Skip to content

A mezőgazdaság zöldítése

Az EU előmozdítja a fenntartható és környezetbarát módszerek térnyerését az élelmiszerrendszerekben annak érdekében, hogy védelmezze a környezetet és az emberek egészségét, és ezzel egyidejűleg javítsa az élelmiszer-ágazat rezilienciáját.

Fenntartható, reziliens és egészséges élelmiszerrendszer

Az agrár-élelmiszeripar az EU egyik legfontosabb gazdasági ágazata.

Az ágazat nagymértékben függ a környezettől, ugyanakkor jelentős hatást is gyakorol rá. Az élelmiszer-termelés és a hozzá kapcsolódó ellátási lánc működése során üvegházhatásúgáz-kibocsátásra kerül sor, amely éghajlatváltozást idéz elő. Erdőirtás, növényvédőszer-használat és más, a környezetet nem kímélő módszerek alkalmazása révén az intenzív gazdálkodás talajromlást és biodiverzitás-csökkenést okozhat.

Az EU az európai élelmiszertermelés és -fogyasztás átalakításán dolgozik annak érdekében, hogy:

  • fenntarthatóbbá tegye a gazdálkodást és az élelmiszerrendszereket
  • megerősítse a válságokkal szembeni rezilienciát
  • továbbra is biztosítsa, hogy az élelmiszerek egészségesek és megfizethetők legyenek

A fenntartható módszerek térnyerésének előmozdítása, a kibocsátások és a környezetszennyezés csökkentése, valamint a biológiai sokféleség javítása révén az EU azt kívánja elérni, hogy az élelmiszerrendszer ellen tudjon állni az éghajlatváltozás hatásainak, és kímélje a környezetet.

Ezenfelül az EU arra törekszik, hogy javítsa az állatjólétet, csökkentse az élelmiszer-veszteséget és -hulladékot, előmozdítsa a fenntarthatóbb élelmiszer-fogyasztást és az egészséges táplálkozást, valamint fellépjen az ellátási lánc mentén elkövetett élelmiszercsalás ellen.

Miért van szükség a mezőgazdaság zöldítésére?

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának egyharmada az élelmiszerrendszerekből származik. Az EU-n belül a mezőgazdaság az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csaknem 11%-ért felelős. A mezőgazdaság kibocsátása elsősorban az állatállomány metánkibocsátásából és a talaj dinitrogén-oxid-kibocsátásából áll össze.

Ugyanakkor a légköri szén-dioxid elnyelése révén a gazdálkodás és az erdészet kulcsszerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

A kihívások közé tartozik az is, hogy a mezőgazdaság túl sok növényvédő szert és antimikrobiális szert használ. Ez komoly környezeti és egészségügyi következményekkel jár: vízszennyezéshez, talajromláshoz és antimikrobiális rezisztencia kialakulásához vezet.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az EU-ban a talajtakaró 60–70%-ának állapota egészségtelennek minősül. A kimerült talajok és a leromlott mezőgazdasági ökoszisztémák kevésbé képesek élelmiszereket megtermelni.

A legfontosabb uniós szakpolitikák és jogszabályok

A mezőgazdaság zöldítésére irányuló uniós megközelítés különböző stratégiák és jogszabályok formájában jut kifejezésre.

A 2019-ben elfogadott európai zöld megállapodás környezetvédelmi és éghajlat-politikai kezdeményezésekből álló intézkedéscsomag. Célul tűzi ki, hogy Európa 2050-re klímasemlegessé váljon. A mezőgazdaság kulcsfontosságú részese ennek az átállásnak.

„A termelőtől a fogyasztóig” elnevezésű stratégia egyike az európai zöld megállapodás keretében előirányzott legfontosabb intézkedéseknek. Azt a célt szolgálja, hogy a jelenlegi uniós élelmiszerrendszer fenntartható modellre álljon át. A Tanács a 2020. októberi következtetéseiben jóváhagyta ezt a célt.

A biodiverzitási stratégia a zöld megállapodás egy másik központi eleme. Arra irányul, hogy helyreállítsa az ökoszisztémákat és visszafordítsa a biológiai sokféleség csökkenését. Ezenfelül előmozdítja az agroökológiai módszerek – köztük a vetésforgó és az agrárerdészet – térnyerését.

Az EU megreformálta a közös agrárpolitikát (KAP) annak érdekében, hogy az hatékonyabban támogassa a környezetvédelmi és az éghajlat-politikai célkitűzések megvalósítását. A 2023–27-es időszakban a KAP költségvetésének 40%-a az éghajlat-politikai fellépést finanszírozza.

A természet helyreállításáról szóló rendeletben az EU – története folyamán először – kötelező célértékeket határozott meg az ökoszisztémák, az élőhelyek és a fajok helyreállítására vonatkozóan, összhangban a biodiverzitási stratégiával. A célok közé tartozik a biológiai sokféleség előmozdítása és a mezőgazdasági földterületek fenntarthatóságának növelése is.

Ezek a stratégiák és jogszabályok kritikus fontosságú kérdések széles körével foglalkoznak, a kibocsátáscsökkentéstől a növényvédőszer-használaton, a biogazdálkodáson és az állatjóléten át az élelmiszer-pazarlásig.

Fenntarthatóbb gazdálkodás

Az új KAP, amely 2023 óta van hatályban, arra ösztönzi és kötelezi a mezőgazdasági termelőket, hogy környezetbarát termelési módszereket alkalmazzanak.

  • Feltételesség: a KAP keretében közvetlen kifizetésben részesülő gazdaságoknak védeniük kell a vizes élőhelyeket és a tőzeglápokat, valamint vetésforgót vagy olyan módszereket kell alkalmazniuk, amelyek a növénytermesztés diverzifikálását, illetve a talajtakarást szolgálják.
  • Ökorendszerek: ha a mezőgazdasági termelők túlteljesítik a követelményeket, kiegészítő kifizetésekben részesülhetnek az ökorendszerekből. A közvetlen kifizetések legalább 25%-a ökorendszerekre van elkülönítve, amelyek így 48,5 milliárd eurós költségvetésből gazdálkodhatnak.
  • Vidékfejlesztés: további támogatás érkezik a vidékfejlesztési programokból, amelyek pénzügyi támogatást kínálnak a mezőgazdasági termelőknek a környezetvédelmi módszerek meghonosításához.

A mezőgazdasági termelők karbongazdálkodási módszerekkel is elősegíthetik az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését. Ezek közé tartoznak a légköri szén-dioxid megkötésére (szénmegkötés) és a talajban vagy biomasszában történő tárolására irányuló eljárások, valamint a talaj szén-dioxid-tárolási képességét javítani hivatott jobb talajgazdálkodási módszerek.

A mezőgazdasági ökoszisztémák helyreállítása

A 2024 augusztusa óta hatályos természet-helyreállítási rendelet értelmében az uniós tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy:

  • 2030-ra 30%-ban, 2050-re pedig 50%-ban helyreállítsák a mezőgazdasági hasznosítású lecsapolt tőzeglápokat (ennél alacsonyabb százalékos arány vonatkozhat azokra az országokra, amelyeket nagyban érint ez a probléma)
  • javítsák az ásványi talajok szervesszén-készletét
  • növeljék a nagy biodiverzitású tájképi elemek (például sövények, virágsávok, parlagon hagyott területek, tavak és gyümölcsfák) arányát
Illusztráció egy helyreállított természetes tájról, sűrű lombozatú, zöld fákkal, fényes napkorong mellett elrepülő madarakkal és egy sziklás partvonal alatt tiszta vízben úszó halakkal
A természet helyreállítása

A természet helyreállítása

Biogazdálkodás

A biogazdálkodás kulcsfontosságú eszköz ahhoz, hogy az EU-ban megvalósuljon a fenntartható élelmiszerrendszerekre való átállás. A biogazdálkodás keretében olyan környezetbarát gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek minimálisra csökkentik a műtrágyák és a növényvédő szerek használatát, javítják a talajegészséget, növelik a biológiai sokféleséget, és magas szintű állatjóléti normákat biztosítanak. Az EU célja, hogy 2030-ra mezőgazdasági földterületeinek 25%-át biogazdálkodással műveljék.

Szántóföldön növényekkel foglalkozó mezőgazdasági termelőt, káposztafejeket, kapirgáló csirkéket és citromfát ábrázoló kollázs.
Biogazdálkodás

Biogazdálkodás

A biogazdálkodás támogatása szerves részét képezi a közös agrárpolitikának. Végezetül pedig az ökológiai gazdálkodásról szóló rendelet magas szintű normákat biztosít az ökológiai termelés és tanúsítás tekintetében, előmozdítva az átláthatóságot és a fogyasztók biotermékekbe vetett bizalmát.