A természet helyreállítása
A természet életünk lételeme, ám állapota egyre romlik. A természet-helyreállítási jogszabállyal az EU első alkalommal tűz ki kötelező célokat az ökoszisztémák, az élőhelyek és a fajok helyreállítására.
Mi jellemzi a természet jelenlegi állapotát?
A természet állapota Unió-szerte erősen romló tendenciát mutat. A fajok populációi és élőhelyeik zsugorodnak és pusztulnak, ami súlyos következményekkel jár az emberekre és bolygónkra nézve.
Az EU évtizedek óta védi a természetet a madárvédelmi, illetve az élőhelyvédelmi irányelv révén, amelyek több mint 1 200 ritka és veszélyeztetett fajt, valamint 27 000 természeti területet óvnak.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által az Unión belüli természeti környezet állapotáról készített 2025. évi értékelés azonban mindezen erőfeszítések és némi javulás ellenére riasztó helyzetről számolt be.
Az ökoszisztémákra és a fajpopulációkra számos tényező gyakorol nyomást, így például:
- az élőhelyek visszaszorulása
- a természeti erőforrások túlzott mértékű kiaknázása;
- az éghajlatváltozás
- a szennyezés
- az idegenhonos inváziós fajok
Mi jellemzi a természet állapotát az Unióban? (Infografika)
Miért fontos a természet helyreállítása?
A természet a fajok és élőhelyeik közötti alapvető kölcsönhatások függvénye. Olyan kényes egyensúlyról van szó, amely egészséges és jól működő természeti környezetet biztosít.
Ha a természet egyensúlya megbomlik, az ökoszisztémák romlásnak indulnak, és elveszítik azon képességüket, hogy az emberi élethez szükséges olyan létfontosságú szolgáltatásokat nyújtsanak, mint például:
- tápláló élelmiszerek biztosítása
- oxigéntermelés
- természeti erőforrások biztosítása
- a szén-dioxid elnyelése és az éghajlatváltozás mérséklése
Amit ingyen kapunk a természettől
élelem az emberek és állatok számára
termékeny talaj
nyersanyagok
előnyök a mentális egészségre nézve
édesvíz
gyógyszerek
A természet a világgazdaság alapja. A globális GDP több mint fele függ az ökoszisztémák által nyújtott anyagoktól és szolgáltatásoktól. A nyersanyagok például kulcsfontosságúak az ipar és az építőipar számára, a genetikai erőforrásokra pedig a mezőgazdaságban és az orvostudományban van szükség.
A természet helyreállítása nem más, mint a leromlott vagy megsemmisült ökoszisztémák helyreállításának támogatása a szerkezetük és funkcióik javítása révén. A helyreállítás átfogó célja pedig a reziliencia és biodiverzitás javítása a természetben.
Az egészséges ökoszisztémák:
- növelik a mezőgazdaság termelékenységét
- előmozdítják az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát
- javítják a biológiai sokféleséget
- csökkentik az árvizek, az aszályok és a hőhullámok kockázatát
Hogyan fogják az uniós országok helyreállítani a természetet?
Az uniós országok a Tanács keretében természet-helyreállítási jogszabályt fogadtak el, amelynek célja a természet és az ökoszisztémák jó védettségi állapotának helyreállítása.
Ezek a legelső olyan szabályok, amelyek kifejezetten a természetnek az uniós tagállamokban való helyreállítására irányulnak.
A szabályok egy olyan kötelező uniós szintű célértéket hivatottak meghatározni, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy 2030-ra az EU szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20%-át lefedő, hatékony helyreállítási intézkedéseket vezessenek be. 2050-re intézkedéseket kell hozni minden helyreállításra szoruló ökoszisztémára vonatkozóan.
A cél az EU és tagállamai által a globális Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleként vállalt nemzetközi kötelezettségvállalásra épül. A 2022. decemberi, biológiai sokféleséggel foglalkozó ENSZ-csúcstalálkozón mérföldkőnek számító megállapodás született a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák 2030-ig történő helyreállításáról.
A természet-helyreállítási jogszabály a következőkre vonatkozik:
- leromlott állapotú szárazföldi és tengeri élőhelyek
- beporzók
- mezőgazdasági ökoszisztémák
- városi területek
- folyók és árterek
- erdők
A honvédelem céljára használt területekre és a megújulóenergia-projektekre a helyreállítási szabályok alóli bizonyos mentességek vonatkoznak.
Leromlott állapotú szárazföldi és tengeri élőhelyek
Az új szabályok az uniós országok nem megfelelő állapotú élőhelyeinek helyreállítását célozzák. Ez a szárazföldi, a part menti, a tengeri és az édesvízi élőhelyek ökoszisztémáit érinti.
A cél az, hogy 2030-ra ezen élőhelyek legalább 30%-ára vonatkozóan helyreállítási intézkedéseket vezessenek be az egész EU-ban. Folytatni kell az erőfeszítéseket, hogy az intézkedések 2040-re az élőhelyek 60%-ára, 2050-re pedig 90%-ára kiterjedjenek.
A tagállamok által létrehozandó és végrehajtandó intézkedéseknek elő kell segíteniük az élőhelyek közötti összeköttetést, biztosítandó a lehető legnagyobb fokú egymásba kapcsolódásukat és ezáltal a vadon élő állatok és növények élőhelyközi mozgását, illetve terjedését.
Beporzók
A vadon élő méhek a legismertebb beporzók. Mindazonáltal más rovarfajok is hozzájárulnak a virágok beporzásához, ami elengedhetetlen a növénytermesztéshez. Az éves uniós mezőgazdasági termelés közel 5 milliárd EUR értékű része közvetlenül függ a beporzó rovaroktól.
Az új szabályok arra irányulnak, hogy 2030-ra sikerüljön visszafordítani a beporzószám csökkenését, és növelni e populációkat.
Európában a beporzók közé tartoznak a lepkék, a bogarak, a méhek, a zengőlegyek, a molylepkék és a darazsak.
Mezőgazdasági ökoszisztémák
Akárcsak a beporzók, a mezőgazdasági termelékenység is az egészséges ökoszisztémáktól függ.
Az elszegényedett talaj és a leromlott mezőgazdasági ökoszisztémák korlátozottabb élelmiszer-termelési képességgel rendelkeznek. Ma a mezőgazdasági területek mintegy 73%-án lehet talajromlást tapasztalni.
A természet-helyreállítási jogszabály növelni hivatott a mezőgazdasági ökoszisztémák biológiai sokféleségét. A cél különösen a következők populációinak helyreállítása és növelése:
- gyepterületi lepkék
- mezőgazdasági területeken előforduló madarak
1991 óta a gyepterületi lepkék száma több mint 50%-kal csökkent.
Az 1991 és 2020 közötti gyepterületi lepkepopuláció-indexet mutató vonaldiagram, amelyen a 2000. évi érték 100 ponton áll. Az index a gyepterületek lepkepopulációinak mérsékelt csökkenését mutatja 1991 és 2002 között (108 indexpontról 98 indexpontra), majd 2011-ig 114 pontig emelkedést, utána pedig meredek csökkenést jelez – a populáció 2020-ban mindössze 76 ponton áll.
Emellett az uniós tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a következők érdekében:
- 2030-ig a mezőgazdasági hasznosítású lecsapolt tőzeglápok 30%-ának, 2050-ig pedig 50%-ának helyreállítása (az erősen érintett országok esetében ennél alacsonyabb százalékos arány is alkalmazható)
- az ásványi talajok szervesszén-készletének megerősítése
- a nagy biodiverzitású tájképi elemek (például sövények, virágsávok, parlag, tavak és gyümölcsfák) számának növelése a mezőgazdasági területeken
A helyreállítási intézkedések elengedhetetlenek az élelmezésbiztonságot fenyegető veszélyek kezeléséhez. Az élelmiszer-termelés közép- és hosszú távú biztosítása érdekében alapvetően fontos fokozni a biológiai sokféleséget és fenntarthatóbbá tenni a mezőgazdaságot. A károsítók elleni természetes védekezés és a műtrágyáktól való függés csökkentése például növeli a talajok tápanyaggazdagságát, és javítja az ökoszisztémák egészségét.
Városi területek
A városi ökoszisztémák az EU szárazföldi területének 22%-át teszik ki. A parkok, a kertek, a fák és a rétek fontos élőhelyei a növényeknek, a madaraknak és a rovaroknak.
Az új szabályokkal az EU arra törekszik, hogy növelje a zöldterületeket a nagyvárosokban, a városokban és az elővárosokban. A célok biztosítják a következőket:
- 2030-ig nem csökken nettó mértékben a zöldterület a természet-helyreállítási szabályok hatálybalépésének évéhez képest (kivéve, ha a városi környezetben már 45% a zöldterületek aránya)
- a fával borított területek száma nő a nagyvárosokban
Folyók és árterek
Európa folyóin több mint egymillió, ember által létrehozott akadály – például gát, duzzasztógát és rámpa – található.
A szabad vízáramlású folyószakaszok lehetővé teszik a víz, az üledék, a halak és más élőlények mozgását, továbbá kulcsfontosságúak az uniós vizek állapotának javításához és a biológiai sokféleség fokozásához.
Az új szabályok célja az, hogy az Unió folyóiban meglévő akadályok közül sokat megszüntessenek a folyami hálózatok nagyobb folytonosságának biztosítása érdekében.
Mivel a folyók akadályairól még mindig kevés adat áll rendelkezésre, az új szabályok egyik célja az EU-ban jelenleg található akadályok jegyzékének összeállítása.
Az akadályok eltávolítását célzó erőfeszítések elsősorban az elavult és a használaton kívüli akadályokra irányulnak.
Erdők
Az EU területének közel 40%-át borító erdők az európai biodiverzitás otthonai, és nélkülözhetetlenek az éghajlatváltozás mérsékléséhez, mivel szénelnyelőként működnek.
Az új helyreállítási szabályok célja az erdők biológiai sokféleségének növelése.
E célból az uniós országoknak az erdei ökoszisztéma egészségének mérését szolgáló konkrét mutatók mentén kell javítaniuk az erdők állapotát. E mutatók közé tartozik például:
- a száradék mennyisége, amely számos erdei organizmus számára biztosít élőhelyet, és hozzájárul a talajképződéshez
- a madárfajok száma
Ezenkívül a tagállamoknak hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy 2030-ig uniós szinten legalább hárommilliárd fát sikerüljön elültetni.
Helyreállítási szabályok a gyakorlatban
A természet-helyreállítási jogszabály előírja az uniós országok számára, hogy nemzeti helyreállítási terveket dolgozzanak ki. Ezekben a tervekben meg kell állapítani a jogszabályban meghatározott kötelező célok eléréséhez szükséges helyreállítási intézkedéseket, és pontosan meg kell jelölni a helyreállítandó teljes területet, valamint az ütemtervet.
A helyreállítási terveknek a 2050-ig tartó időszak egészére kell vonatkozniuk. Az intézkedéseket össze kell hangolni más idevágó, például a természetvédelemre, a megújuló energiára és a mezőgazdaságra vonatkozó jogszabályokkal.
A helyreállítási intézkedések közé tartoznak például a következők:
- a gyepterületeken, vizes élőhelyeken és erdőkben található nem őshonos növények eltávolítása
- a lecsapolt tőzeglápok elárasztással való helyreállítása
- az élőhelyek összekapcsoltságának javítása
- a növényvédő szerek és műtrágyák használatának megszüntetése vagy csökkentése
- az érintetlen természeti területek megőrzésének előmozdítása
A rendelet értelmében a Bizottságnak 2033-ban felül kell vizsgálnia és értékelnie kell a szabályok alkalmazását és azoknak a mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatra gyakorolt, valamint a szélesebb körű társadalmi-gazdasági hatásait.
A Tanács 2024 júniusában fogadta el a természet-helyreállítási jogszabályt, azt követően, hogy az Európai Parlament ugyanazon év februárjában már elfogadta azt.
Miért fontosak a szalamandrák mindannyiunk számára? 30 év természetvédelem Európában
A legapróbb, még a szalamandránál is kisebb élőlények is hatalmas szerepet töltenek be annak a lenyűgöző hálónak a fenntartásában, amit a földi élet jelent.
Az élőhelyvédelmi irányelv keretében az EU védi a szalamandrákat, valamint több száz egyéb állatfajt, növényeket és természeti területeket. Finnországtól Máltáig, Romániától Portugáliáig az uniós jog hozzájárult az élőhelyek és az ott élő fajok megőrzéséhez.
Lásd még
Természetvédelem
Biológiai sokféleség
Európai zöld megállapodás
Legutóbbi frissítés: 2025. szeptember 30.