Az éghajlatváltozással kapcsolatos legutóbbi uniós szakpolitikai intézkedések
Az Európai Tanács és az EU Tanácsa kiemelt prioritásként kezeli az éghajlatvédelmi átállást. Az európai zöld megállapodás 2019. decemberi elindítása új lendületet adott az uniós éghajlat-politikának és éghajlat-politikai fellépéseknek.
Az alábbiakban áttekintést nyújtunk az éghajlattal kapcsolatos legutóbbi uniós jogszabályokról és szakpolitikai kezdeményezésekről.
Irány az 55%!
Az EU az „Irány az 55%!” elnevezésű intézkedéscsomag keretében felülvizsgálja az éghajlat- és energiapolitikai, valamint a közlekedéssel kapcsolatos jogszabályait annak érdekében, hogy a hatályos jogszabályokat összhangba hozza a 2030-ra, illetve 2050-re kitűzött uniós éghajlat-politikai célokkal. A csomag többek között a következőket foglalja magában:
- az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) felülvizsgálata
- a közös kötelezettségvállalási rendelet
- a megújulóenergia-irányelv és az energiahatékonysági irányelv
- a földhasználatról és erdőgazdálkodásról szóló rendelet
- a személygépkocsik és kisteherautók szén-dioxid-kibocsátásáról szóló rendelet
Európai klímarendelet
Az európai zöld megállapodás részét képező európai klímarendelet célja jogszabályba foglalni azt a célkitűzést, hogy az EU 2050-re klímasemlegessé váljon. Az uniós környezetvédelmi miniszterek 2020 decemberében – az Európai Tanács 2020. december 10–11-i iránymutatása nyomán – megállapodásra jutottak az európai klímarendeletre vonatkozó bizottsági javaslattal kapcsolatos általános megközelítésről, amely magában foglalja az üvegházhatású gázok nettó kibocsátásának az 1990-es szinthez képest 2030-ig legalább 55%-kal történő csökkentésére vonatkozó új uniós célkitűzést.
A Tanács és az Európai Parlament tárgyalóküldöttségei 2021 áprilisában ideiglenes politikai megállapodást értek el az európai klímarendeletről. A Tanács 2021 júniusában elfogadta az első olvasatban kialakított álláspontját, és ezzel lezárta az elfogadási eljárást.
Az európai klímarendelet kötelező erejű uniós éghajlat-politikai célként előirányozza, hogy a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (tehát az elnyelések levonása utáni kibocsátás) 2030-ra az 1990-es értékhez képest legalább 55%-kal csökkenjen. Az EU emellett törekedni fog arra, hogy 2030-ra nagyobb volumenű nettó szénelnyelést valósítson meg.
A rendelet létrehozza az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testületet, amely független tudományos tanáccsal és jelentésekkel segíti az uniós klímavédelmi intézkedéseket. A tervek szerint az EU a következő években egy 2040-re elérendő köztes éghajlat-politikai célt is ki fog tűzni.
Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia
Az uniós környezetvédelmi miniszterek 2021 júniusában következtetéseket fogadtak el, amelyekben jóváhagyták az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégiát. A stratégia hosszú távú jövőképet vázol fel arra vonatkozóan, hogy az EU 2050-re az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz teljes mértékben alkalmazkodó, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens társadalommá váljon.
A stratégia az alábbi intézkedéseket irányozza elő:
- jobb információgyűjtés és -megosztás az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos ismeretekhez való hozzáférésnek és ezen ismeretek cseréjének a javítása céljából
- természetalapú megoldások az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia kialakítása és az ökoszisztémák védelme érdekében
- az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás integrálása a makroköltségvetési politikákba
A következtetések politikai iránymutatást nyújtanak a Bizottságnak a stratégia végrehajtásához, valamint útmutatást nyújtanak egy uniós alkalmazkodási közleménynek az éghajlatváltozási ENSZ-konferencia (COP26) előtti benyújtására vonatkozóan.
- A Tanács jóváhagyta az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégiát (sajtóközlemény, 2021. június 10.)
- Környezetvédelmi Tanács, 2021. június 10.
A Tanács 2020 áprilisában elfogadott egy új rendeletet, amelynek célja a vízhiány kockázatának csökkentése a termőföldek öntözése terén. Az új szabályozás azt hivatott elősegíteni, hogy Európa alkalmazkodni tudjon az éghajlatváltozás következményeihez. A rendelet, amely teljes mértékben összhangban áll a körforgásos gazdaság elveivel, megkönnyíti a tisztított települési szennyvíz újrafelhasználását a mezőgazdasági öntözésben, ezáltal javítja a víz elérhetőségét és segít megelőzni az élelmiszerhiányt.
A közlekedésből származó CO2-kibocsátás
2019 áprilisában az EU a személygépkocsikat és a kisteherautókat illetően szigorúbb kibocsátási határértékek bevezetéséről döntött, amivel azt kívánja elérni, hogy 2030-tól kezdődően a 2021. évi szinthez képest:
- az új személygépkocsik 37,5%-kal kevesebb szén-dioxidot bocsássanak ki
- az új kisteherautók pedig 31%-kal kevesebb szén-dioxidot bocsássanak ki
2019 júniusában új határértékeket fogadtak el a tehergépjárművekre és egyéb nehézgépjárművekre vonatkozóan is. Az új szabályok értelmében az új tehergépjárművek CO2-kibocsátását a gyártóknak átlagosan a következők szerint kell csökkenteniük a 2019-es szintekhez képest:
- 2025-től 15%-kal
- 2030-tól 30%-kal
Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere
2018 februárjában az EU módosított szabályokat fogadott el az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerre vonatkozóan. A 2005-ben létrehozott rendszer a világ első jelentős szénpiaca volt, és a mai napig a legnagyobb ilyen piac. A kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében felső határérték vonatkozik a nehézipar és az erőművek CO2-kibocsátására. Az engedélyezett teljes kibocsátásmennyiség engedélyek formájában kerül szétosztásra a vállalkozások között, amelyekkel azok kereskedhetnek.
2019 decemberében az EU és Svájc megállapodott abban, hogy összekapcsolják kibocsátáskereskedelmi rendszereiket. Ez a megállapodás kölcsönösen előnyös lesz az EU és a Svájci Államszövetség számára, mivel a korlátozási és kereskedelmi rendszerek összekapcsolásának köszönhetően több kibocsátáscsökkentési lehetőség állhat majd rendelkezésre, a kibocsátáskereskedelem pedig költséghatékonyabbá válhat.
Az erőfeszítések megosztása
Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatályán kívül eső ágazatok üvegházhatásúgáz-kibocsátását az úgynevezett közös kötelezettségvállalási rendelet szabályozza, amely kötelező éves kibocsátáscsökkentési célértékeket határoz meg a tagállamok számára a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozóan.
A rendelet célja annak biztosítása, hogy ezek az ágazatok hozzájáruljanak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Ilyen ágazat az építőipar, a mezőgazdaság (nem CO2-alapú kibocsátások), a hulladékgazdálkodás és a közlekedés (a légi közlekedés és a nemzetközi hajózás kivételével).
Földhasználat és erdőgazdálkodás
2018 májusában a Tanács új rendeletet fogadott el, amellyel az EU hatékonyabbá kívánja tenni a földek és az erdők védelmét és a velük való gazdálkodást. E rendelet révén a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások bekerültek a 2030-ig tartó időszakra szóló éghajlat- és energiapolitikai keretbe.
Tiszta energia
Az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának háromnegyede az energiatermelésből és -fogyasztásból ered. Az EU az energiaágazat dekarbonizációján munkálkodik, amely a zöld átállás központi eleme.
A Tanács 2020 decemberében következtetéseket fogadott el a Bizottság által javasolt, a tengeri megújuló energiára és a hidrogénre vonatkozó stratégiákról. Az uniós energiaügyi miniszterek ugyanebben a hónapban nem hivatalos videokonferencia keretében megbeszélést folytattak az energiarendszer integrációjáról.
Az uniós tagállamoknak nemzeti energia- és klímatervet kell benyújtaniuk és rendszeresen aktualizálniuk, amelyben beszámolnak az energiahatékonysági és a megújuló energiával kapcsolatos célkitűzések, valamint a kibocsátáscsökkentési célértékek eléréséhez való hozzájárulásukról. A nemzeti energia- és klímaterveket az energiaunióra vonatkozó stratégia keretében vezették be, és az első ilyen tervek a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkoznak.
A Tanács további szakpolitikai intézkedéseket is hozott az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban és az európai zöld megállapodás stratégiájának részeként. Ezek közé tartozik az igazságos átmenet mechanizmus, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia, a biodiverzitási stratégia és az európai ipari stratégia.
Vezető szerep az éghajlatváltozás elleni küzdelemben
Az EU elkötelezett amellett, hogy vezető szerepet töltsön be az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben. Az uniós vezetők azt a nagyratörő célt tűzték ki, hogy az EU a Párizsi Megállapodással összhangban 2050-re klímasemlegessé váljon. Az EU országai a következő évtizedekben folytatandó együttműködés révén azt kívánják elérni, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása a lehető legalacsonyabb szintre csökkenjen, valamint intézkedések történjenek a fennmaradó kibocsátások ellensúlyozására.