Az uniós bankszektor strukturális reformja: a cél a hitelintézetek ellenálló képességének növelése

A Tanácsban folynak az egyeztetések az uniós hitelintézetek ellenálló képességét fokozó strukturális intézkedésekről szóló rendeletjavaslatról. A rendelet célja, hogy megelőzze az uniós pénzügyi rendszert fenyegető olyan rendszerszintű kockázatokat, amelyek a nagy méretű, sokszorosan összetett és egymással nagy mértékben összekapcsolódó hitelintézetek esetleges fizetésképtelenségéből fakadhatnak.

Az új szabályok e kockázatokat azáltal csökkentenék, hogy kötelezővé teszik a bankok nagy kockázatú tevékenységeinek – azaz elsősorban a saját számlás kereskedésnek – az elválasztását a bankok alaptevékenységeitől, azaz például a betétgyűjtéstől vagy a lakossági pénzforgalmi szolgáltatásoktól. A banki alaptevékenységek létfontosságúak a reálgazdaság szempontjából, ezért különleges védelmet igényelnek.

Melyek a várható előnyök?

fokozottabb stabilitás a pénzügyi piacokon
az adófizetők pénzének erőteljesebb védelme, mivel a bajba került kisebb bankok közpénzek igénybevétele nélkül szanálhatók
a morális kockázat csökkenése, mivel megszűnne a nagy bankcsoportok azon lehetősége, hogy implicit kormányzati támogatást vegyenek igénybe
a különböző uniós tagállamokban a hitelintézetekre vonatkozó szabályok egyöntetűbbé válása, amelynek köszönhetően a belső piacon mindenütt egyenlő versenyfeltételek lennének érvényben, és kevesebb lehetőség adódna a szabályok megkerülésére (vagy a „szabályozási arbitrázs”-ra)
a bankok közötti verseny torzulásának csökkenése

A Tanácsban folyó munka

2015. június: a Tanács elfogadta első olvasatbeli álláspontját (az ún. „általános megközelítés”-t) a rendelettervezetre vonatkozóan. Ez a dokumentum képezi a Tanács elnökségének tárgyalási megbízását, amelynek alapján a rendelet végleges változatáról tárgyal majd az Európai Parlamenttel.

2014 második féléve: Tanács pénzügyi szolgáltatási munkacsoportja elemezte a javaslatot.

2014. január: a Tanács megkapta az Európai Bizottságtól az uniós hitelintézetek ellenálló képességét fokozó strukturális intézkedésekről szóló rendeletjavaslatot.

A Tanács álláspontja: főbb pontok

A saját számlás kereskedés kötelező leválasztása

A saját számlás kereskedés nagy kockázatú kereskedés, amennyiben a bank különböző pénzügyi instrumentumokkal a saját szavatolótőkéje felhasználásával – azaz nem a betétesek pénzével – kereskedik saját nyereség szerzése céljából. Ha ez a tevékenység jelentős részt képvisel a banki tevékenységek között, akkor a belőle fakadó veszteségek veszélyeztethetik a bank alaptevékenységét – azaz például a betétgyűjtést. Különösen fontos ez azon bankok esetében, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy csődbe mehessenek; ezek a bankok ugyanis adott esetben azzal a feltételezéssel élve bocsátkozhatnak ilyen nagy kockázatú tevékenységekbe, hogy méretük és jelentőségük okán számíthatnak a kormányzati támogatásra, ha fizetésképtelenné válnának.

A Bizottság javaslata a saját számlás kereskedés tilalmát irányozta elő. A Tanács álláspontja szerint azonban célszerűbb lenne a saját számlás kereskedést a teljes tilalom helyett csak szigorúbban szabályozni, mivel a teljes tilalom túlzottan megnehezítheti a bankok bevételi forrásainak diverzifikálását, illetve meg is lehetne kerülni azáltal, ha az intézmény kevésbé szabályozott vagy egyáltalán nem szabályozott szervezeteken keresztül folytatná bizonyos tevékenységeit. A Tanács ezért inkább azt javasolja, hogy tegyék kötelezővé a saját számlás kereskedésnek a hitelintézet alaptevékenységeiről való leválasztását.

A leválasztásról szóló határozatot az illetékes nemzeti hatóságok (azaz pl. a bankfelügyeleti hatóságok) hoznák meg, egy, bizonyos rögzített kritériumok alapján végrehajtott részletes kockázatelemzést követően. A határozatban kötelezett bankoknak rendelkezésére állna a tevékenységeik átszervezéséhez szükséges idő.

Az a bank azonban, amely bizonyítani tudná a felügyeleti szerv előtt, hogy a kockázatokat, amelyeket vállal, egyéb eszközök alkalmazásával csökkenti, mentesülne a leválasztási követelmény alól.

Az egyéb nagy kockázatú kereskedési tevékenységek leválasztása

Az illetékes nemzeti hatóságok ezenkívül a nagyobb bankoknak a saját számlás kereskedésen kívül egyéb tevékenységeiről is kockázatértékelést készítenének: például az árjegyzésről, a kockázatos származtatott ügyletekről és az összetett értékpapírosítási műveletekről. Túlzott kockázat megállapítása esetén az illetékes hatóság:

előírhatná az adott kereskedési tevékenységeknek a betétgyűjtő hitelintézettől való elválasztását
kötelezhetné a betétgyűjtő hitelintézetet szavatolótőkéje megemelésére, vagy
egyéb prudenciális intézkedéseket írhatna elő

A leválasztott kereskedési vállalkozások nem gyűjthetnének olyan lakossági betéteket, amelyek valamely betétbiztosítási rendszer keretében védelemre jogosultak, és nem nyújthatnának kapcsolódó lakossági pénzforgalmi szolgáltatásokat sem.

A már meglévő nemzeti jogi szabályozás megtartása

A közelmúltbeli pénzügyi válság nyomán a tagállamok nemzeti jogukban már végrehajtottak bizonyos intézkedéseket, hogy orvosolják bankrendszereik felszínre került gyengeségeit.

Annak érdekében, hogy ezek a már létező nemzeti szintű szabályok megmaradhassanak, és ne keletkezzenek felesleges párhuzamosságok, a Tanács azt javasolja, hogy a tagállamok az alábbi két megoldás közül választva lépjenek fel a bankok kereskedési tevékenységei során való túlzott kockázatvállalással szemben:

1. nemzeti jogi szabályozás útján, amelyben köteleznék a nagyobb bankokat alaptevékenységeik elkülönítésére

2. a rendelettel összhangban az illetékes hatóságok által végrehajtott intézkedések útján

A rendelet hatálya

A Tanács, miután elemezte a Bizottság javaslatát, azt javasolta, hogy annak hatálya a következőkre terjedjen ki:

rendszerszempontból jelentős globális intézmények
azok a hitelintézetek, amelyek teljes eszközállománya három egymást követő év folyamán eléri a 30 milliárd EUR összeget, kereskedési tevékenységei pedig elérik a 70 milliárd EUR összeget vagy teljes eszközállományuk 10%-át

A rendszerszempontból jelentős globális intézmények meghatározását a tőkekövetelményekről szóló irányelv (2013/36/EU irányelv) 131. cikke tartalmazza; azonosításuk céljából az Európai Bankhatóság által kifejezetten e célra meghatározott módszer alkalmazandó. A kritériumok közé tartozik többek között a bank mérete, a határokon átnyúló tevékenysége és a pénzügyi rendszerrel való összekapcsolódása.

A tagállamoknak szabadságában állna e szabályokat a kisebb hitelintézetekre is alkalmazni.

EBA technical standards on the methodology for the identification of global systemically important institutions

Ami a földrajzi hatályt illeti, a szabályok a következőkre alkalmazandók:

minden európai uniós székhelyű bankra, valamint azok összes fiókintézetére, helyüktől függetlenül
azokra a hitelintézet-csoportokra, amelyek legalább egy tagjának a székhelye az EU-ban található
azokra az Unióban létrehozott fiókintézetekre és leányvállalatokra, amelyek anyaintézetének a székhelye az EU-n kívül található

A széles földrajzi hatály célja az egyenlő versenyfeltételek teremtése és annak megakadályozása, hogy a bankok e szabályokat megkerülhessék például azáltal, hogy a potenciálisan a rendelet hatálya alá tartozó tevékenységeket az Unión kívülre telepítik.

A felügyeleti hatóságok mentesíthetnék a leválasztási követelmények alól az olyan bankcsoportok külföldi leányvállalatait, amelyek földrajzilag decentralizált struktúrával rendelkeznek, és olyan egymástól független szervezetek hálózataként működnek, melyek könnyen szanálhatók, ha fizetésképtelenné válnak.

Kivételek

A Tanács azt javasolja, hogy a rendelet ne legyen alkalmazandó az olyan hitelintézetekre, amelyeknek:

a betétbiztosítási rendszerekről szóló uniós irányelv szerinti védelemre jogosult teljes betétállománya nem éri el a teljes eszközállományuk 3%-át
a védelemre jogosult teljes lakossági betétállománya nem éri el a 35 milliárd EUR összeget

A Bizottság azt javasolta, hogy a rendelet hatálya ne terjedjen ki az állampapírokra. A Tanács e mentesség kapcsán a szöveg egy olyan rendelkezéssel való kiegészítését ajánlja, amely lehetővé tenné a Bizottság számára e mentesség felülvizsgálatát az európai és nemzetközi szintű fejlemények tükrében.

Egyéb szabályok

A rendelettervezet a különböző tagállami bankfelügyeleti hatóságok közötti koordináció szabályairól is rendelkezik a nagy kockázatú banki tevékenységek leválasztásáról való határozathozatal kapcsán, különösen határokon átnyúló tevékenységű bankcsoportok esetében.

Miért van szükség a bankok strukturális reformjáról szóló rendeletre?

Kockázatcsökkentés

Az EU a közelmúltban több olyan reformot is elindított, amelyek bankrendszerei ellenálló képességének javítására és bankcsődök esetén az adófizetők pénzének védelmére irányulnak.

Az uniós bankszektorban ugyanakkor továbbra is fennállnak bizonyos jelentős kockázatok, elsősorban egyes hitelintézetek méretei és összetettsége, valamint a túlzott kockázatvállalás miatt – különösen a sokszorosan összetett pénzügyi instrumentumokkal való kereskedés területén. Ezek az intézmények továbbra is túl nagyok ahhoz, hogy csődbe mehessenek, és túl összetettek ahhoz, hogy fizetésképtelenné válásuk esetén szanálhatók legyenek.

Az adófizetők pénzének védelme

Mivel nagyon jelentős szerepet töltenek be a pénzügyi rendszerben, ezek az intézmények hajlamosak az ebből fakadó kormányzati garanciakészségre számítva eljárni tevékenységükben, vagyis feltételezik, hogy a nagy bankok fizetésképtelenné válása esetén a kormányzat kénytelen lenne közpénzeket felhasználni a támogatásukra. Az Európai Bizottság szerint az adófizetői pénzből bankok feltőkésítésére, garanciákra, eszközátvételi intézkedésekre és egyéb, hasonló célú megoldásokra fordított támogatások összege 2014-ben elérte az 1,6 billió eurót, vagyis az EU GDP-jének 13%-át.

Az EU legnagyobb bankjai közül némelyiknek az eszközállománya megközelíti az országa GDP-jének összegét; a tíz legnagyobb bankcsoport egyenként 1000 milliárd EUR és 2000 milliárd EUR közötti összegű teljes eszközállománnyal rendelkezik.

A származtatott ügyletek névértéke a világ GDP-jének 3,5-szeresét kitevő 1998-as értékről 2014-re a világ GDP-jének 12-szeresére nőtt.

Az Európai Bizottság szerint az Európai Unió banki ágazata 2014-ben mintegy 42,9 billió eurós volumennel rendelkezett, és az EU GDP-jének csaknem 350%-át tette ki.

Háttérinformációk

A Liikanen-jelentés

Az Európai Bizottság 2011-ben létrehozott egy magas szintű szakértői csoportot az uniós bankszektor helyzetének felmérése, valamint azoknak a területeknek a feltérképezése céljából, amelyeken strukturális reformokra van szükség. A csoport elnöki tisztjét a finn nemzeti bank elnöke, Erkki Liikanen töltötte be.

A szakértői csoport széles körű konzultációkat folytatott mind a bankszektor, mind a lakosság körében. Az eredményekről készült jelentés ajánlása szerint a kockázatok csökkentése érdekében a jelentős méretű bankok általi saját számlás kereskedést és egyéb nagy kockázatú tevékenységeket a banktól elkülönült jogi személyeknek kell végezniük az adott bankcsoporton belül. A Bizottság megvizsgálta a jelentést és az abban foglalt javaslatokat, majd kiadta a bankszektor strukturális reformjáról szóló rendeletre irányuló jelenlegi javaslatot.

A következő lépések

Amint az Európai Parlament elfogadja álláspontját, megkezdődhetnek a rendelettervezettel kapcsolatos egyeztetések a Tanács és az Európai Parlament között.