Skip to content

Nemzetközi megállapodások és a Tanács szerepe

A Tanács központi szerepet tölt be a nem uniós országokkal, régiókkal és nemzetközi szervezetekkel kötött nemzetközi megállapodások létrejöttében. Mi jellemzi ezt a szerepet? Miért és hogyan köti meg az EU ezeket a megállapodásokat? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre adunk választ.

Milyen szerepet tölt be a Tanács a nemzetközi megállapodásokban?

Az EU Tanácsa központi szerepet játszik a megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokban és a megállapodások megkötésében. Az eljárás összes szakaszában részt vesz, attól kezdve, hogy tárgyalási megbízással ruházza fel a főtárgyalót (rendszerint a Bizottságot), egészen addig, hogy felhatalmazást ad a megállapodás aláírására, és elfogadja a végleges határozatot azt illetően, hogy az EU a megállapodást magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el.

A Tanács többnyire minősített többségi szavazással hozza meg a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos határozatait. Ugyanakkor egyhangú szavazással hoz döntést azokat a területeket illetően, ahol a vonatkozó uniós jogszabályok elfogadásához egyhangúságra lenne szükség, így például az adózás terén, valamint a megállapodások bizonyos kategóriái, például a társulási megállapodások esetében.

Az uniós intézményeknek a nemzetközi megállapodásokról folytatott tárgyalásokban és a nemzetközi megállapodások megkötésében betöltött szerepét, valamint az eljárási lépéseket az Európai Unió működéséről szóló szerződés határozza meg.

A Tanács számos előkészítő szerve hozzájárul nemzetközi megállapodások előkészítéséhez, megtárgyalásához és megkötéséhez, ideértve az Állandó Képviselők Bizottságát (Coreper), a Kereskedelempolitikai Bizottságot és a meghatározott földrajzi vagy szakpolitikai területekkel foglalkozó munkacsoportokat.

Miért vesz részt az EU nemzetközi megállapodásokban?

A nemzetközi megállapodások döntő fontosságúak az EU számára, mivel előmozdítják szakpolitikai célkitűzéseit és gazdasági érdekeit, és megerősítik globális befolyását azáltal, hogy érvényre juttatják az uniós értékeket a nemzetközi színtéren.

Ami a tárgyukat illeti, foglalkozhatnak átfogó témákkal – például a kereskedelemmel, az együttműködéssel és a fejlesztéssel –, de olyan körülhatárolt szakpolitikai területekre is irányulhatnak, mint a halászat, a vámügy, a közlekedés, a tudomány és a technológia.

A nemzetközi megállapodások előmozdítják a globális együttműködést, és nélkülözhetetlen eszközök a stabilitás, a kiszámíthatóság, a biztonság és a méltányosság világszintű fenntartása szempontjából. Segítik a szabályokon alapuló nemzetközi rend megőrzését, mivel közös szabályokat és normákat határoznak meg.

Azáltal, hogy – Európai Unióként – egységesen lépnek fel, az uniós tagállamok jobb tárgyalási pozícióval rendelkeznek, amikor harmadik felekkel kötnek megállapodásokat.

A nemzetközi megállapodások típusai

Az EU több mint 1000 megállapodást kötött meg egy vagy több nem uniós országgal, illetve nemzetközi szervezetekkel, például a WTO-val vagy az ENSZ-szel folytatott tárgyalásai eredményeként.

Az EU által kötött megállapodások leggyakoribb típusai a következők:

  • társulási megállapodások
  • szabadkereskedelmi megállapodások
  • gazdasági partnerségi megállapodások
  • partnerségi és együttműködési megállapodások

Az EU akkor köthet nemzetközi megállapodásokat, ha teljesül az a feltétel, hogy a megállapodás megkötése:

  • a Szerződések rendelkezésein alapul
  • szükséges a Szerződésekben említett uniós szakpolitikai célkitűzések valamelyikének eléréséhez
  • jogilag kötelező erejű uniós jogi aktus rendelkezésein alapul
  • valószínűleg érinti a közös szabályokat, vagy módosítja azok hatályát

Az EU mint jogi személy által kötött nemzetközi megállapodások kötelezőek az uniós intézményekre és a tagállamokra nézve.

Szerves részét képezik az uniós jognak, és az uniós jogon belül külön kategóriát alkotnak: nem tartoznak sem az elsődleges jog (uniós szerződések), sem a másodlagos jog (rendeletek és irányelvek) kategóriájába. Jogerejüket tekintve a másodlagos jog felett állnak, ezért a másodlagos joganyagnak meg kell felelnie a nemzetközi megállapodásoknak.

A nemzetközi megállapodások felfüggesztése

A Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján a Tanács elfogadhat olyan határozatot, amely részlegesen vagy teljes mértékben felfüggeszti valamelyik nemzetközi megállapodás alkalmazását, vagy megszünteti valamelyik nemzetközi megállapodást valamilyen fejleményre tekintettel. Ez történt például az alábbi esetekben:

  • az Oroszországgal kötött vízumkönnyítési megállapodás felfüggesztése az Ukrajna elleni teljes körű invázióra válaszul (2022)
  • a Belarusszal kötött vízumkönnyítési megállapodás felfüggesztése a Lukasenka-rezsim által indított hibrid támadásokra válaszul (2021)
  • a Szíriával kötött együttműködési megállapodás részleges felfüggesztése a szíriai rezsim által elkövetett emberi jogi jogsértésekre válaszul (2011)
  • a Zimbabwéval is megkötött Cotonoui Megállapodás egyes részeinek felfüggesztése az ország tekintetében az emberi jogokkal, a demokráciával és a jogállamisággal kapcsolatos, nem szűnő aggályok miatt (2010)

További információk:

Legutóbbi frissítés: 2026. február 23.