Az uniós halállományokkal való gazdálkodás
Az uniós tagállamok az EU közös halászati politikája révén közös szabályokat határoztak meg a halászati erőforrásokkal való gazdálkodásra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy felhasználásuk fenntartható legyen, és egyúttal elfogadható áron egészséges élelmiszereket lehessen kínálni.
Miért van szükség az uniós halállományokkal való gazdálkodásra?
A halak és az akvakultúra-termékek az egészséges étrend fontos összetevői. Az EU a tengeri eredetű élelmiszerek legnagyobb piaca a világon. Az EU lakosai évente fejenként átlagosan 24,4 kg halat vagy tengeri eredetű élelmiszert fogyasztanak. Az elfogyasztott hal és tengeri eredetű élelmiszer 75 %-a vadon élő állományokból származik.
A halászati erőforrások nem korlátlanok, és a túlhalászás hatással lehet az állományok szaporodási képességére. Ha nem szabályozzuk a halászatot, egyes halállományok összeomolhatnak vagy halászatuk gazdasági szempontból veszteségessé válhat.
Az EU közös halászati politikájának részeként az EU halászati gazdálkodási rendszere:
- elősegíti az állományok szaporodásának fenntartását
- megteremti a halászati ágazat nyereségességének feltételeit
- elosztja a halászati lehetőségeket
- kulcsszerepet játszik a tengeri ökoszisztéma megőrzésében
A fogási korlátok és a kvóták meghatározása (Infografika)
Az EU halászati gazdálkodási rendszere
A legfontosabb uniós halállományokkal való gazdálkodás és a legfontosabb halászati területeken folyó gazdálkodás az EU szintjén a következők révén valósul meg:
- többéves állománygazdálkodási tervek
- éves szintű fogási korlátok (úgynevezett TAC-ok)
Mindegyik többéves állománygazdálkodási tervben szerepelnek a halállományokkal való gazdálkodásra vonatkozó célok, és a tervek tartalmazhatnak az állományok védelmére vonatkozó egyéb konkrét szabályokat is. Emellett a többéves tervekben szerepel egy, a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célérték és az ennek elérésére megállapított határidő.
A legtöbb kereskedelmi forgalomba szánt halállomány esetében az EU éves szintű fogási korlátokat határoz meg. Ezt teljes kifogható mennyiségnek (TAC) vagy halászati lehetőségnek is nevezik. Minden állomány esetében a teljes kifogható mennyiség nemzeti kvóták alapján kerül felosztásra az uniós tagállamok között. Az egyes tagállamoknak kell biztosítaniuk azt, hogy a kvótáikat ne lépjék túl.
A kvóták és a fogási korlátok az uniós vizekben élő, illetve azon halállományokra vonatkoznak, amelyek halászatát egyes nem uniós vizeken az EU halászhajói végzik.
A legfontosabb fogalmak
Halállomány – olyan tengeri közösség élő erőforrásai, ahonnan fogásokat ejtenek. Magában foglalhatja egy vagy több halfaj, illetve gerinctelen állatok és növények populációját is
Teljes kifogható mennyiség (TAC) vagy másként halászati lehetőség – a teljes kifogható mennyiség, azaz az adott halállományból maximálisan kifogható mennyiség (tonnában vagy egyedszámban kifejezve)
Kvóták (nemzeti) – a teljes kifogható mennyiségből az egyes tagállamok számára engedélyezett részesedés
Maximális fenntartható hozam – az adott halfaj állományából a populáció méretének csökkenése nélkül kifogható maximális mennyiség
Hol találhatók az uniós vizek?
Ezen a térképen az EU tagállamainak kizárólagos gazdasági övezetei láthatók. Az egyes országok jogokkal rendelkeznek a saját körzetük tengeri erőforrásainak kiaknázására. Az uniós tagállamok a legtöbb erőforrással együttesen gazdálkodnak az EU közös halászati politikája keretében elfogadott szabályok szerint.
Partvonal: © EuroGeographics, © FAO (ENSZ). Kizárólagos gazdasági övezetek: © VLIZ, Forrás: Európai Bizottság – Eurostat/GISCO
Nemzetközi megállapodások: a halállományokkal való közös gazdálkodás
Az EU-n kívüli országokkal közös azon halállományok esetében, amelyekkel az EU az adott országokkal közösen gazdálkodik, az uniós szinten elfogadott halászati lehetőségeknek meg kell felelniük az ezekkel az országokkal folytatott rendszeres konzultációk eredményeinek. Ezek a konzultációk a halászati gazdálkodási együttműködésre vonatkozó nemzetközi megállapodásokon alapulnak.
A nemzetközi megállapodások az uniós halászati gazdálkodás fontos részét képezik. Ezek kétoldalú megállapodások vagy többoldalú megállapodások lehetnek.
Halászati kvóták a brexit után (Infografika)
Az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével az EU és az Egyesült Királyság közös állományaira vonatkozó halászati lehetőségek meghatározása a kereskedelmi és együttműködési megállapodással összhangban történik. A megállapodás értelmében, amely 2021. május 1-jén hatályba lépett, az EU-nak és az Egyesült Királyságnak éves konzultációk keretében kell meghatároznia a közös állományokra vonatkozó következő évi halászati lehetőségeket.
Mi a Tanács szerepe a halállományokkal való gazdálkodás terén?
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke értelmében a Tanács kulcsszerepet játszik az uniós halállományokkal való gazdálkodásban és a tagállami gazdasági szereplők számára rendelkezésre álló halászati lehetőségek meghatározásában.
A Tanács feladatai közé tartozik:
- a teljes kifogható mennyiségek (TAC-ok) meghatározása
- a halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Tanács az Európai Bizottság tudományos szakvéleményeken alapuló javaslatai alapján minden évben elfogadja a gazdálkodásához tartozó egyes halállományokra vonatkozó éves fogási korlátokat és kvótákat. Ez egy olyan rendelet formáját ölti, amely szükség esetén egész évben naprakésszé tehető.
A nemzetközi halászati megállapodásokat illetően a Tanács feladata, hogy:
- megbízást adjon a tárgyalások lefolytatására
- az EU nevében aláírja a megállapodásokat
- elfogadja a végleges határozatot, amely a megállapodásokat átülteti az uniós jogba
A Tanács ezenkívül tárgyalási megbízást ad a Bizottságnak, amikor a Bizottság képviseli az EU-t az olyan különböző regionális halászati gazdálkodási szervezetekben, amelyeknek az EU is tagja.
Az uniós szerződések értelmében „a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében” területen az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Más halászati szakpolitikai területeken (piacpolitika, ellenőrzés és akvakultúra) pedig megosztott hatáskörrel rendelkezik. Szinte minden halászati határozatra a rendes jogalkotási eljárás vonatkozik, a fogási korlátok és a kvóták meghatározását kivéve, amely a Tanács előjoga.