Az EU kereskedelmi megállapodásai
Az EU kereskedelmi megállapodásai alakítják a kereskedelmi kapcsolatokat a nem uniós országokkal, céljuk pedig a jobb kereskedelmi lehetőségek kialakítása és a kereskedelem útjában álló akadályok felszámolása.
Miről szólnak a kereskedelmi megállapodások?
Az EU kereskedelmi megállapodásokon keresztül tartja fenn kereskedelmi kapcsolatait a harmadik országokkal. A megállapodások célja, hogy jobb kereskedelmi lehetőségeket teremtsenek, illetve megszüntessék a kereskedelem különböző akadályait.
A kereskedelempolitika továbbá eszközül szolgál az európai alapelvek és értékek előmozdításához is: számos terület tartozhat ide, a demokráciától és az emberi jogoktól kezdve a környezetvédelemig és a szociális jogokig.
A kereskedelmi megállapodások típusai
A kereskedelmi megállapodások tartalmuk szerint lehetnek:
- gazdasági partnerségi megállapodások – az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal kötött megállapodások, amelyek célja a fejlesztés támogatása a partnerországokban
- szabadkereskedelmi megállapodások – a fejlett országokkal és a feltörekvő gazdaságokkal kötött megállapodások, amelyek lehetővé teszik a piacok kölcsönös megnyitását, preferenciális hozzáférést biztosítva egymás piacaihoz
- társulási megállapodások – olyan megállapodások, amelyek valamilyen szélesebb politikai megállapodás alapját képezik
Az EU bizonyos szélesebb hatályú megállapodások részeként – például a partnerségi és együttműködési megállapodásokhoz kapcsolódóan – nem preferenciális kereskedelmi megállapodásokat is köt.
A kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalásokra mindig az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkében foglalt szabályoknak megfelelően kerül sor.
Az EU szerepe a globális kereskedelemben (Infografika)
Tárgyalások és megállapodások
Az EU eddig több mint 40 megállapodást kötött, összesen mintegy 80 partnerrel. További 27 partnerrel folyamatban van ilyen megállapodás elfogadása vagy megerősítése.
Hogyan tárgyalja meg az EU a kereskedelmi megállapodásokat?
A Tanács 2018. május 22-én következtetéseket fogadott el a kereskedelmi megállapodások tárgyalásának és megkötésének módjáról.
A következtetések meghatározzák a kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban a jövőben alkalmazandó tanácsi megközelítés alapelveit.
A Tanács a következtetéseiben mindenekelőtt az alábbi két kérdésre összpontosított:
- az Európai Bizottság azon szándéka, miszerint javasolni fogja, hogy a megállapodásokat két külön részre bontsák: az egyik rész a beruházások védelmére, a másik pedig a kereskedelmi rendelkezésekre vonatkozna
- a Tanács szerepe a kereskedelmi tárgyalások terén.
Az EU kereskedelmi tárgyalásai (Infografika)
A Tanács szerepe
A Tanács döntően fontos szerepet tölt be az új kereskedelmi megállapodások kialakításában.
A kezdeti szakaszban felhatalmazza az Európai Bizottságot arra, hogy az EU nevében folytassa le az új kereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalásokat. Ez a felhatalmazás az ún. „tárgyalási megbízás”. Az adott felhatalmazás keretében a Tanács tárgyalási irányelveket határoz meg, vagyis megjelöli többek között az elérendő célt, a tárgyalások hatókörét és az esetleges határidőket.
A Bizottság ezután az EU nevében lefolytatja az adott partnerországgal a tárgyalásokat, szorosan együttműködve a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel.
Ha a Bizottság és a partnerek egyetértésre jutnak a megállapodás szövegéről, a Bizottság hivatalos javaslatot nyújt be elfogadásra a Tanácsnak.
A Tanács megvitatja a javaslatot, majd határozatot fogad el a megállapodásnak az EU nevében történő aláírásáról. Az aláírt megállapodást ezt követően megküldi az Európai Parlamentnek, és kéri annak egyetértését.
A végső szakaszban, miután az Európai Parlament egyetértését adta, a Tanács elfogadja a megállapodás megkötéséről szóló határozatot.
Kereskedelmi elvek
Az EU tiszteletben tartja a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elveit.
A kereskedelmi megállapodások általában nagyon összetettek, mivel olyan jogi szövegekről van szó, amelyek tevékenységek széles körére terjednek ki, a mezőgazdaságtól kezdve egészen a szellemi tulajdonig, ugyanakkor számos alapelv közös elemük.
A megkülönböztetés tilalma
A WTO e kereskedelmi elvének két sarokköve:
- a legnagyobb kedvezményes elbánás elve – azaz az országok alapesetben nem tehetnek különbséget kereskedelmi partnereik között
- a nemzeti elbánás elve – azaz az importált és a helyben gyártott termékeket ugyanolyan elbánásban kell részesíteni
Kiszámíthatóság
A WTO szerint egy fél azon ígérete, hogy nem emel kereskedelmi akadályokat, ugyanolyan fontos lehet, mint az, ha egy meglévő kereskedelmi akadályt mérsékel, hiszen kiszámíthatóságot nyújt a vállalkozásoknak. Mindez ösztönzi a beruházást, munkahelyek jönnek létre, és a fogyasztók maradéktalanul élvezhetik a verseny kínálta előnyöket, azaz a nagyobb választékot és az alacsonyabb árakat.
Tisztességes verseny
Bár az általános nézet szerint a WTO a szabad kereskedelmet előmozdító intézmény, néhány esetben engedélyezi vámtarifák alkalmazását, és korlátozott feltételek mellett a védelem más formáit is. Ez konkrétabban megfogalmazva azt jelenti, hogy ösztönzi azokat a szabályrendszereket, amelyek a nyitott és tisztességes versenyt hivatottak megteremteni és megőrizni.
Az EU és a Kereskedelmi Világszervezet
Legutóbbi frissítés: 2024. december 5.