Glosszárium: a gazdasági és monetáris unió reformja
A gazdasági és monetáris unió (GMU) reformja
Az euróövezet működésének javítását célzó intézkedések összessége.
A 2018. júniusi euróövezeti csúcstalálkozó során az eurócsoport megbízást kapott a GMU meglévő rendszerének további megerősítésére.
A megbízás a következőket foglalta magában:
- a bankunió megerősítése
- a bankszektorban jelentkező kockázatok csökkentése
- az Egységes Szanálási Alap ESM által biztosítandó közös védőhálójának bevezetése
- valamint a pénzügyi támogatási eszközöknek és az ESM szerepének továbbfejlesztése
Az eurócsoport ezenkívül több különböző, az euróövezet közös fiskális eszközrendszerének kiépítésére vonatkozó elképzelést is megvitatott. Az eurócsoport a december 4-i ülésén átfogó jelentést fogadott el, amelyet a december 14-i euróövezeti csúcstalálkozót megelőzően továbbítottak az euróövezeti vezetőknek.
Bankunió
Hitelezői feltőkésítés: olyan mechanizmus, amelynek keretében a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló bankok megmentésének költségeit mindenekelőtt a részvényeseknek és a hitelezőknek kell viselniük, nem pedig az adófizetőknek (mint közpénzből való megmentés esetén).
Bankunió: az egész Unióra érvényes szabályok alapján működő, uniós szintű bankfelügyeleti és bankszanálási rendszer.
Az Egységes Szanálási Alap ESM által biztosítandó közös védőhálója: bankszanálás esetén igénybe vehető biztosíték azokra az esetekre, amikor az Egységes Szanálási Alap eszközei elégtelennek bizonyulnak. A védőháló által nyújtott pénzeszközöket a bankszektornak kell visszafizetnie. A védőhálót az Európai Stabilitási Mechanizmus biztosítja majd.
Európai betétbiztosítási rendszer: a Bizottság javaslata, amelynek célja az euróövezeti bankbetétek erőteljesebb és egységesebb védelmének biztosítása. A cél egy olyan egységes közös rendszer létrehozása lenne, amely a bankunión belül minden betétet 100 000 euróig terjedően biztosítana.
A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény (MREL): a tőke és kötelezettségek azon minimális összege, amellyel egy adott banknak rendelkeznie kell annak érdekében, hogy fizetésképtelenség esetén képes legyen a veszteségek fedezésére és az újrafeltőkésítésre. Ez a követelmény a fizetésképtelenné váló bankok rendezett, a pénzügyi rendszer stabilitásának veszélyeztetése nélküli szanálását lehetővé tevő, alapvető eszköz.
Nemteljesítő hitelek: egy bankhitelt akkor tekintenek nemteljesítőnek, ha a hitelfelvevő 90 napot meghaladóan nem fizeti a megállapodás szerinti törlesztőrészleteket vagy kamatot.
Egységes Szanálási Alap: a fizetésképtelen bankok szanálásában közreműködő alap, amelyet teljes egészében a bankszektor finanszíroz.
Egységes szanálási mechanizmus: a fizetésképtelen bankok rendezett szanálását biztosító rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az adófizetőket és a reálgazdaságot a szanálás költségeiből csak a lehető legkevesebb terhelje. Az egységes szanálási mechanizmust a bankunión belüli központi szanálási hatóság – az Egységes Szanálási Testület –, valamint az Egységes Szanálási Alap alkotja.
Egységes felügyeleti mechanizmus: a bankok Unión belüli felügyeletének közös rendszere. Az euróövezet legjelentősebb bankjait közvetlenül az EKB felügyeli, míg a kevésbé jelentős bankok a nemzeti bankhatóságok felügyelete alatt maradnak, és esetükben az EKB csak nyomonkövetési szerepet tölt be.
Az Európai Stabilitási Mechanizmus reformja
Adósságátalakítás: olyan eljárás, amely lehetővé teszi, hogy egy pénzügyi nehézségekkel küzdő magán- vagy közjogi szervezet csökkentse vagy újratárgyalja azokat az adósságait, amelyeket nem tud visszafizetni, annak érdekében, hogy javítsa vagy helyreállítsa likviditását és így folytatni tudja a működését.
Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM): nemzetközi pénzügyi intézmény, amely pénzügyi támogatást nyújt a súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő vagy súlyos pénzügyi nehézségek által fenyegetett euróövezeti országoknak. Az Európai Stabilitási Mechanizmus teljes hitelezési kapacitása 500 milliárd EUR.
Hitelezési eszköztár: azok az eszközök, amelyek jelenleg az ESM rendelkezésére állnak a feladatainak végrehajtásához: makrogazdasági kiigazítási programok keretében nyújtott hitelek, az (elsődleges és másodlagos) piacokon végrehajtott vásárlások, elővigyázatossági hitelkeret, a bankok közvetlen és közvetett feltőkésítéséhez nyújtott hitelek. Eddig csupán a pénzügyi programok keretében nyújtott hitelek, valamint a bankok közvetett feltőkésítéséhez nyújtott hitelek felhasználására került sor.
Elővigyázatossági hitelkeret: olyan pénzügyi támogatás, amelyet az ESM a válsághelyzetek megelőzése érdekében nyújt egy adott országnak, még mielőtt annak számára nehézséget okozna, hogy a tőkepiacokról jusson forrásokhoz. Az elővigyázatossági hitelkeret hitel formájában, illetve új részvény vagy kötvény kibocsátása formájában hívható le. Kétféle elővigyázatossági hitelkeret létezik:
- a feltételekhez kötött elővigyázatossági hitelkeret (PCCL): ezt olyan tagállamok vehetik igénybe, amelyeknek gazdasági és pénzügyi helyzete alapvetően stabil; a gazdasági és pénzügyi helyzetet hat jogosultsági kritérium teljesítése alapján kell értékelni, ilyenek például az államadósság, a külső pozíció vagy a méltányos feltételekkel történő piacra jutás.
- a szigorított feltételekhez kötött hitelkeret (ECCL): ezt olyan tagállamok vehetik igénybe, amelyeknek gazdasági és pénzügyi helyzete továbbra is stabil, de nem teljesítik a PCCL jogosultsági feltételeit. Az ECCL igénybevétele korrekciós intézkedések elfogadásához kötött, annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a piaci finanszírozáshoz való hozzájutással kapcsolatos nehézségek.
Egyidejű szavazást lehetővé tevő kollektív cselekvési záradékok: államkötvényekre vonatkozó jogszabályok, amelyek rendezettebbé és kiszámíthatóbbá teszik az adósságátalakítást. E záradékok csökkentik annak a kockázatát, hogy kötvénytulajdonosok kis csoportjai úgy döntenek, hogy nem vesznek részt az adósságátalakításban, hanem blokkoló kisebbséget alkotnak annak megakadályozására, abban a reményben, hogy kedvezőbb feltételeket tudnak kialkudni saját maguk számára (a megállapodást elutasító hitelezők, „holdout” probléma). Az ilyen magatartás gyakran késlelteti a válság megoldását. Az euróövezeti pénzügyminiszterek 2022-ig szeretnék bevezetni ezeket a szabályokat, valamint bele kívánják foglalni ezt a kötelezettségvállalást az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződésbe.
A versenyképességet és konvergenciát célzó eszköz
Új költségvetési eszköz létrehozására irányuló javaslat, amelynek célja a gazdasági konvergencia megerősítése és az euróövezeti tagállamok versenyképességének fokozása. Az eszköz az EU költségvetésének részét képezné.