A gazdasági kormányzási keret
A gazdasági kormányzás a gazdasági és monetáris unió egyik alapvető pillére. Célja az olyan gazdasági egyensúlyhiányok észlelése és korrekciója, amelyek meggyengíthetik a tagállamok gazdaságát, vagy határokon átgyűrűző hatásuk folytán más uniós országokat is érinthetnek.
Mit takar az uniós gazdasági kormányzási keret?
Az EU az euró bevezetése előtt, 1992-ben a Maastrichti Szerződéssel létrehozta a gazdasági és monetáris unió architektúráját.
A gazdasági kormányzási keret az intézmények és eljárások azon rendszerét jelenti, amelyet az Unió a tagállami gazdaságpolitikák koordinálása és gazdasági célkitűzéseinek elérése érdekében hozott létre. A keret a szakpolitikai koordináció és felügyelet összetett rendszerét foglalja magában, amely azon az elven alapul, hogy az olyan gazdasági tendenciákat, amelyek meggyengíthetik az egyes tagállamok gazdaságait, vagy átgyűrűzhetnek más gazdaságokra, nyomon kell követni, meg kell előzni és korrigálni kell.
A hatékony gazdaságpolitikai koordináció és felügyelet az EU-ban három fő előnnyel jár.
Valamennyi tagállam esetében biztosítja az államháztartás rendezettségét és fenntarthatóságát közép- és hosszú távon
Előmozdítja a fenntartható gazdasági növekedést és a konvergenciát
Kezeli a makrogazdasági egyensúlyhiányokat, támaszkodva a növekedés és a reziliencia fokozását célzó reformok és beruházások által biztosított támogatásra
Az euróövezet közös valutájával és az ahhoz kapcsolódó egységes monetáris politikával párhuzamosan az uniós gazdasági kormányzási keret hozzájárul a gazdasági stabilitáshoz, a növekedéshez és a nagyobb mértékű foglalkoztatáshoz.
A gazdasági kormányzási keret reformja
A Maastrichti Szerződés óta az uniós gazdasági kormányzási keret fokozatos változásokon ment keresztül. Reformokra került sor olyan gazdasági válságokra válaszul, mint a 2008-as globális pénzügyi válság.
A Covid19-világjárványból való kilábalás és Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának következményei miatt az uniós gazdaság új kihívásokkal szembesül. Magasabbak az adósságszintek és a kamatlábak, valamint új beruházási és reformcélok fogalmazódnak meg. A jelenlegi keret egyúttal a nehéz időkben túl merevnek bizonyult, ami azt eredményezte, hogy a tagállamok eltérően tartják be a szabályokat.
Az EU ezért tovább aktualizálta gazdasági kormányzási keretét, hogy az megfeleljen a jövő kihívásainak. A Tanács 2024. április 29-én elfogadta az uniós gazdasági és költségvetési kormányzási keret reformjára irányuló jogszabálycsomagot. Az új szabályok 2024. április 30-án léptek hatályba.
A reform fő célkitűzései a következők:
- szilárd és fenntartható államháztartás biztosítása
- a növekedés előmozdítása reformok és beruházások révén
Az új szabályok arra is szolgálnak, hogy hozzájáruljanak a digitális, zöld és reziliensebb jövő megteremtésével kapcsolatos uniós prioritásokhoz, fokozva egyúttal az uniós versenyképesség és stratégiai autonómia támogatását is.
Mik a szabályok?
Az EU gazdasági kormányzási kerete különböző szabályokon alapul.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)
Referenciaértékeket határoz meg a költségvetési hiány és az államadósság szintjére vonatkozóan.
3% a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a piaci árakon számított bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított arányára vonatkozóan. 60% az államadósságnak a piaci árakon számított bruttó hazai termékhez viszonyított arányára vonatkozóan.
Stabilitási és Növekedési Paktum
Meghatározza a nemzeti költségvetési és gazdaságpolitikák nyomon követésére és koordinálására vonatkozó szabályokat.
A Stabilitási és Növekedési Paktum megelőző és korrekciós szabályokat egyaránt tartalmaz. A Stabilitási és Növekedési Paktum valamennyi uniós tagállamra vonatkozik, de csak az euróövezet országai esetében állapíthatók meg szankciók a „korrekciós ág” keretében.
A hatos csomag és a kettes csomag
Rendeletek, amelyek megerősítik a költségvetési felügyeletet, és létrehozzák a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárást a költségvetési politikák hatókörén kívül jelentkező egyensúlyhiányok felügyeletének biztosítása érdekében.
Megelőzés
A Stabilitási és Növekedési Paktum tartalmaz egy költségvetési kormányzási keretet, amelyet „prevenciós ágnak” is neveznek. A prevenciós ág célja a rendezett államháztartás és a fenntartható fizetési mérleg biztosítása, valamint a túlzott költségvetési hiány elkerülése.
Az európai szemeszter éves folyamata keretében az EU és tagállamai a gyakorlatban elvégzik gazdaság- és költségvetési politikáik e koordinációjának nagy részét, hozzáigazítva politikáikat az uniós szinten elfogadott szabályokhoz.
Minden évben minden tagállam iránymutatást kap a Tanácstól gazdaság-, költségvetési, foglalkoztatási és strukturális politikájára vonatkozóan. Ezekre az országspecifikus ajánlásokra eredetileg a Bizottság tesz javaslatot. Ezt követően a tagállamok szakértői elemzik és megvitatják az ajánlásokat, az uniós gazdasági és pénzügyminiszterek pedig megállapodnak azokról, mielőtt az uniós állam-, illetve kormányfők az Európai Tanács keretében megvitatják, a Tanács pedig hivatalosan is elfogadja azokat.
Az elfogadott reform minden egyes tagállamra vonatkozóan egyedi megközelítést vezet be, figyelembe véve a költségvetési helyzet, az államadóssági szintek és a gazdasági kihívások terén fennálló, Unión belüli eltéréseket. A reform révén egyúttal lehetővé válik, hogy fokozatosan, realisztikusan és növekedésbarát módon általánosan prudens szintekre csökkenjenek az adósságráták és a hiányok. Emellett biztosított a hatékony többoldalú felügyelet is.
A referenciapálya
A Bizottság a többéves nettó kiadásokon alapuló, kockázatalapú és differenciált referenciapályát küld azon tagállamok részére, amelyek költségvetési hiánya meghaladja a GDP 3%-ában, illetve amelyek államadóssága meghaladja a GDP 60%-ában meghatározott referenciaértéket. A referenciaértékeket teljesítő tagállamok technikai információkat kérhetnek a Bizottságtól arra a strukturális elsődleges egyenlegre vonatkozóan, amely ahhoz szükséges, hogy államháztartási hiányuk a GDP 3%-a alatt maradjon.
A referenciapálya biztosítja, hogy a költségvetési kiigazítási időszak után a tagállamok államadóssága megalapozottan csökkenő pályán legyen, vagy prudens szinteken – a GDP 60%-a alatt – maradjon középtávon. Célja továbbá biztosítani azt is, hogy az államháztartási hiány a GDP 3%-a alá csökkenjen, és e szint alatt maradjon.
A standard költségvetési kiigazítási időszak négy év. A tagállamok azonban hosszabb, legfeljebb hétéves kiigazítási időszakot is kérhetnek. A hosszabbítást akkor engedélyezik, ha a szóban forgó tagállam olyan reformokat és beruházásokat hajt végre, amelyek javítják a rezilienciát és a növekedési potenciált, támogatják a költségvetés fenntarthatóságát, és az EU közös prioritásait juttatják érvényre, mint például a zöld és a digitális átállás megvalósítása, az energiabiztonság, vagy a védelmi képességek kiépítése.
A referenciapályának meg kell felelnie két védintézkedésnek:
- az államadósság fenntarthatóságára vonatkozó védintézkedésnek
- a költségvetési hiány rezilienciájára vonatkozó védintézkedésnek
Az államadósság fenntarthatóságára vonatkozó védintézkedés biztosítja, hogy az államadósság-ráta éves átlagban legalább a GDP 1%-ával csökkenjen mindaddig, amíg a tagállam adósságrátája meghaladja a 90%-ot, vagy a GDP 0,5%-ával, amíg a tagállam adósságrátája 60% és 90% között van. A védintézkedés nem alkalmazandó azokra az országokra, ahol az adósságráta 60% alatt van. A védintézkedés célja, hogy az adósságráták fokozatosan és realisztikus módon prudens szintekre csökkenjenek.
A költségvetési hiány rezilienciájára vonatkozó védintézkedés célja az, hogy biztonsági tartalék álljon rendelkezésre a Szerződésben meghatározott 3%-os hiány-referenciaérték alatt. A cél az, hogy költségvetési tartalékok létrehozásával időtálló nemzeti költségvetések jöjjenek létre.
Nemzeti középtávú költségvetési-strukturális tervek
Az új keretnek megfelelően minden tagállam négy vagy öt évre szóló középtávú költségvetési-strukturális tervet készít. A terv tartalmazza a tagállam költségvetési, reform- és beruházási kötelezettségvállalásait, és hozzájárul egyrészt a következetes és fokozatos adósságcsökkenés biztosításához, másrészt a fenntartható, inkluzív növekedés előmozdításához.
A tagállamok a referenciapálya vagy a technikai információk alapján beépítik a nettó kiadási pályaként kifejezett költségvetési kiigazítási pályájukat a nemzeti középtávú költségvetési-strukturális tervükbe.
Miután a Bizottság értékelte ezeket a terveket és nettó kiadási pályákat, a Tanácsnak jóvá kell hagynia azokat. Ha egy tagállam a kiigazítási időszak meghosszabbítását kéri, a Tanácsnak jóvá kell hagynia azokat a reform- és beruházási kötelezettségvállalásokat is, amelyek az időszak meghosszabbítását indokolják.
Ha valamely tagállam nemzeti középtávú költségvetési-strukturális terve nem felel meg a követelményeknek, a Tanács felülvizsgált terv benyújtását javasolja a tagállam számára.
A Bizottság egy kontrollszámla segítségével követi nyomon a tagállamoknak az elfogadott nettó kiadási pályájuktól való összesített, felfelé vagy lefelé mutató eltéréseit.
Nettó kiadási mutató
Az uniós költségvetési keret egyszerűsítése és az átláthatóság növelése érdekében az egyes tagállamok nettó kiadási pályájának meghatározásához és az éves költségvetési felügyelet elvégzéséhez egyetlen, az államadósság fenntarthatóságát jelző operatív mutató, a nettó kiadási mutató szolgál alapul.
Az alapját a tagállami finanszírozású nettó elsődleges kiadások képezik, azaz a következők nélküli kiadások: a diszkrecionális bevételi intézkedések, a kamatkiadások, a ciklikus munkanélküliségi kiadások, az EU által finanszírozott programok társfinanszírozására fordított nemzeti kiadások, valamint az uniós programokra fordított kiadások, amelyeket teljes mértékben fedeznek az uniós alapokból származó bevételek.
A nettó kiadási mutató lehetővé teszi a makrogazdasági stabilizációt, mivel nem függ az automatikus stabilizátoroktól, így a közvetlen kormányzati ellenőrzésen kívül eső bevételi és kiadási ingadozásoktól sem.
Éves jelentés az elért eredményekről
Az új keretben bevezetésre kerül az elért eredményekről szóló éves jelentés, melyben minden tagállam beszámol nemzeti középtávú költségvetési-strukturális terve végrehajtásáról – a nettó kiadási pályát is beleértve –, valamint a reformokat és a beruházásokat illetően elért eredményekről.
Mentesítési rendelkezés
A szabályok lehetővé teszik egy általános mentesítési rendelkezés alkalmazását, melynek értelmében az euróövezetben vagy az Unió egészében fellépő súlyos gazdasági visszaesés esetén az összes tagállamra vonatkozóan felfüggeszthetők a szabályok, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti a költségvetés középtávú fenntarthatóságát. A rendelkezés egy évre aktiválható, de ez meghosszabbítható.
Az új szabályok értelmében a Tanács egy nemzeti mentesítési rendelkezést is alkalmazhat, ha ezt az adott tagállam kéri és a Bizottság javasolja. Ez a rendelkezés csak az érintett tagállamra vonatkozóan függesztené fel a szabályokat, az adott tagállam befolyásán kívül eső olyan rendkívüli körülmények esetében, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a tagállam államháztartására. Ez a rendelkezés csak akkor lép életbe, ha az nem veszélyezteti a költségvetés középtávú fenntarthatóságát, és a Tanács határozza meg az alkalmazásának időtartamát.
A Tanács 2025. július 8-án a következő 15 tagállam esetében aktiválta a nemzeti mentesítési rendelkezést: Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Portugália, Szlovákia és Szlovénia. A Tanács 2025. október 10-én Németország esetében is aktiválta a rendelkezést.
Ennek célja segíteni az országnak, hogy az államadósság fenntarthatóságának biztosítása mellett állhasson át magasabb nemzeti szintű védelmi kiadásokra.
Végrehajtás
Az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban (az EUMSZ 126. cikkének (1) bekezdése) a tagállamoknak el kell kerülniük a túlzott költségvetési hiányt és államadósságot. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tagállamok nem léphetik át a költségvetési hiány esetében a 3%-os, az államadósság esetében a 60%-os referenciaértéket.
Az e területre vonatkozó végrehajtási szabályokat a Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ága határozza meg. Ezeket a szabályokat az új gazdasági kormányzási keret megerősíti.
Túlzotthiány-eljárás
A túlzotthiány-eljárás a költségvetési fegyelmet hivatott biztosítani. Céljai a következők:
- a túlzott költségvetési hiány megakadályozása, és amennyiben az bekövetkezik, gyors kiigazításának ösztönzése
- az adósság fenntartható módon történő, fokozatos csökkentése, amíg annak szintje a Szerződésben a GDP 60%-ában meghatározott referenciaérték alá nem kerül
A hiánykritérium alapján indított túlzotthiány-eljárás értelmében a GDP 0,5%-ának megfelelő minimális éves strukturális kiigazításra van szükség. A meg nem felelés a GDP 0,05%-áig terjedő bírságot vonhat maga után, amelyet az érintett tagállamnak hathavonta kell fizetnie mindaddig, amíg a Tanács meg nem erősíti, hogy sor került eredményes intézkedések meghozatalára. A Bizottság abban az esetben veszi fontolóra a költségvetési hiányon alapuló túlzotthiány-eljárás megindítását, ha a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya meghaladja a 3%-os referenciaértéket.
Az új szabályok értelmében az adósságalapú túlzotthiány-eljárás a nettó kiadási pályától való eltérésekre fókuszál. Ez azt jelenti, hogy az államadósság GDP-hez viszonyított aránya akkor minősül kellően csökkenőnek és a referenciaértékhez kielégítő ütemben közelítőnek, ha az érintett tagállam tiszteletben tartja a nettó kiadási pályáját. A Bizottság abban az esetben veszi fontolóra az adósságalapú túlzotthiány-eljárás megindítását, ha a tagállam kontrollszámláján rögzített eltérések vagy meghaladják éves szinten a GDP 0,3%-át, vagy pedig összesítve a GDP 0,6%-át.
Annak értékelésekor, hogy az egyes tagállamok megfelelnek-e a hiány- és/vagy adósságkritériumoknak, a Tanács és a Bizottság több különböző releváns tényezőt vesz figyelembe. Így például:
- az eltérés súlyossága
- a reformok és beruházások végrehajtása terén elért eredmények
- az államadóssággal kapcsolatos problémák mértéke
- a védelemre fordított kiadások növekedése (adott esetben)
A Bizottság rendszeresen értékeli, hogy az érintett kormány hozott-e eredményes intézkedéseket, és ajánlásokat tesz a Tanácsnak. Ezt követően a Tanácsnak kell eldöntenie, hogy a szankciók megszüntethetők-e, vagy pedig fenn kell-e tartani és/vagy fokozni kell-e azokat.
Legutóbbi frissítés: 2025. október 10.