A fogyasztók védelme a telefonhívások, az üzenetküldés és a böngészés terén

Barangolás

A barangolásra vonatkozó uniós szabályok lehetővé teszik a külföldre utazó európai polgárok számára, hogy felár nélkül indítsanak telefonhívásokat, küldjenek szöveges üzeneteket, illetve böngésszenek az interneten.

A fogyasztók 2017. június 15. óta úgy utazhatnak a 27 uniós tagállam, valamint Izland, Liechtenstein és Norvégia területén, hogy eközben nem kell lemondaniuk az otthon megszokott kapcsolatról.

A méltányos használatra vonatkozó feltételek

A beszédhívásokra és a szöveges üzenetekre nem vonatkoznak mennyiségi korlátozások külföldre utazás esetén.

Mindazonáltal a mobilszolgáltatók a korlátlan vagy nagyon alacsony költségű adatszolgáltatásokat tartalmazó szerződések esetében korlátozhatják a barangolás során felhasználható adatok mennyiségét.

Ez esetben a szolgáltatónak előzetesen közölnie kell a határértéket, és figyelmeztetést kell küldenie, ha az adatfelhasználás eléri e határérték 80%-át.

Ezeket a méltányos adathasználatra vonatkozó feltételeket azért vezették be, hogy a szolgáltatók anélkül tudjanak barangolási szolgáltatásokat nyújtani, hogy emelniük kellene a belföldi árakat, valamint hogy ne lehessen állandó jelleggel barangolást folytatni.

A barangolási szabályokat az alkalmi utazásokra szabottan alakították ki. Ha egy négy hónapos időszak alatt a barangolási szolgáltatásoknak egy másik uniós országban való igénybevétele meghaladja a belföldi felhasználást, a mobilszolgáltatók kérhetik a helyzet tisztázását, valamint – maximált – többletdíjakat alkalmazhatnak.

Az EU jóváhagyta a belföldi díjszabás szerinti barangolás rendszerének 2032-ig történő meghosszabbítását.

Emellett a valamely másik uniós vagy EGT-ország határát átlépő mobiltelefon-használókkal közölni kell az árakkal kapcsolatos információkat és a barangolási feltételeket, valamint a segélyhívó számokra vonatkozó információkat.

A külföldön fogadott hívásokat és szöveges üzeneteket szintén nem terheli többletköltség.

• Barangolás: mobiltelefon-használat az EU-ban (Európai Bizottság)

Kommunikáció az EU-n belül

Az uniós távközlési szabályok biztosítják, hogy az európai polgárok korlátozott díjat fizessenek az EU-n belüli mobil- és vezetékes kommunikációért, vagyis a lakóhely szerinti országból egy másik uniós országba irányuló telefonhívásokért és szöveges üzenetekért.

Az EU maximális díjakat határozott meg a hívásokra és a szöveges üzenetekre vonatkozóan.

E felső határok 2019. májusi bevezetése előtt az EU-n belüli vezetékes vagy mobil hívások átlagos normál ára körülbelül háromszorosa volt a belföldi hívások normál árának.

A felső határok az Izlandra, Liechtensteinbe és Norvégiába irányuló hívásokra és SMS-ekre is vonatkoznak.

Online tartalmakhoz való hozzáférés külföldön

Egyre jobban terjed a hordozható eszközök, például a táblagépek és az okostelefonok használata, és ennek köszönhetően a fogyasztók egyre könnyebben vehetik igénybe az online tartalomszolgáltatásokat, függetlenül attól, hogy éppen hol tartózkodnak.

A tartalmak hordozhatóságára vonatkozó uniós szabályok lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy Unió-szerte többletköltség nélkül hozzáférjenek fizetett online tartalomszolgáltatásaikhoz, amikor külföldre utaznak vagy ideiglenesen külföldön tartózkodnak.

Idetartoznak például a következőkre vonatkozó előfizetések: online televíziók (filmek és sorozatok), elektronikus könyvek, játékok, zenestreaming és sportközvetítések.

Filmek

Zenestreaming

Sorozatok

Játékok

Elektronikus könyvek

Sportközvetítések

A szolgáltatóknak ugyanolyan feltételek mellett kell hozzáférést biztosítaniuk tartalmaikhoz, mint a felhasználó saját országában, azaz ugyanazokhoz a filmekhez és ugyanazokhoz a funkciókhoz kell hozzáférést biztosítaniuk, mégpedig azonos számú eszközön és azonos számú felhasználó számára.

A visszaélések elkerülése érdekében a szolgáltatók az uniós adatvédelmi szabályoknak megfelelően ellenőrizhetik, hogy az előfizető mely tagállamban rendelkezik lakóhellyel.

Az ingyenes előfizetések révén megszerzett tartalmakhoz való hozzáférés az uniós szabályok szerint lehetséges, de a szolgáltató választásától függ. Idetartoznak például a közszolgálati műsorszolgáltatók.