Levegőminőség

Légszennyezés az EU-ban

A légszennyezés a betegségek és a korai elhalálozások egyik fő oka Európában. Különösen a finom szálló porban (PM_2,5) lévő finomrészecskék képesek mélyen behatolni a tüdőbe és bekerülni a véráramba, és ezek felelősek a legtöbb korai elhalálozásért Európában.

2022-ben a légszennyezés körülbelül 350 ezer korai halálesetet okozott Európában, amelyekből 239 ezer tudható be kizárólag a finom szálló pornak (PM_2,5): ez több mint 11-szer annyi, mint azoknak a száma (20 634 fő), akik 2022-ben közúti balesetben vesztették életüket.

Bár a légszennyező anyagok kibocsátása 1990 óta csökken az Unióban, a légszennyezés szintje továbbra is meghaladja az ajánlott normákat. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint 2023-ban az Unió városaiban élők 94%-a volt kitéve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legutóbbi levegőminőségi iránymutatásai szerinti szinteket meghaladó PM_2,5-koncentrációnak.

Hogyan lép fel az EU a légszennyezés ellen?

Az EU-ban az 1980-as évek óta szigorú intézkedések vannak érvényben a légszennyezés csökkentésére.

Az e területen hatályban lévő legfontosabb jogalkotási aktusok meghatározzák:

• a kültéri (környezeti) levegő minőségére vonatkozó előírásokat
• a legfontosabb légszennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó nemzeti célértékeket

2024 októberében az Európai Parlament és a Tanács irányelvet fogadott el, amely aktualizált levegőminőségi előírásokat határoz meg Unió-szerte. Az új szabályok 2030-ra kötelező határértékeket állapítottak meg, amelyek köztes lépést jelentenek a szennyezőanyag-mentességi célok és a toxikus anyagoktól mentes környezet 2050-ig történő elérése felé.

Számos más jogi aktus is hozzájárul a levegőminőség javításához az Unióban, ideértve a gazdasági ágazatok üvegházhatásúgáz-kibocsátására vonatkozó szabályokat, az Euro 7 járműszabványokat és az ipari kibocsátásokra vonatkozó szabályokat.

Új uniós levegőminőségi szabályok

A levegőminőségről szóló új uniós irányelv (az (EU) 2024/2881 irányelv) összevonta és felváltotta a korábbi levegőminőségi irányelveket (azaz a 2004/107/EK és a 2008/50/EK irányelvet).

Támogatja az európai zöld megállapodás azon célkitűzését, hogy 2050-re a levegő-, a víz- és a talajszennyezést olyan szintre csökkentsék, amely már nem káros az egészségre.

Az uniós tagállamoknak 2026. december 11-ig kell átültetniük az irányelvet nemzeti jogukba.

A legfontosabb változások többek között az alábbiak:

• szigorúbb uniós levegőminőségi előírások 2030-ra, amelyek az eddigieknél közelebb állnak a WHO 2021. évi iránymutatásaihoz, és amelyek tükrözik a légszennyezés egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos legújabb tudományos eredményeket

• a polgárok azon új joga, hogy kártérítést igényeljenek abban az esetben, ha egészségük a szabályok megsértése miatt károsodott

• Levegőminőség: a Tanács véglegesen jóváhagyta az uniós előírások szigorítását (sajtóközlemény, 2024. október 14.)

Szigorúbb levegőminőségi előírások

Az új irányelv szigorúbb levegőminőségi előírásokat határoz meg 2030-ra 13 szennyező anyag, köztük a finom szálló por (PM_2,5), a szálló por (PM ₁₀), a nitrogén-dioxid és az ózon tekintetében. Az előírások kiterjednek egyebek mellett a kibocsátási határértékekre, az átlagos expozíciócsökkentési kötelezettségekre és a riasztási küszöbértékekre.

A finom szálló por (PM_2,5) esetében az éves határérték kevesebb, mint a felére csökken majd 2030-ra:

• a korábbi uniós előírás szerinti határérték: 25 µg/m³
• az új uniós előírás szerinti határérték: 10 µg/m³
• a WHO iránymutatása szerinti határérték: 5 µg/m³

A szigorúbb határértékek tíz éven belül várhatóan 75%-kal fogják csökkenteni a finom szálló porral (PM_2,5) összefüggő korai elhalálozásokat.

A Bizottságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia a tudományos eredményeket annak ellenőrzése érdekében, hogy a felülvizsgált levegőminőségi előírások hatékonyak-e az egészség védelme terén.

Bizonyos feltételek mellett a tagállamok kérhetik a levegőminőségi határértékeknek való megfelelésre vonatkozó határidő meghosszabbítását.

Az igazságszolgáltatáshoz való jog és a kártérítéshez való jog

Az új szabályok megerősítik a tiszta levegőhöz és az igazságszolgáltatáshoz való jogot. A kellő érdekeltséggel bíró személyek és szervezetek – ideértve a nem kormányzati szervezeteket is – vitathatják az irányelv végrehajtásának módját.

A tagállamoknak – e területen első ízben – biztosítaniuk kell, hogy a polgárok jogosultak legyenek kártérítést kérni és kapni, ha az irányelvet átültető nemzeti szabályok szándékos vagy gondatlan megsértése miatt egészségkárosodást szenvedtek.

Jobb tervezés és megfigyelés

Ahol a szennyező anyagok szintje meghaladja a határértéket és a célértékeket, az irányelv levegőminőségi ütemtervek és levegőminőségi tervek kidolgozását írja elő a tagállamok számára. A tagállamok kötelesek megfelelő intézkedéseket hozni a szennyezés mérséklésére, a túllépés időtartamát pedig a lehető legrövidebbre kell csökkenteniük.

Emellett az irányelv szigorítja a levegőminőség megfigyelésére és modellezésére vonatkozó követelményeket. A jobb minőségű adatok segíteni fogják a hatóságokat a levegőminőség kezelésében, a megelőző intézkedések megtervezésében, valamint a szabályok hatékonyabb érvényesítésében.

Határokon átnyúló szennyezés és a nyilvánosság tájékoztatása

A légszennyezés gyakran határokon átnyúló jelenség, ezért a tagállamoknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy azonosítani tudják a légszennyezés forrásait és az azok kezeléséhez szükséges intézkedéseket, továbbá hogy koordinált fellépést tudjanak megtervezni.

Ezenkívül fokozniuk kell a nyilvánosság levegőminőségről való tájékoztatására irányuló erőfeszítéseket.