Hogyan működik az uniós adópolitika?
Az uniós adópolitika arra hivatott, hogy méltányosságot biztosítson, és előmozdítsa a növekedést, mégpedig az adózási szabályok tagállamok közti harmonizálása, a csalás elleni küzdelem és a globális gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás révén. Az uniós adóügyekben a Tanács egyedüli jogalkotóként jár el.
Mit jelent az adózás?
Az adózás döntő szerepet játszik egy ország társadalmi kohéziójának és szuverenitásának fenntartásában, és a hatékony kormányzás pénzügyi gerinceként működik.
Az állami bevételek jelentik az olyan alapvető közfeladatok finanszírozásának fő forrását, mint az oktatás, az egészségügy, a jólét, a biztonság, a kutatás és az állami infrastrukturális rendszerek.
Az adóbevételek azt is lehetővé teszik az országok számára, hogy a gazdaságot és a társadalmat egyaránt meghatározó alapvető döntéseket finanszírozzanak.
Az EU-ban a tagállami kormányok rendelkezésére álló bevételek közel 90%-a adókból származik. Ez jelzi, mennyire fontos, hogy a tagállami adórendszerek képesek legyenek a szükséges bevételek generálására. Ha az adóbevétel nem elegendő, akkor előfordulhat, hogy az országnak hitelfelvételhez kell folyamodnia, ami később adósságfizetési kötelezettséget von maga után.
Az adózás típusai az EU-ban
Az EU nem vethet és nem is vet ki adót a polgárokra vagy a vállalkozásokra. Az adók kivetése kizárólag az egyes tagállamok felelőssége.
Ez azt jelenti, hogy az európaiak által fizetett adók összegét a saját nemzeti kormányuk határozza meg.
Az adókat két csoportra oszthatjuk: közvetlen és közvetett adókra.
Közvetlen adózás
személyi jövedelemadó
társasági nyereségadó
Közvetett adózás
hozzáadottérték-adó (héa)
az alkohol, a dohány és az energia jövedéki adója
Közvetlen adózás
A közvetlen adókat valamely személyre vagy gazdasági társaságra (vállalkozásra) vetik ki. Idetartozik például a jövedelemadó, a társasági nyereségadó és az ingatlanadó.
Az e területre vonatkozó uniós jogszabályok kizárólag a tagállami jogszabályok egyes vonatkozásainak összehangolására (harmonizálására) korlátozódnak. Ilyen intézkedésekre csak az uniós egységes piac működésének javításához és a közös, határokon átnyúló kihívások – például az adókijátszás vagy az agresszív adótervezés – kezeléséhez szükséges mértékben kerülhet sor.
Közvetett adózás
A közvetett adók ügyleteket terhelnek. Ilyen adó az áruk és a szolgáltatások értékesítésére kivetett hozzáadottérték-adó (héa) vagy az alkohol, a dohánytermékek és az energia jövedéki adója. Ebben az esetben a fogyasztó a vételár részeként fizeti meg az adót, az eladó pedig a fizetendő adó összegét átutalja a hatóságoknak.
A közvetett adózás területén az uniós jogalkotás gyakran a nemzeti jogszabályok harmonizálását jelenti. Amennyiben az áruk és a szolgáltatások értékesítésére vonatkozó adószabályok jelentősen eltérnek az Unión belül, ez torzíthatja a vállalkozások közötti versenyt, és megnehezítheti a határokon átnyúló kereskedelmet.
Miért van szükség uniós adópolitikára?
Az adók alapvető szerepet játszanak az áruk és a szolgáltatások árának alakításában, és befolyásolják a befektetők és a fogyasztók magatartását is. Ennek következtében az adópolitika ösztönözheti a termelékenységet, egyúttal fokozhatja a beruházásokat és az innovációt.
Az uniós gazdaságoknak olyan jelentős globális trendek hatásaival kell szembenézniük, mint a demográfiai változások, a digitalizáció és a globalizáció, továbbá meg kell küzdeniük az éghajlatváltozás hatásaival, a Covid19-válság utáni helyreállítással és Oroszország Ukrajna elleni inváziójának következményeivel.
Ezek a kihívások hatással vannak az adórendszerek rezilienciájára is, emiatt pedig egyre nagyobb szükség van a jelenlegi és jövőbeli gazdasági fejleményekhez való igazodásra.
Uniós szintű intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy az adószabályok és -politikák kompatibilisek legyenek az Unió egységes piacának működésével. Az egységes piacban rejlő lehetőségeket csak egymáshoz igazodva lehet teljes mértékben kiaknázni, és ezáltal több mint 400 millió uniós polgár és több millió vállalkozás javát szolgálni.
Az EU célkitűzései az adózás területén
A méltányosság biztosítása
Egyes adóintézkedések továbbgyűrűző hatást gyakorolhatnak más tagállamokra, vagy akaratlanul is akadályozhatják a határokon átnyúló kereskedelmet. Ennek megelőzésére bizonyos adózási szabályokat harmonizálni kell az EU-n belül (pl. a héa területén), aminek eredményeképpen a belső piac zökkenőmentesebben működik, elősegítve a gazdasági növekedést és megkönnyítve a határokon átnyúló ügyleteket.
A fenntartható növekedés támogatása és a versenyképesség fokozása
Az EU egyes adópolitikai intézkedéseket a tágabb gazdasági céljainak támogatása érdekében hangol össze, hogy kezeljen olyan kihívásokat, mint a klímaválság hatásai, a demográfiai változások, a digitalizáció vagy a globalizáció, és ezzel egy időben előmozdítsa a gazdasági kohéziót, csökkentse az egyenlőtlenségeket, valamint megkönnyítse a határokon átnyúló ügyleteket és beruházásokat.
Bevétel generálása az uniós költségvetés számára
Egyes adók, például a héa az uniós költségvetés számára is bevételi forrást jelentenek. A tagállamok a beszedett adó bizonyos százalékát átutalják az uniós költségvetésbe az uniós költségvetés „saját forrásaként”.
Az elmúlt időszak uniós adóügyi intézkedései
Az EU azért dolgoz ki az adózás területére vonatkozó jogszabályokat, hogy elősegítse a versenyképességet és a növekedést, egyszerűsítse a vállalatok működését az egész Unióban, csökkentse a megfelelési költségeket, javítsa az adóeljárásokat, és fellépjen az adócsalással szemben.
E jogalkotási intézkedések célja egy méltányosabb és hatékonyabb adózási környezet megteremtése, beleértve a következőket:
- a határokon átnyúló befektetések kettős adóztatásának elkerülése
- a határokon átnyúló üzleti tevékenységek költségeinek csökkentése
- az adókikerülés elleni küzdelem
- adóztatás a digitális korszakban
- a héarendszer korszerűsítése
- a tagállamok közötti igazgatási együttműködés megkönnyítése
A határokon átnyúló befektetések kettős adóztatásának elkerülése
Ha egy személy, aki az Unió valamely tagállamában rendelkezik adóügyi illetőséggel, értékpapírokba fektet be egy másik tagállamban, a kapott kifizetések után forrásadót kell fizetnie mind a lakóhelye szerinti tagállamban, mind pedig a befektetés helye szerinti tagállamban.
Ezt követően a külföldi illetőségű befektetőnek a forrás szerinti ország által levont adótöbblet visszatérítése iránti kérelmet kell benyújtania a kettős adóztatás elkerülése érdekében. Ezek a visszatérítési eljárások jellemzően nehézkesek, időigényesek és költségesek.
A probléma kezelése érdekében a Tanács 2024. december 10-én elfogadta a forrásadó-többlet gyorsabb és biztonságosabb rendezéséről szóló irányelvet (FASTER).
Az új szabályok:
- bevezetnek két gyorsított eljárást, amelyek kiegészítik a meglévő szokásos visszatérítési eljárásokat: a „kifizetésnél biztosított” forrásadókedvezmény-rendszert és a „gyors visszatérítési” rendszert, amelyek révén az adórendezési folyamatok gyorsabbak és harmonizáltak lesznek az EU-ban
- bevezetik a közös uniós digitális adóügyi illetőségigazolást (eTRC), amelyet az adózó befektetők használhatnak a forrásadó-rendezésre szolgáló gyorsított eljárások igénybevétele érdekében
- szabványosított adatszolgáltatási kötelezettséget írnak elő a pénzügyi közvetítők (például a bankok vagy a befektetési platformok) számára, ami meg fogja könnyíteni a nemzeti adóhatóságok számára az esetleges adócsalások vagy adóvisszaélések feltárását
A határokon átnyúló üzleti tevékenységek költségeinek csökkentése
A vállalkozások az erőteljesen integrált egységes uniós piac ellenére is akadályokba ütköznek az adózás terén, mivel 27 különböző nemzeti társaságiadó-rendszernek kell megfelelniük. Ez a helyzet magas költségeket és bizonytalanságot idéz elő a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások számára.
A Bizottság 2023 szeptemberében előterjesztette a „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret” (BEFIT) kezdeményezésre irányuló javaslatát, amely a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások adómegfelelési költségeit hivatott csökkenteni. A javaslat a következőket tartalmazza:
- közös szabályok az ugyanazon csoporthoz tartozó vállalatok adóalapjának kiszámítására
- egyetlen összevont adóalap a csoport valamennyi tagja számára
- a BEFIT-csoport összevont adóalapból való részesedését az előző három pénzügyi év adóköteles eredményeinek átlaga alapján kell kiszámítani
Ezek a szabályok az Unióban működő nagy vállalatcsoportokra vonatkoznának, a középvállalkozások pedig szabadon dönthetnének az alkalmazásuk mellett. Egy vállalkozás akkor tekintendő egy nagy vállalatcsoport részének, ha éves összbevétele legalább 750 millió EUR, és az anyavállalata legalább 75%-os részesedéssel rendelkezik.
Az adókikerülés elleni küzdelem
Az adókikerülés évente több milliárd EUR veszteséget okoz a tagállamoknak. A globalizáció és a technológiai fejlődés jelentősen megkönnyítette ezt a tevékenységet.
Az EU kulcsszerepet játszik azáltal, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében segítséget nyújt a tagállamoknak az adószabályok koordinálásához. A magatartási kódex (társasági adózás) a tisztességes adóverseny – mind az Unión belüli, mind világszerte történő – előmozdításának legfontosabb eszköze.
Tekintettel a tisztességtelen adóverseny globális jellegére, az EU nemzetközi szinten mozdítja elő a jó adóügyi kormányzást, és küzd az adókijátszás és az adókikerülés ellen. A Tanács rendszeresen közzéteszi a nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékét, amely azokat az országokat és területeket tartalmazza, amelyek vagy nem feleltek meg a jó adóügyi kormányzás kritériumainak, vagy pedig nem hajlandók megfelelni e kritériumoknak.
- Az adókikerülés elleni küzdelem az Európai Unióban
- Az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzéke
Adóztatás a digitális korszakban
A digitális adóztatás viszonylag új adópolitikai elem, amely tükrözi a növekvő digitális gazdaságból eredő kihívások kezelésének igényét.
A digitális gazdaság a polgárok és a vállalkozások számára egyaránt sok előnnyel jár. Ugyanakkor az új üzleti modellek megjelenése és egyes digitális tevékenységek térnyerése nyomást gyakorolt a nemzeti adórendszerek hagyományos szabályaira.
Ennek következtében az adószabályokat ki kell igazítani annak érdekében, hogy megfeleljenek a digitális kornak. A gazdaság minden ágazatának tisztességesen ki kell vennie a részét az adóterhek viseléséből, és hozzá kell járulnia a társadalom működéséhez.
Ezek a kérdések 2017 óta a Tanács legfontosabb prioritásai közé tartoznak.
A héarendszer korszerűsítése
Héa a digitális korban
A hozzáadottérték-adó (héa) kiemelten fontos bevételi forrás az uniós tagállamok számára, és hozzájárul az olyan alapvető közszolgáltatások finanszírozásához, mint az oktatás, az egészségügy és a közösségi közlekedés. Mindazonáltal csalás, hivatali visszásság, csőd, fizetésképtelenség és egyéb problémák miatt a tagállamok továbbra is jelentős összegű héabevételektől esnek el.
A jelenlegi héarendszer korszerűsítése és a digitális kornak való megfeleltetése érdekében a Tanács 2025. március 11-én elfogadta a „Héa a digitális korban” csomagot. Az új szabályokkal a jogalkotó célja küzdeni a héacsalás ellen, támogatni a vállalkozásokat és ösztönözni a digitalizációt Unió-szerte.
A csomag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek javítják és kiterjesztik a meglévő egyablakos ügyintézési rendszerek alkalmazását, még több vállalkozás számára téve lehetővé, hogy egyetlen online portálon keresztül és egy nyelven teljesítse a héakötelezettségeit.
Ezenkívül azokban az esetekben, amikor az egyéni szolgáltatók mentesülnek a rövid távú szálláshely-szolgáltatások és a személyszállítási szolgáltatások utáni héa megfizetése alól, az online platformoknak kell majd beszedniük és az adóhatóságok részére megfizetniük ezt a héát.
A csomag az e-számlázáson alapuló, teljes mértékben digitális bevallásra vonatkozó kötelezettségeket is bevezet azzal a céllal, hogy az Unióban működő, határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások héabevallása 2030-ra teljes mértékben digitális legyen.
- Adózás: a Tanács elfogadta a „Héa a digitális korban” csomagot (sajtóközlemény, 2025. március 11.)
- Hozzáadottérték-adó (héa) az EU-ban
Elektronikus héamentességi igazolás
A héarendszer korszerűsítését szolgáló intézkedések részeként a Tanács 2025. február 18-án új szabályokat fogadott el az elektronikus héamentességi igazolás bevezetéséről.
A héamentes termékek esetében használt papíralapú igazolásokat elektronikus igazolás váltja fel. A digitális igazolás egyszerűsíteni és észszerűsíteni fogja az eljárásokat, amikor nagykövetségek, nemzetközi szervezetek vagy fegyveres erők részére érkezik ilyen importáru.
Az új intézkedések 2031. július 1-jén lépnek hatályba, ám ezt követően a tagállamok még egy további egyéves átmeneti időszakban párhuzamosan használhatják az elektronikus és a papíralapú igazolásokat.
A tagállamok közötti igazgatási együttműködés megkönnyítése
Az EU-ban előfordulhat, hogy az adófizetőknek a globálisan szerzett összes jövedelmüket a lakóhelyük szerinti országban kell bevallaniuk. Míg az adóhatóságok nyomon tudják követni az adott országban szerzett jövedelmet olyan intézkedések révén, mint például a forrásadók vagy a nemzeti adatszolgáltatási kötelezettségek, nagyobb kihívást jelent annak biztosítása, hogy az adófizetők bejelentsék külföldi jövedelmüket.
A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv (DAC) értelmében az uniós tagállamok az adózás szempontjából releváns információk automatikus, spontán, illetve megkeresésre történő cseréjével segítenek megelőzni az adócsalást. Ez megnehezíti a magánszemélyek és a vállalkozások számára, hogy vagyoni eszközeiket vagy jövedelmüket eltitkolják az adóhatóságok elől. A 2014 óta hatályos irányelv döntő szerepet játszik az adózás átláthatóságának előmozdításában és az uniós tagállamok közötti együttműködés erősítésében.
2023-ban a Tanács kibővítette az irányelv hatályát olyan szabályokkal, amelyek a kriptoeszköz-ügyletekből származó bevételekkel, valamint a legvagyonosabb magánszemélyekre vonatkozó feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos adatszolgáltatást és automatikus információcserét érintik.
2025-ben a Tanács irányelvet fogadott el a hatályos irányelv módosításáról (DAC9) a tényleges minimum-adómérték szerinti társasági adóztatással kapcsolatos együttműködés és információcsere fokozása céljából. Az új irányelv segíteni fogja a multinacionális és a nagy belföldi vállalatokat abban, hogy eleget tegyenek a G20-ak/az OECD globális megállapodása szerinti adóbevallási kötelezettségeiknek.
A tagállamoknak 2025. december 31-ig kell végrehajtaniuk az új szabályokat.
A Tanács mint egyedüli uniós jogalkotó
Az uniós szintű adójogszabályokat a Tanács fogadja el, amely az Európai Unió alapszerződéseiben foglaltak szerint egyedüli jogalkotóként jár el ezen a területen. A Tanácsnak konzultálnia kell az Európai Parlamenttel, amely azonban e területen nem rendelkezik jogalkotási hatáskörrel. Ezt különleges jogalkotási eljárásnak nevezik.
Az irányelveket vagy rendeleteket a Tanács egyhangú szavazással fogadja el, ami azt jelenti, hogy ezen a területen nem fogadhat el jogszabályt ellenszavazat mellett.
A jogalkotási folyamat az új uniós adójogszabályra vagy a meglévő jogszabályok módosítására irányuló európai bizottsági javaslattal kezdődik.
További információk
Az adókikerülés elleni küzdelem az Európai Unióban
Hozzáadottérték-adó (héa) az EU-ban
Digitális adóztatás
Legutóbbi frissítés: 2025. november 20.