Donald Tusk elnök nyilatkozata a 27 állam-, illetve kormányfő 2018. február 23-i nem hivatalos ülését követően

A mai napon az EU azon politikai prioritásairól folytattunk megbeszéléseket, amelyeknek tükröződniük kell a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves költségvetésben. A költségvetésre vonatkozó tárgyalások mindig nehezek. Ez alkalommal azonban a vitára az eddigiektől eltérő körülmények között kerül sor, tekintettel az európai geopolitikai környezetben történt változásokra, valamint a brexitre. Örömmel mondhatom, hogy valamennyi vezető nyitottan állt a megbeszélésekhez, nem szabtak szigorú határokat. Megállapodtunk arról, hogy az EU többet költ majd az illegális migráció megfékezésére, a védelemre és a biztonságra, valamint az Erasmus+ programra. Számos vezető hangsúlyozta, hogy továbbra is fontos lesz a kohéziós politika és a közös agrárpolitika, valamint az, hogy jelentős beruházások történjenek a kutatás és az innováció, továbbá a páneurópai infrastruktúrák területén. Nyilvánvaló, hogy a prioritások összefüggenek a költségvetés méretével, e tekintetben pedig a bevételeket illetően át kell hidalnunk a brexit által okozott hiányt.

Ahogyan az lenni szokott, a vezetők véleménye nem mindig egyezik meg egymással, mindazonáltal valamennyien készen állnak az EU költségvetésének és szakpolitikáinak korszerűsítésére. Emellett sok tagállam hajlandó nagyobb mértékben hozzájárulni a 2020 utáni időszakra vonatkozó költségvetéshez.

Ami a tárgyalások ütemezését illeti, egyetértettünk abban, hogy a korábbi tárgyalásokhoz képest törekednünk kell a munka felgyorsítására. Az viszont igen nehéznek tűnik, hogy már ebben az évben sikerüljön megállapodásra jutni az Európai Tanácsban. Jobban fel tudjuk majd mérni a helyzetet, amint a kezünkben lesz a Bizottság javaslata.

A megbeszélés második témáját az uniós intézményi kérdések képezték, ami igazi „brüsszeli” téma.

Beszéltünk az Európai Parlament 2019 utáni új összetételéről. A vezetők széles körben támogatták azt az elképzelést, hogy a kevesebb tagállamnak kevesebb képviselői helyet kellene jelentenie, ami az európai parlamenti képviselők számának 751-ről 705-re való csökkentését eredményezné.

A listavezetők – az ún. Spitzenkandidaten vagy Spitzenkandidatinnen – kérdését illetően egyetértés mutatkozott abban, hogy az Európai Tanács nem garantálhatja előre, hogy a listavezetők egyikét javasolja majd az Európai Bizottság elnökének. Ez az eljárás nem automatikus. A Szerződés világosan kimondja, hogy az európai parlamenti választások figyelembevétele és a megfelelő egyeztetések lefolytatása mellett a jelölt kiválasztása az Európai Tanács autonóm hatáskörébe tartozik.

A páneurópai listák kérdésére a vezetők a későbbiekben fognak visszatérni.

Jean-Claude felvetette továbbá azt is, hogy össze kellene vonni a kettőnk pozícióját, de ez az elképzelés nem talált visszhangra, mégpedig elsősorban azért, mert jelentős mértékben csökkentené a tagállamok szerepét az EU-ban.

Arról is tájékoztattam ma a vezetőket, hogy a márciusi csúcstalálkozón előterjesztem majd az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatára vonatkozó iránymutatások tervezetét. Az a szándékunk, hogy elfogadjuk ezeket az iránymutatásokat, függetlenül attól, hogy az Egyesült Királyság kialakította-e a jövőbeli kapcsolatainkkal kapcsolatos elképzelését. Természetesen sokkal jobb lenne, ha erre igen lenne a válasz, de nem várhatunk ölbe tett kézzel. Remélem, hogy a jövő héten pontosabban megismerem majd az Egyesült Királyság terveit, amikor Londonban találkozom Theresa May miniszterelnökkel.

Níkosz Anasztasziádesz elnök és Aléxisz Cíprasz miniszterelnök ma este beszámolt nekünk a Törökország által a Földközi-tenger keleti térségében és az Égei-tengeren elkövetett jogsértésekkel kapcsolatos legutóbbi fejleményekről. Szeretném valamennyi uniós vezető nevében biztosítani a szolidaritásunkról Ciprust és Görögországot, Törökországot pedig felszólítani arra, hogy hagyjon fel ezekkel a tevékenységekkel. Ismételten kijelentem, hogy támogatjuk a Ciprusi Köztársaságnak a természeti erőforrásai feltárásához és kiaknázásához fűződő szuverén jogát, ami összhangban áll az uniós és a nemzetközi joggal, az ENSZ Tengerjogi Egyezményét is beleértve.

Ezek a fellépések ellentmondanak Törökország azon vállalásával, hogy jószomszédi viszonyt alakítson ki és normalizálja kapcsolatait az összes tagállammal. Készen állunk a Törökországgal való együttműködésre, és az Európai Tanács márciusi ülésén értékelni fogjuk, hogy adottak-e a feltételek a török vezetőkkel március 26-án Várnában tartandó találkozó megrendezéséhez.

Végezetül – és úgy gondolom, kulcsfontosságú napirendi pontként – Szíriáról is megbeszélést folytattunk. Az Asszád-rezsim brutális támadást folytat ártatlan emberek, köztük nők és gyermekek ellen. A rezsim támogatói, Oroszország és Irán semmit nem tesznek ez ellen. Sürgetjük őket, hogy vessenek véget az erőszaknak. Az EU azonnali tűzszünet bevezetésére szólítja fel a feleket, továbbá a polgári lakosság védelmének biztosítására, valamint annak garantálására, hogy a sürgős humanitárius segítség eljusson a polgári lakossághoz.

A feltett kérdések és az azokra adott válaszok leirata:

Nem lesz automatizmus az Európai Bizottság következő elnökének kiválasztási folyamatában, de egyetért-e a Spitzenkandidaten-eljárás támogatóinak azon véleményével, hogy az demokratikusabb? A Szerződésben jelenleg szereplő eljárás kevésbé demokratikus?

Ami a Spitzenkandidaten-eljárást illeti: helytelen az a vélekedés, hogy a Spitzenkandidaten-eljárás valamiért demokratikusabb. A Szerződés leszögezi, hogy az Európai Bizottság elnökét a tagállamok demokratikusan megválasztott vezetőinek kell javasolniuk, és az Európai Parlament demokratikusan megválasztott képviselőinek kell megválasztaniuk. Ez a Bizottság elnökének kettős demokratikus legitimációja. Ha elvesszük a legitimáció két forrásának az egyikét, akkor az eljárás nem demokratikusabb lesz, hanem kevésbé demokratikus. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a Spitzenkandidat nem lehet az Európai Bizottság következő elnöke. Sőt, meg vagyok róla győződve, hogy még jobbak is az esélyei – ez teljesen nyilvánvaló, de nincs és nem is lehet automatizmus.

Ami a feltételrendszert illeti, befolyásolta Angela Merkel kancellár tegnapi nyilatkozata a mai vitát? Volt észrevétel azzal kapcsolatban, hogy a következő többéves pénzügyi keretből folyósítandó kifizetések esetében feltételként szerepelne a menekültek befogadása?

Kizárólag pozitív reakciókat hallottam ezzel a véleménnyel kapcsolatban. Ez kellemes meglepetésként ért, mivel a feltételrendszer bevezetését senki nem kritizálta. Mateusz Morawiecki, Lengyelország miniszterelnöke például azt mondta, hogy Lengyelország hajlandó támogatni a feltételrendszert, de annak nagyon objektív kritériumokon kell alapulnia; úgy gondolom, hogy ez nem egy túl vitatható vélemény. A mai megbeszélés nagyon általános volt, de az esetleges feltételrendszer egyelőre a vártnál kevésbé bizonyult vitatottnak.

Jövő héten Londonba utazik. Úgy tűnik, hogy a kabinet megállapodott valamilyen nagyratörő „irányított eltérésről”. Ilyen jellegű pontosabb információkra gondolt? Milyen hatással lesznek ezek a jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó, márciusban elfogadandó iránymutatásokra?

Örülök annak, hogy az Egyesült Királyság kormánya láthatólag hozzálátott ahhoz, hogy résztelesebben kidolgozza az álláspontját. Amennyiben azonban a sajtóértesülések helyesek, attól tartok, hogy az Egyesült Királyság jelenlegi álláspontja puszta illúzión alapul. Úgy tűnik, hogy a „kecske is, káposzta is” filozófiája továbbra is él. Az EU27-ek számára már a tárgyalások kezdetétől fogva az volt a vezérelv, hogy nem lehet szó „mazsolázásról” és „à la carte” egységes piacról.s Ez a vezérelvünk most, és minden kétséget kizáróan ez lesz a jövőben is. Jövő héten találkozom Londonban Theresa May miniszterelnökkel, hogy megvitassuk az Egyesült Királyság álláspontját, márciusban pedig az EU27-ek új iránymutatásokat fogadnak el a jövőbeli kapcsolatokra vonatkozóan. Meg vagyok győződve arról, hogy mi 27-en teljesen realista módon fogjuk értékelni az esetleges új javaslatokat.

Lengyelország és Izrael kapcsolatainak közelmúltbeli alakulásáról szeretnék kérdezni. Ön szerint mi okozza a feszültséget: félreértés, elkövetett hibák, vagy valamelyik fél rosszhiszeműsége?

Az Európai Tanács ülésének alkalmával Mateusz Morawiecki miniszterelnökkel is lehetőségem volt beszélni. Elmondtam neki, hogy én hogyan látom Lengyelország helyzetét. Elmondtam azt is, hogy milyen következtetéseket vontam le az európai vezetőkkel folytatott megbeszéléseimből, amelyek során felvetettem néhányat ezekből a kérdésekből, és ezeken a beszélgetéseken igyekeztem védeni az országunk jó hírnevét, ami mostanában nem egyszerű feladat – beszélgetésünkből nyilvánvalóvá vált az is, hogy Morawiecki miniszterelnök úr ezt pontosan tudja. Hangsúlyozni szeretném, amit neki is elmondtam: hogy a helyzet nagyon komoly és közvetlenül befolyásolja Lengyelország érdekeit, hírnevét és megítélését a világban. Egyetlen tanács van, amit adhatok: mindent meg kell tennünk a két hullám megállítására. Az első hullám a Lengyelországról kialakult rossz vélemények hulláma, amely már-már egy cunami méreteit kezdi ölteni. A második megállítandó hullám a meggondolatlan, nem helyénvaló túlkapások, azaz a lengyelországi antiszemita nyilatkozatok hulláma. A kormánynak módjában áll megállítani mindkét hullámot, amennyiben valóban megvan erre a hajlandósága. Az elmúlt 30 évben mindannyian – így én is – nagyon keményen dolgoztunk Lengyelországban azért, hogy országunknak jó kapcsolatai legyenek a külvilággal, Izraelt és a zsidó közösséget is beleértve. Senkinek nem engedhetjük meg, hogy néhány hét leforgása alatt tönkretegye ezt a munkát. De még nem késő konkrét lépéseket tenni, ahogy nem késő tisztességesen viselkedni sem.

Videofelvételek