Csatlakozás az euróövezethez
Amennyiben egy tagállam be akarja vezetni az eurót, meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, az úgynevezett „konvergenciakritériumoknak”. A Tanács határoz arról, hogy egy ország bevezetheti-e az eurót.
Csatlakozás az euróövezethez
Az euróövezethez való csatlakozás a világ második legfontosabb tartalékvalutájához és második leggyakrabban kereskedett valutájához történő csatlakozást jelenti.
Az euró bevezetéséhez az országoknak meg kell felelniük az 1992. évi Maastrichti Szerződésben előírt kritériumoknak, közismert nevükön a maastrichti kritériumoknak.
E gazdasági és jogi követelmények azt hivatottak biztosítani, hogy az érintett tagállam készen álljon az euró bevezetésére, és az euróövezetben való működése zökkenőmentes legyen.
Az euróövezethez legutóbb Bulgária csatlakozott: 2026. január 1-jén vezette be a közös valutát.
Kívülmaradási záradék
A főszabály szerint minden uniós tagállam köteles bevezetni az eurót azt követően, hogy teljesítette a konvergenciakritériumokat. Az egyetlen kivétel Dánia, amelyet az uniós szerződésekben foglalt ún. kívülmaradási záradék mentesít az euró bevezetése alól.
Amennyiben azonban Dánia egyszer mégis úgy dönt, hogy kérelmezi az euróövezeti tagságot, ennek nincs akadálya.
A csatlakozás feltételei
Az uniós országok euróövezeti csatlakozásának konkrét előfeltételei vannak, azaz:
- gazdasági konvergenciakritériumok
- jogi konvergencia
Gazdasági konvergenciakritériumok
Árstabilitás
Fenntartható kamatláb
Fenntartható államháztartás
Stabil átváltási árfolyamok
Árstabilitás
Az országnak fenntartható árstabilitást kell felmutatnia, az átlagos inflációs ráta pedig (egy egyéves időszakon keresztül) nem haladhatja meg 1,5 százalékpontnál nagyobb mértékben a három legjobban teljesítő tagállam átlagos inflációs rátáját.
Rendezett és fenntartható államháztartás
- a tervezett vagy a tényleges költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át
- az államadósság nem lehet magasabb, mint a GDP 60%-a
Hosszú távú kamatlábak a konvergencia fenntarthatóságának értékelésére
Az ország átlagos nominális hosszú távú kamatlába legfeljebb 2 százalékponttal haladhatja meg a három legjobban teljesítő tagállam kamatlábát.
Árfolyam-stabilitás, amely bizonyítja, hogy a gazdaság képes ellenállni az árfolyam-ingadozásoknak
Az országnak legalább két évig részt kell vennie az árfolyam-mechanizmusban (ERM-II):
- anélkül, hogy valutájának árfolyama jelentősen eltérne az ERM II-ben alkalmazott középárfolyamtól
- anélkül, hogy valutájának az euróval szembeni bilaterális középárfolyamát leértékelné
Az ERM-II árfolyam-mechanizmus célja annak bizonyítása, hogy az ország gazdasága túlzott árfolyam-ingadozások nélkül is zökkenőmentesen működik.
Amikor egy euróövezeten kívüli tagállam csatlakozik az ERM-II-höz, az euróövezeti tagállamok, az ERM-II-ben már részt vevő, euróövezeten kívüli tagállamok és az EKB – a Bizottság részvételével – megállapítják az érintett tagállam nemzeti valutájának az euróhoz viszonyított középárfolyamát. A szóban forgó pénznem árfolyama a megállapított középárfolyamhoz képest mindkét irányban maximum 15%-kal mozdulhat el.
Mivel az ERM II az euró bevezetésének előfeltétele, Dánia kivételével valamennyi euróövezeten kívüli tagállamnak előbb-utóbb csatlakoznia kell a mechanizmushoz.
2018 óta az ERM-II-höz csatlakozni kívánó tagállamoknak szorosan együtt kell működniük az Európai Központi Bank egységes felügyeleti mechanizmusával is, emellett eleget kell tenniük bizonyos meghatározott szakpolitikai kötelezettségvállalásoknak.
Jogi konvergencia
Az euróövezethez csatlakozni kívánó tagállamoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy nemzeti jogszabályaik összhangban álljanak a Szerződéssel, továbbá a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az EKB alapokmányával.
A Szerződés és az alapokmány előírják a központi bankok függetlenségét.
Az euróövezeti csatlakozásra való felkészültség értékelése: konvergenciajelentések
Az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bizottság legalább kétévente megvizsgálja, hogy az euróövezeten kívüli tagállamok (az euró ügyében derogációt alkalmazó, ún. eltéréssel rendelkező tagállamok) megfelelnek-e a konvergenciakritériumoknak, és így bevezethetik-e az eurót. Mindkét intézmény konvergenciajelentésben foglalja össze a megállapításait.
A jelentéseket ezután benyújtják az EU Tanácsának vizsgálatra, hogy azok alapján adott esetben határozatot hozzon.
Az EKB és a Bizottság egy az euróövezeten kívüli, de ahhoz csatlakozni kívánó tagállam kérésére bármikor készíthet ilyen jelentést.
Határozat az euró bevezetéséről
Az EU Tanácsa határoz arról, hogy valamely ország bevezetheti-e az eurót.
A Tanács azt követően fogadja el a határozatát, hogy
- a Bizottság benyújtotta a javaslatát
- az euróövezeti tagállamok megküldték az ajánlásukat
- konzultációt folytatott az Európai Parlamenttel
- az Európai Tanács megvitatta a kérdést
A végleges határozat meghozatalában minden uniós tagállam részt vesz. Az uniós jogban ezt az „eltérés (derogáció) megszüntetésének” nevezik.
Az árfolyam rögzítése
Emellett az EU Tanácsa véglegesen rögzíti azt az árfolyamot, amelyen átszámítva az euró felváltja az adott tagállam pénznemét.
A Tanács ezt a határozatot a Bizottság javaslata alapján és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően hozza meg.
A határozat elfogadásához az euróövezeti tagállamoknak és az eurót bevezetni kívánó országnak a Tanács keretében meghozott egyhangú döntése szükséges.
Az euróövezeti tagállamok szerepe
Az euróövezethez tartozó országok ajánlást nyújtanak be az EU Tanácsának arról, hogy valamely adott ország készen áll-e az euró bevezetésére.
Az euróövezeti tagállamoknak hat hónap áll rendelkezésükre az ajánlás elkészítéséhez azt követően, hogy a Tanács megkapta a Bizottság javaslatát az euró valamely tagállamban történő bevezetéséről.
Az ajánlást az euróövezeti tagállamoknak minősített többséggel kell elfogadniuk.
A csatlakozással járó kötelezettségek
Az euró bevezetése az alábbi kötelezettségekkel jár:
- a nemzeti valuta és az euró átváltási árfolyamának visszavonhatatlan rögzítése
- a monetáris politika keretébe tartozó feladatoknak az Európai Központi Bankra ruházása
- a stabilitás biztosítása érdekében a tagállamoknak részt kell venniük a koordinált válságkezelésben, és ezen belül szükség esetén pénzügyi támogatást kell nyújtaniuk más euróövezeti országoknak
- a kormányoknak tájékoztatást és felvilágosítást kell nyújtaniuk a polgáraik számára az euróövezethez való csatlakozással járó változásokról, beleértve a csatlakozásnak a mindennapi életben tapasztalt velejáróit, előnyeit és a felmerülő kihívásokat
- a nemzeti költségvetési politikák szorosabb koordinációja. Az euróövezeti tagállamok minden év októberében értékelés céljából benyújtják a Bizottságnak a következő évre szóló költségvetésiterv-javaslataikat. Az euróövezeti tagállamokkal szemben szankciókat lehet kiszabni, ha nem felelnek meg a rendezett és fenntartható államháztartásra vonatkozó kritériumoknak.
További információ
Legutóbbi frissítés: 2026. január 1.