és kereskedelmi együttműködés
• politikai vonatkozások

• A Cotonoui Megállapodás

Közös intézmények (Cotonoui Megállapodás)

Az AKCS–EU partnerség legfőbb intézménye az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa, amely évente egy alkalommal ülésezik – felváltva Brüsszelben és egy AKCS-országban –, tagjai pedig a következők:

• az Európai Unió Tanácsának tagjai
• a Bizottság egy tagja
• minden AKCS-ország kormányának egy-egy tagja

Az AKCS–EU Nagykövetek Bizottsága segíti a Miniszterek Tanácsának munkáját és nyomon követi a Cotonoui Megállapodás végrehajtását.

Az AKCS–EU Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság figyelemmel kíséri a fejlesztésfinanszírozási együttműködés végrehajtását és az elért eredményeket.

Az AKCS–EU miniszteri szintű kereskedelmi vegyes bizottság megvitatja a kereskedelemmel összefüggő olyan kérdéseket, amelyek valamennyi AKCS-ország szempontjából relevánsak. Nyomon követi továbbá a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokat és a megállapodások végrehajtását. Ezen túlmenően megvizsgálja a többoldalú kereskedelmi tárgyalások hatását az AKCS és az EU közötti kereskedelemre és az AKCS-országok gazdaságának fejlődésére.

Az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés az EU és az AKCS-országok azonos számú képviselőjéből áll, és konzultatív szerepet tölt be. A közgyűlés a demokratikus folyamatokat segíti elő, és hozzájárul az EU és az AKCS-országok népei közötti kapcsolatok előmozdításához. Ezen túlmenően foglalkozik a fejlesztést és az AKCS–EU partnerséget, így a gazdasági partnerségi megállapodásokat érintő kérdésekkel is.

Együttműködési területek

1. Fejlesztés

Az EU egyrészről olyan programokat és kezdeményezéseket támogat, amelyek az AKCS-országok csoportján belül több ország javát szolgálják. Másrészről vannak olyan uniós programok is, amelyek az AKCS-országokon belüli egyes régiók gazdasági növekedését és fejlődését hivatottak elősegíteni.

A 2021–2027-es időszakra szóló új hosszú távú uniós költségvetés keretében az EU az AKCS-partnerországokat segítő fejlesztési programjait többnyire a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa (NDICI) útján finanszírozza. Az NDICI számára elkülönített teljes pénzügyi keretösszeg (folyó árakon) megközelítőleg 79,5 milliárd EUR lesz majd. A tagállamok közvetlen hozzájárulásaiból finanszírozott Európai Fejlesztési Alap (EFA) 2021-től megszűnik.

2. Kereskedelem

Az EU több gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokat a 79 AKCS-országgal. A megállapodások célja olyan közös kereskedelmi és fejlesztési partnerség létrehozása, amelynek a hátterét fejlesztési támogatás biztosítja.

A Tanács ad megbízatást a Bizottságnak a megállapodásokról szóló tárgyalások lefolytatására, majd aláírja a véglegesített megállapodást.

Gazdasági partnerségi megállapodások az afrikai országokkal

2014 júliusában 16 nyugat-afrikai állammal, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével (ECOWAS) és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval (UEMOA) lezárultak a regionális gazdasági partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások. Az aláíráshoz vezető lépések folyamatban vannak. 2016. szeptember 3., illetve 2016. december 15. óta ideiglenesen alkalmazandók az Elefántcsontparttal, illetve Ghánával kötött átmeneti gazdasági partnerségi megállapodások mindaddig, amíg sor nem kerül a Nyugat-Afrikával való teljes körű regionális gazdasági partnerségi megállapodás elfogadására.

• Gazdasági partnerségi megállapodás Nyugat-Afrikával (Európai Bizottság)

Szintén 2014 júliusában sikerrel lezárultak a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség országaival folytatott tárgyalások. A megállapodást a felek 2016. június 10-én Kasanéban (Botswana) írták alá. Ideiglenes alkalmazása 2016. október 10-én kezdődött meg.

• Az EU gazdasági partnerségi megállapodást ír alá a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek a gazdasági partnerségi megállapodásban részt vevő csoportjával (SACD-GPM-államok) (sajtóközlemény, 2016. június 1.)
• Gazdasági partnerségi megállapodás az SACD-GPM-államokkal

2014 októberében sikerrel lezárultak a Kelet-afrikai Közösséggel folytatott tárgyalások. Az aláíráshoz vezető lépések folyamatban vannak.

• Kelet-afrikai Közösség: az EU gazdasági partnerségi megállapodást ír alá Burundival, Kenyával, Ruandával, Tanzániával és Ugandával (sajtóközlemény, 2016. június 20.)

Kamerun volt a régióban az egyetlen olyan ország, amely aláírta az EU és Közép-Afrika közötti gazdasági partnerségi megállapodást 2009. január 15-én. 2014. augusztus 4-én megkezdődött a megállapodás ideiglenes alkalmazása.

• Gazdasági partnerségi megállapodás Közép-Afrika és az EU között

Afrika keleti és déli régiójából Mauritius, a Seychelle-szigetek, Zimbabwe és Madagaszkár írt alá gazdasági partnerségi megállapodást 2009-ben. A megállapodást 2012. május 14. óta ideiglenesen alkalmazzák.

• Gazdasági partnerségi megállapodás a kelet- és dél-afrikai államok, valamint az EU között

Gazdasági partnerségi megállapodások a karib-tengeri térségben

2008 októberében az EU gazdasági partnerségi megállapodást írt alá az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok karibi csoportjának fórumával (CARIFORUM), amely 15 karib-tengeri térségbeli államot tömörít. A CARIFORUM–EU gazdasági partnerségi megállapodást 2008. december 29. óta ideiglenesen alkalmazzák.

• Gazdasági partnerségi megállapodás a CARIFORUM és az EU között

Gazdasági partnerségi megállapodások a csendes-óceáni térségben

Az EU és a csendes-óceáni AKCS-országok közötti ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodást Pápua Új-Guinea 2009 júliusában, Fidzsi pedig 2009 decemberében írta alá. Pápua Új-Guinea 2011 májusában megerősítette a megállapodást. 2014 júliusában Fidzsi úgy határozott, hogy megkezdi a megállapodás ideiglenes alkalmazását. A 14 csendes-óceáni ország közül Pápua Új-Guinea és Fidzsi veszi ki a részét a legnagyobb mértékben az EU és a csendes-óceáni térség közötti kereskedelemből. Szamoa 2018. december 21-én, a Salamon-szigetek pedig 2020. május 17-én csatlakozott a gazdasági partnerségi megállapodáshoz.

• Gazdasági partnerségi megállapodás a csendes-óceáni államok és az EU között

3. Migráció

A migráció az EU–AKCS kapcsolatok egyik fontos eleme. Az e területen folytatott együttműködés keretét a Cotonoui Megállapodás 13. cikke határozza meg.

Ez a cikk a származási és tranzitországokban fennálló körülmények javítására, a jogszerű migrációra, valamint az illegális bevándorlók visszaküldésére vonatkozó bekezdéseket tartalmaz.

2015 novemberében az EU és a leginkább érintett afrikai országok vezetői csúcstalálkozót tartottak a migrációval kapcsolatos politikai együttműködés megerősítése érdekében. A csúcstalálkozó során elfogadtak egy 16 konkrét lépést tartalmazó cselekvési tervet, valamint elindították az Uniós Szükséghelyzeti Alapot, amelynek célja stabilitást teremteni Afrikában, valamint kezelni az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okait.

• A migrációval foglalkozó vallettai csúcstalálkozó, 2015. november 11–12.

Reagálás a migrációs nyomásra

A Tanács és az Európai Tanács átfogó európai migrációs politika kialakításán dolgozik

• Uniós migrációs és menekültügyi politika