A rendes jogalkotási eljárás

Rendes jogalkotási eljárás

A rendes jogalkotási eljárás a leggyakrabban alkalmazott uniós eljárás a jogszabályok elfogadására. Az uniós szakpolitikai területek túlnyomó többségére ez az eljárás alkalmazandó.

Az eljárás keretében az EU Tanácsa és az Európai Parlament közösen tárgyal meg és fogad el uniós jogszabályokat. A két intézmény társjogalkotóként jár el.

Hogyan lesz a javaslatokból uniós jogszabály?

A rendes jogalkotási eljárás lépésről lépésre

1. 1

   Javaslat

   Az Európai Bizottság új uniós jogszabályra irányuló javaslatot nyújt be a Tanácsnak és a Parlamentnek.

2. 2

   Vizsgálat (az ún. olvasat)

   A Tanács és a Parlament egyaránt megvizsgálja a javaslatot, és módosíthatja azt. Ezt a vizsgálatotolvasatnak hívjuk. Az eljárás akár három olvasatot is magában foglalhat.

3. 3

   Elfogadás

   A jogszabályt akkor fogadják el, ha a Tanács és a Parlament bármely olvasat során azonos szövegről jut megállapodásra. Ha nem születik megállapodás, akkor a jogszabályt nem fogadják el.

A rendes jogalkotási eljárás keretébe tartozó jogszabályok több mint 85%-át az első olvasat végén vagy a második olvasat elején fogadják el.

Jogalkotási javaslat

Az Európai Bizottság feladata, hogy új uniós jogszabályokra irányuló javaslatokat nyújtson be. Ezt nevezzük kezdeményezési jognak. Munkáját az Európai Tanács által elfogadott és a bizottsági munkaprogramban meghatározott politikai prioritások alapján végzi.

A Bizottság megküldi jogalkotási javaslatát a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek.

Azt egyidejűleg a nemzeti parlamentek felé is továbbítja felülvizsgálat céljából. A javaslatot emellett adott esetben más uniós intézményeknek és szerveknek, például az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának is megküldi véleményezésre.

Tehet-e a Tanács jogalkotási javaslatot?

Bár a Bizottság általában saját kezdeményezésére készít jogalkotási javaslatokat, a Tanács, a Parlament vagy (európai polgári kezdeményezés útján) uniós polgárok is felkérhetik a Bizottságot jogalkotási javaslat benyújtására. A Bizottság ezt követően eldönti, hogy eljár-e vagy sem a felkérés alapján, és döntését minden esetben meg kell indokolnia.

A Bizottság kezdeményezési joga alól csak néhány kivétel létezik. Például az igazságügyi együttműködés egyes területein az uniós tagállamok jogalkotási javaslatot nyújthatnak be, ha azt az összes tagállam legalább egynegyede támogatja.

A javaslat vizsgálata

A javaslat kézhezvételét követően a Tanács és a Parlament egyaránt részletesen megvizsgálja azt.

A Tanácson belül minden olvasat során két előkészítő szerv vesz részt a javaslat vizsgálatában:

1. egy nemzeti szakértőkből álló munkacsoport, amely a javaslat technikai vonatkozásait vitatja meg
2. az érzékenyebb vagy politikai kérdésekkel foglalkozó Coreper (azaz az Állandó Képviselők Bizottsága, amely a tagállamok EU mellé kirendelt nagyköveteiből áll)

A Tanács az előkészítő szerveken keresztül arra törekszik, hogy a javaslattal kapcsolatban az összes tagállam által elfogadott közös álláspontot sikerüljön kialakítani.

Az Európai Parlament az illetékes bizottságaiban folytatott megbeszélések útján alakítja ki álláspontját.

Első olvasat

Az Európai Parlament elfogadja első olvasatbeli álláspontját, amelyben elfogadja vagy módosítja a javaslatot.

A Tanács megvizsgálja a Parlament álláspontját, és ezt követően:

• jóváhagyhatja azt: ebben az esetben a jogszabály elfogadottnak minősül
• módosításokat javasolhat: ekkor a módosított szöveg második olvasatra visszakerül a Parlamenthez

Határidő: az első olvasat nincs határidőhöz kötve.

A Tanács politikai irányvonalat képviselő általános megközelítést is kialakíthat, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy láthassa, milyen irányt vesznek a Tanácsban folyó megbeszélések, és amely segíthet a tárgyalások előbbre vitelében. Erre általában még azelőtt kerül sor, hogy az Európai Parlament elfogadja az első olvasatban kialakított álláspontját. Az általános megközelítés mindazonáltal nem helyettesítheti a Tanács első olvasatban elfogadott hivatalos álláspontját.

Az általános megközelítések – amennyiben nyilvánosságra hozzák őket – megtalálhatók a Tanács hivatalos dokumentum-nyilvántartásában.

• A legfrissebb általános megközelítések (a Tanács dokumentum-nyilvántartása)

Második olvasat

Amennyiben az első olvasat során nem születik megállapodás, mind a Parlament, mind a Tanács folytatja egymás álláspontjának vizsgálatát.

Először a Parlament megvizsgálja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját, és ezt követően:

• jóváhagyhatja azt: ebben az esetben a jogszabály elfogadottnak minősül
• elutasíthatja azt: ebben az esetben a jogszabály elfogadására nem kerül sor, és az eljárás lezárul
• módosításokat javasolhat: ekkor a módosított szöveg visszakerül a Tanácshoz

A Tanács megvizsgálja a Parlament módosításait, és ezt követően:

• jóváhagyhatja az összes módosítást: ebben az esetben a jogszabály elfogadottnak minősül
• adott esetben nem hagyja jóvá az összes módosítást: ebben az esetben összeül az egyeztetőbizottság

Határidő: három hónap mindkét intézmény számára, amely egy hónappal meghosszabbítható.

• Egyeztetőbizottság

Háromoldalú egyeztetések útján születő tárgyalásos kompromisszumok

A Tanács és a Parlament az eljárás bármely szakaszában nem hivatalos üléseket – úgynevezett háromoldalú egyeztetéseket – tarthat annak érdekében, hogy álláspontjaik közeledjenek egymáshoz.

A háromoldalú egyeztető üléseken a Tanács, a Parlament és a Bizottság képviselői vesznek részt. Ezek az ülések a szakértők közötti technikai megbeszélésektől kezdve a nagykövetek vagy miniszterek és az Európai Parlament képviselői közötti politikai tárgyalásokig terjedhetnek. A Tanács részéről a Tanács soros elnökségét betöltő ország képviselői vezetik a tárgyalásokat.

A háromoldalú egyeztetés során elért bármilyen nem hivatalos megállapodást minden intézménynek hivatalosan is jóvá kell hagynia.

Az eljárás története

Az uniós jogszabályok Tanács és Parlament általi közös elfogadását a Maastrichti Szerződés (1993) vezette be együttdöntési eljárás néven. Az eljárás kezdetben csak korlátozott számú területen volt alkalmazandó, például az egységes piac, a bevándorlás, a szociálpolitika és a környezetvédelem területén.

Alkalmazási köre a későbbiekben bővült a következők révén:

• az Amszterdami Szerződés (1999) és a Nizzai Szerződés (2003), amelyek további szakpolitikai területekre terjesztették ki azt
• a Lisszaboni Szerződés (2009), amely a legtöbb uniós jogszabály esetében ezt tette meg a fő döntéshozatali eljárássá, és átnevezte azt rendes jogalkotási eljárássá

Jogalap

A rendes jogalkotási eljárást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 289. és 294. cikke határozza meg.

• Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

További információk:

• Az uniós jogszabályok típusai
• EU Law Tracker (Az uniós jogalkotás nyomon követésére szolgáló eszköz)
• A rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó jogi aktusok intézményközi közös kézikönyve
• A dán elnökség idején (2025. július – december) rendes jogalkotási eljárás keretében lezárt jogszabályjavaslatok