Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését és a párizsi vállalások teljesítését lehetővé tevő jobb uniós erdő- és földgazdálkodás

A Környezetvédelmi Tanács október 13-án megállapodott azon rendeletre vonatkozó tárgyalási álláspontjáról (általános megközelítés), amelynek célja, hogy új elszámolási szabályokat és kötelező erejű kötelezettségvállalásokat vezessen be a tagállamok számára annak biztosítására, hogy a földhasználat és az erdőhasznosítás a 2021–2030-as időszakban EU-szerte fenntarthatóbbá és éghajlatbarátabbá váljon. Ennek köszönhetően csökkenni fog az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és javulni fog az éghajlat védelme.

A földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) ágazata a talaj, a fák, a növények, a biomassza és a faanyag használatát foglalja magában. Különleges jellemzője, hogy nem csak kibocsát üvegházhatású gázokat, de képes CO₂-t is elnyelni a légkörből.

E rendelet biztosítani fogja, hogy a LULUCF ágazat által generált kibocsátások és abszorpciók beszámításra kerüljenek a kibocsátások 2030-ig legalább 40%-kal történő csökkentésére vonatkozó átfogó uniós célkitűzés teljesítése tekintetében. E célról a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben született megállapodás, teljesítésére pedig az EU kötelezettséget vállalt a Párizsi Megállapodásban.

A LULUCF ágazatnak – az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó más ágazatokkal együtt – hozzá kell járulnia az említett cél teljesítéséhez azáltal, hogy 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 30%-kal csökkenti a kibocsátásokat.

Ezzel az általános megközelítéssel a Tanács készen áll arra, hogy tárgyalásokat kezdjen az Európai Parlamenttel a végleges szövegről való megállapodás céljából.

Erdeink és földjeink nagy potenciállal rendelkeznek az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését illetően. Használjuk hát őket okosan, éghajlatbarát módon! A rendelet lehetővé fogja tenni, hogy jobban megóvjuk az erdeinket és javítsuk a zöld erőforrásainkkal való gazdálkodást, ami kulcsfontosságúnak tekinthető a bolygónk számára, és közelebb visz minket a Párizsi Megállapodásban foglalt vállalások teljesítéséhez. Készen állunk arra, hogy megbeszéléseket kezdjünk a Parlamenttel.

Siim Kiisler, az Észt Köztársaság környezetvédelmi minisztere

A Tanács az álláspontjában támogatja a bizottsági javaslat két fő elemét: az aktualizált elszámolási szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a szóban forgó időszakra vonatkozó valamennyi kibocsátás és abszorpció beszámításra kerüljön, valamint a tagállamok számára előírt kötelezettségvállalást, mely szerint a kibocsátások nem haladhatják meg az elnyelések szintjét („a negatív egyenleg tilalma”).

A Tanács a Bizottsághoz hasonlóan fontosnak tartja biztosítani, hogy minden uniós ország egyensúlyban tartsa az ezen ágazatból származó teljes kibocsátását és a – például új tagállami erdők, szántóföldek és gyepterületek ültetése, illetve a már meglévők jobb felügyelete útján – generált CO₂-elnyelést. A Tanács az általános megközelítésébe belefoglalta azokat a rugalmassági mechanizmusokat is, amelyek segítségével a tagállamok könnyebben meg tudnak felelni ennek a szabálynak.

A Tanács azonban az erdőkre vonatkozó tagállami referenciaszintek meghatározásának alapjául a 2000–2009-es referencia-időszakot javasolja, szemben a Bizottság által eredetileg javasolt 1990–2009-es időszakkal.

A Tanács emellett megállapodott egy, a gazdálkodás alatt álló erdőterületre vonatkozó új rugalmassági mechanizmusnak a kompenzációs mechanizmus formájában történő bevezetéséről. A kompenzáció CO₂-egyenértékben kifejezve 10 év alatt összesen 360 millió tonnát tehet ki, ami megfelel a 2000–2009-es időszak átlagos éves elnyelésének. A fő cél azon tagállamok segítése, amelyek számára valószínűleg nehézségeket fog okozni a negatív egyenleg tilalmára vonatkozó szabálynak való megfelelés, annak ellenére, hogy korán erőfeszítéseket tettek az erdeik elnyelési kapacitásának megőrzésére vagy növelésére.

A 2021–2030-as időszakban valamennyi tagállam élhet az e mechanizmus által kínált lehetőségekkel. Ehhez azonban néhány szigorú feltételt teljesíteni kell. Például a mechanizmus alkalmazása előtt az EU egészének meg kell felelnie a negatív egyenleg tilalmára vonatkozó szabálynak. Így az uniós éghajlat-politika teljes mértékben meg fogja őrizni ambiciózus jellegét.

Az uniós országok abban az esetben részesülhetnek kompenzációban, ha a tagállami erdeik még elnyelést generálnak, és a kompenzáció nem haladhat meg egy előre meghatározott mennyiséget, amelyet az egyes tagállamok tekintetében a nyelőik 2000 és 2009 közötti átlagos kapacitásának alapján számítanak ki. Ez a feltétel biztosítja a mechanizmus környezeti integritását.

Finnország különleges helyzetére tekintettel a Tanács úgy döntött, hogy további 10 millió tonna CO₂-egyenértéknyi kompenzációt kell biztosítani az ország számára a 2021–2030-as időszakra vonatkozóan.

Az eddigi és a következő lépések

Az Európai Tanács a 2014. októberi következtetéseiben megállapodott a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről, amely világos iránymutatást határoz meg a kibocsátások EU-n belüli csökkentése tekintetében. Az Európai Bizottság ennek alapján javaslatot nyújtott be két rendeletre a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokat illetően: ezek a LULUCF és a közös kötelezettségvállalás.

A kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokról folytatott megbeszélések párhuzamosan folytak a Tanácsban, mivel a két javaslat számos helyen kapcsolódik egymáshoz. A Környezetvédelmi Tanács 2016. október 17-i ülésén irányadó vitára került sor, az uniós környezetvédelmi miniszterek pedig 2016. december 19-én kaptak tájékoztatást a javaslatokkal kapcsolatos munka állásáról. A Környezetvédelmi Tanács 2017 júniusában megvitatta a két javaslat terén addig elért eredményeket.

Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-án plenáris ülésen elfogadta a LULUCF-rendeletre vonatkozó álláspontját.

Azzal, hogy ma elfogadásra került az általános megközelítés, megkezdődhetnek a tárgyalások az Európai Parlamenttel.

• A földhasználatról, a földhasználat-megváltoztatásról és erdőgazdálkodásról (LULUCF) szóló rendeletre vonatkozó általános megközelítés
• A Bizottság eredeti javaslata a földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó ÜHG-kibocsátásról
• A földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátások és -elnyelések elszámolásának szabályairól szóló jelenlegi határozat