A Cotonoui Megállapodást követő megállapodás
A Cotonoui Megállapodást felváltó megállapodás az Európai Uniónak az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal fennálló kapcsolatait szabályozó átfogó keret.
November 15-én, az aláírást követően a Cotonoui Megállapodást követő megállapodás a Szamoai Megállapodássá vált.
A Szamoai Megállapodás az Európai Uniónak az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal fennálló kapcsolatait szabályozó átfogó keret.
Az EU és az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezete közötti új partnerségi megállapodás
Az új partnerségi megállapodás az Európai Unió és 79 ország közötti kapcsolatokat szabályozó új jogi keretként fog szolgálni.Ezen országok között 47 afrikai, 16 karibi és 15 csendes-óceáni ország, továbbá a Maldív Köztársaság található.
A megállapodás célja, hogy megerősítse az EU és az AKCS-országok képességét a globális kihívások közös kezelésére.
Közös elveket határoz meg, és a következő hat kiemelt területtel foglalkozik:
- demokrácia és emberi jogok
- fenntartható gazdasági növekedés és fejlődés
- éghajlatváltozás
- humán és társadalmi fejlődés
- béke és biztonság
- migráció és mobilitás
A megállapodásnak része egy, az összes AKCS-államra vonatkozó közös alap, és három regionális jegyzőkönyv is társul hozzá. Utóbbiakban az egyes régiók, azaz Afrika, a karib-tengeri térség és a csendes-óceáni térség egyedi igényei kapnak hangsúlyt.
- A Cotonoui Megállapodás utáni keretek: a tárgyaló felek politikai megállapodásra jutottak az EU, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok közötti új partnerségi megállapodásról (Európai Bizottság)
- Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé (Európai Bizottság)
A Tanács 2023. július 20-án zöld utat adott a Cotonoui Megállapodás helyébe lépő, a következő húsz évben a kapcsolatok jogi keretét alkotó új partnerségi megállapodás aláírása és ideiglenes alkalmazása számára.
Az új megállapodást az EU és tagállamai, valamint az AKCSÁSZ tagjai a következő hónapokban hivatalosan aláírják, ideiglenes alkalmazása pedig az aláírást követő második hónap első napján kezdődik.
A Cotonoui Megállapodás
A jelenlegi partnerségi megállapodást, a Cotonoui Megállapodást, 2000-ben fogadták el az 1975. évi Loméi Egyezmény felváltása céljából, és 20 éves időtartamra kötötték.
A megállapodás tehát eredetileg 2020 februárjában járt volna le. A felek azonban úgy döntöttek, hogy tovább alkalmazzák a megállapodás rendelkezéseit 2021. november 30-ig, illetve addig az esetleges korábbi időpontig, amikor az EU és az AKCS-országok közötti új partnerségi megállapodás ideiglenes alkalmazása kezdetét veszi vagy az új megállapodás hatályba lép.
A Cotonoui Megállapodás célja visszaszorítani, és lehetőség szerint felszámolni a szegénységet, valamint elősegíteni az AKCS-országok fokozatos integrációját a világgazdaságba.
A megállapodás három pilléren nyugszik:
- fejlesztési együttműködés
- gazdasági és kereskedelmi együttműködés
- politikai vonatkozások
Az EU és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti kapcsolat (Infografika)
Közös intézmények (Cotonoui Megállapodás)
Az AKCS–EU partnerség legfőbb intézménye az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa, amely évente egy alkalommal ülésezik – felváltva Brüsszelben és egy AKCS-országban –, tagjai pedig a következők:
- az Európai Unió Tanácsának tagjai
- a Bizottság egy tagja
- minden AKCS-ország kormányának egy-egy tagja
Az AKCS–EU Nagykövetek Bizottsága segíti a Miniszterek Tanácsának munkáját és nyomon követi a Cotonoui Megállapodás végrehajtását.
Az AKCS–EU Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság figyelemmel kíséri a fejlesztésfinanszírozási együttműködés végrehajtását és az elért eredményeket.
Az AKCS–EU miniszteri szintű kereskedelmi vegyes bizottság megvitatja a kereskedelemmel összefüggő olyan kérdéseket, amelyek valamennyi AKCS-ország szempontjából relevánsak. Nyomon követi továbbá a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokat és a megállapodások végrehajtását. Ezen túlmenően megvizsgálja a többoldalú kereskedelmi tárgyalások hatását az AKCS és az EU közötti kereskedelemre és az AKCS-országok gazdaságának fejlődésére.
Az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés az EU és az AKCS-országok azonos számú képviselőjéből áll, és konzultatív szerepet tölt be. A közgyűlés a demokratikus folyamatokat segíti elő, és hozzájárul az EU és az AKCS-országok népei közötti kapcsolatok előmozdításához. Ezen túlmenően foglalkozik a fejlesztést és az AKCS–EU partnerséget, így a gazdasági partnerségi megállapodásokat érintő kérdésekkel is.
Jelenlegi tevékenységi területek
1. Fejlesztés
Az EU egyrészről olyan programokat és kezdeményezéseket támogat, amelyek az AKCS-országok csoportján belül több ország javát szolgálják. Másrészről vannak olyan uniós programok is, amelyek célja elősegíteni az AKCS-országokon belüli egyes régiók gazdasági növekedését és fejlődését.
A 2021–2027-es időszakra szóló új hosszú távú uniós költségvetés keretében az EU az AKCS-partnerországokat segítő fejlesztési programjait többnyire a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa (NDICI) útján finanszírozza. Az NDICI számára elkülönített teljes pénzügyi keretösszeg (folyó árakon) megközelítőleg 79,5 milliárd EUR lesz majd. A tagállamok közvetlen hozzájárulásaiból finanszírozott Európai Fejlesztési Alap (EFA) 2021-től megszűnik.
2. Kereskedelem
Az EU több gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokat a 79 AKCS-országgal. A megállapodások célja olyan közös kereskedelmi és fejlesztési partnerség létrehozása, amelynek a hátterét fejlesztési támogatás biztosítja.
A Tanács ad megbízatást a Bizottságnak a megállapodásokról szóló tárgyalások lefolytatására, majd aláírja a véglegesített megállapodást.
Gazdasági partnerségi megállapodások az afrikai országokkal
2014 júliusában 16 nyugat-afrikai állammal, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével (ECOWAS) és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval (UEMOA) lezárultak a regionális gazdasági partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások. Az aláíráshoz vezető lépések folyamatban vannak. 2016. szeptember 3., illetve 2016. december 15. óta ideiglenesen alkalmazandók az Elefántcsontparttal, illetve Ghánával kötött átmeneti gazdasági partnerségi megállapodások mindaddig, amíg sor kerül a Nyugat-Afrikával való teljes körű regionális gazdasági partnerségi megállapodás elfogadására.
Szintén 2014 júliusában sikerrel lezárultak a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség országaival folytatott tárgyalások. A megállapodást a felek 2016. június 10-én Kasanéban (Botswana) írták alá. Ideiglenes alkalmazása 2016. október 10-én kezdődött meg.
- Az EU gazdasági partnerségi megállapodást ír alá a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek a gazdasági partnerségi megállapodásban részt vevő csoportjával (SACD-GPM-államok) (sajtóközlemény, 2016. június 1.)
- Gazdasági partnerségi megállapodás az SACD-GPM-államokkal
2014 októberében sikerrel lezárultak a Kelet-afrikai Közösséggel folytatott tárgyalások. Az aláíráshoz vezető lépések folyamatban vannak.
Kamerun volt a régióban az egyetlen olyan ország, amely aláírta az EU és Közép-Afrika közötti gazdasági partnerségi megállapodást 2009. január 15-én. 2014. augusztus 4-én megkezdődött a megállapodás ideiglenes alkalmazása.
Afrika keleti és déli régiójából Mauritius, a Seychelle-szigetek, Zimbabwe és Madagaszkár írt alá gazdasági partnerségi megállapodást 2009-ben. A megállapodást 2012. május 14. óta ideiglenesen alkalmazzák.
Gazdasági partnerségi megállapodások a karib-tengeri térségben
2008 októberében az EU gazdasági partnerségi megállapodást írt alá az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok karibi csoportjának fórumával (CARIFORUM), amely 15 karib-tengeri térségbeli államot tömörít. A CARIFORUM–EU gazdasági partnerségi megállapodást 2008. december 29. óta ideiglenesen alkalmazzák.
Gazdasági partnerségi megállapodások a csendes-óceáni térségben
Az EU és a csendes-óceáni AKCS-országok közötti ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodást Pápua Új-Guinea 2009 júliusában, Fidzsi pedig 2009 decemberében írta alá. Pápua Új-Guinea 2011 májusában ratifikálta a megállapodást. 2014 júliusában Fidzsi úgy határozott, hogy megkezdi a megállapodás ideiglenes alkalmazását. A 14 csendes-óceáni ország közül Pápua Új-Guinea és Fidzsi veszi ki a részét a legnagyobb mértékben az EU és a csendes-óceáni térség közötti kereskedelemből. Szamoa 2018. december 21-én, a Salamon-szigetek pedig 2020. május 17-én csatlakozott a gazdasági partnerségi megállapodáshoz.
3. Migráció
A migráció az EU–AKCS kapcsolatok egyik fontos eleme. Az e területen folytatott együttműködés keretét a Cotonoui Megállapodás 13. cikke határozza meg.
Ez a cikk a származási és tranzitországokban fennálló körülmények javítására, a jogszerű migrációra, valamint az illegális bevándorlók visszaküldésére vonatkozó bekezdéseket tartalmaz.
2015 novemberében az EU és a leginkább érintett afrikai országok vezetői csúcstalálkozót tartottak a migrációval kapcsolatos politikai együttműködés megerősítése érdekében. A csúcstalálkozó során elfogadtak egy 16 konkrét lépést tartalmazó cselekvési tervet, valamint elindították az Uniós Szükséghelyzeti Alapot, amelynek célja stabilitást teremteni Afrikában, valamint kezelni az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okait.
Reagálás a migrációs nyomásra
A Tanács és az Európai Tanács átfogó európai migrációs politika kialakításán dolgozik
4. Konzultációs eljárás (96. cikk)
A Cotonoui Megállapodás létrehozott egy eljárást arra az esetre, ha a felek valamelyike nem tartja be a partnerség alapszabályait, amelyek előírják többek között az emberi jogok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság tiszteletben tartását.
Ennek az eljárásnak a célja a partnerek közötti kapcsolat normalizálása. Amennyiben azonban nem sikerül egyetértésre jutni, az eljárást megindító fél lépéseket tehet az együttműködési projekteket és a fejlesztési támogatást illetően.
Az EU részéről a Tanács indíthatja el ezt az eljárást konzultációra való felkérés formájában. A konzultációra a Tanács vezetésével kerül sor, és a folyamat lezárásáról szóló határozatot is a Tanács fogadja el.