Humanitárius segítségnyújtás
Az EU és 27 tagállama együttesen a legjelentősebb adományozók a világ katasztrófa sújtotta lakosságának szánt humanitárius segítségnyújtás terén. Az uniós segítségnyújtás célja az életmentés, az emberi szenvedés megelőzése és enyhítése, valamint az emberi méltóság megőrzése.
A legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők segítése
Az EU humanitárius segítségnyújtást biztosít az ember okozta vagy természeti katasztrófák által sújtott, nem uniós országokban élő rászorulóknak. A legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő áldozatokra különös figyelem irányul.
Humanitárius segítségnyújtásra azok az emberek szorulnak,
- akiket alultápláltság vagy éhínség fenyeget
- akik menekültek, vagy arra kényszerültek, hogy elhagyják lakóhelyüket (belső menekültek)
- akik fegyveres konfliktusok, illetve egyéb fizikai vagy pszichológiai erőszak áldozatai
- akik elvesztették otthonukat vagy megélhetésüket
Példák az ember okozta, valamint a természeti katasztrófákra: fegyveres konfliktusok és polgári zavargások, valamint az aszályok, áradások, földrengések, cunamik és hurrikánok.
Példátlan humanitárius válságok
Az ENSZ szerint napjaink példátlan humanitárius szükségletei elsősorban az állandósult fegyveres konfliktusok, az éghajlatváltozás felgyorsulása és a globális gazdasági instabilitás együttes hatása miatt keletkeznek. Az említett válságok között egyre nagyobb átfedés mutatkozik, ami olyan „összetett szükséghelyzeteket” eredményez, ahol a katasztrófák, a háborúk és a szegénység felerősítik egymást.
2026-ban 239 millió ember szorult sürgős humanitárius segítségnyújtásra, azt követően, hogy 2025-ben jelentős megszorításokról határoztak a humanitárius műveletekre nézve, illetve rekordszámú halálos kimenetelű támadást hajtottak végre humanitárius dolgozók ellen.
A többek között Szudánban, Gázában és Ukrajnában dúló háborúk milliókat kényszerítenek lakóhelyük elhagyására, valamint polgári áldozatokat követelnek. 2025 közepére világszerte már több mint 117 millió emberkényszerült lakóhelyének elhagyására, és jelentősen megemelkedett a nemzetközi humanitárius jog megsértéseinek száma is.
A humanitárius segítségnyújtás legjelentősebb adományozója
A humanitárius segítségnyújtás az EU külpolitikájának alapvető eleme, az emberek közötti szolidaritás egyetemes értékének kifejeződése és egyben erkölcsi kötelesség.
Az EU és 27 tagállama együttesen a világ legjelentősebb adományozói a humanitárius segítségnyújtás terén. Az ENSZ adatai szerint 2025-ben a globális humanitárius segítségnyújtás 40%-át biztosították.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikkének (4) bekezdése értelmében a humanitárius segítségnyújtás az Unió és tagállamai között megosztott hatáskörbe tartozik. Mindegyik tagállam maga dönti el, hogy mely válságok kezelését, továbbá mely humanitárius szervezet vagy alap működését támogatja, ahogy azt is, hogy mekkora összeget biztosít az adott célra.
Az EU a költségvetése révén kiegészíti és fokozza a tagállami erőfeszítéseket. Az EU 2021–2027-es időszakra szóló hosszú távú költségvetésében külön sor szerepel a humanitárius segítségnyújtás számára: a hétéves időszakra összesen 11,57 milliárd EUR lett elkülönítve, ami évente mintegy 1,65 milliárd EUR összegnek felel meg. Az EU 2025. évi humanitárius segítségnyújtási költségvetési kerete 1,9 milliárd EUR összegű.
Az EU 1992 óta több mint 110 országban nyújtott már humanitárius segítséget, amely minden évben emberek millióihoz jut el világszerte.
Az EU jelenleg a válságok által sújtott minden jelentős területen végez humanitárius segítségnyújtást, ideértve Gázát, Szíriát, Szudánt, Dél-Szudánt, Ukrajnát, a Száhel-övezetet, Jement, Mianmart/Burmát, a Kongói Demokratikus Köztársaságot, Afganisztánt és Haitit.
Polgári védelmi segítségnyújtás
A világ legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő térségeiben az uniós humanitárius segítségnyújtás jellemzően együtt jár a polgári védelmi segítségnyújtással. A két terület szakértői szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a válaszintézkedések a lehető legkoherensebbek és leghatékonyabbak legyenek.
Az EU polgári védelmi mechanizmusa, amely a katasztrófa sújtotta országoknak nyújtott segítség koordinálására szolgáló uniós eszköz, csak akkor aktiválható, ha valamely uniós vagy más ország segítséget kér. A mechanizmus keretében koordinálják például a kutató-mentő csapatok és felszerelések rendelkezésre bocsátását, a tűzoltó repülőgépek bevetését és az uniós polgárok hazaszállítását.
A humanitárius segítségnyújtást nem szabad összekeverni a fejlesztési együttműködéssel: ez utóbbi arra hivatott, hogy a nem uniós országokban támogassa a hosszú távú gazdasági, környezeti, társadalmi és politikai fejlődést.
Hogyan történik a humanitárius segítségnyújtás?
Az uniós segítségnyújtás koordinálását az Európai Bizottság ECHO főigazgatósága (Az Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága) végzi.
Az EU által finanszírozott humanitárius segítségnyújtást a terepen tevékenykedő több mint 200 partnerszervezet biztosítja, ideértve többek között az ENSZ-ügynökségeket (például a Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalt [OCHA], az Élelmezési Világprogramot [WFP], az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát [UNHCR] és az Egyesült Nemzetek Gyermekalapját [UNICEF]), továbbá a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold Mozgalmat, valamint nemzetközi és nemzeti NGO-kat, azaz nem kormányzati szervezeteket.
A humanitárius partnerszervezeteknek ahhoz, hogy humanitárius projektek számára finanszírozásban részesülhessenek, finanszírozási javaslatokat kell benyújtaniuk, továbbá követniük kell a projektek értékelésére és nyomon követésére vonatkozó, szigorú iránymutatásokat. A partnerek kötelesek elismerni az EU által nyújtott támogatást azáltal, hogy a projekthelyszíneken feltüntetik az EU vizuális identitását.
Az EU az uniós humanitárius segítségnyújtás révén a legkiszolgáltatottabb népességcsoportokat segíti a következőkkel:
- az élelmezésbiztonsággal
- élelmiszersegélyekkel
- sürgősségi egészségügyi ellátással
- víz és higiéniai felszerelések
- menedék
- védelem a fizikai és a pszichológiai ártalmakkal szemben
- szükséghelyzetekben nyújtott oktatás
- készpénz alapú támogatás
Mivel az éghajlatváltozás miatt egyre csak nő majd az áradások, aszályok és hurrikánok gyakorisága, az EU és tagállamai támogatást nyújtanak az éghajlati katasztrófákra való reagálási kapacitások megerősítéséhez és az e katasztrófákkal szemben legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők rezilienciájának fokozásához is.
A humanitárius segítségnyújtásról szóló európai uniós rendelet
A humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996-ban elfogadott európai uniós rendelet meghatározza, hogy az Európai Bizottság miként hajtja végre a humanitárius műveleteket az EU nevében.
A rendelet rögzíti az uniós humanitárius segítségnyújtási műveletek végrehajtására vonatkozó fő célokat, elveket és eljárásokat.
Humanitárius elvek
A humanitárius segítségnyújtásra a humanitárius elvek, azaz a semlegesség, az emberiesség, a függetlenség és a pártatlanság tiszteletben tartása mellett kerül sor. A segítségnyújtás a kedvezményezettek faji vagy etnikai származására, vallására, nemére, korára, állampolgárságára, illetve politikai hovatartozására való tekintet nélkül történik.
Emberiesség
A emberi szenvedést előfordulásának helyére való tekintet nélkül enyhíteni kell, különös figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőkre.
Semlegesség
A humanitárius segítségnyújtás során a fegyveres konfliktusokban vagy más nézeteltérésekben érintett egyik fél sem részesíthető előnyben.
Pártatlanság
A humanitárius segítségnyújtás kizárólag a szükségletek alapján történhet, megkülönböztetés nélkül.
Függetlenség
A humanitárius célkitűzéseket külön kell választani a politikai, gazdasági, vallási, katonai vagy egyéb célkitűzésektől.
Ezeket a nemzetközi humanitárius jogban gyökerező elveket az ENSZ a Közgyűlés 46/182. sz. és 58/114. sz. határozatában átvette.
A humanitárius elveket az EU szintjén a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus rögzíti, amelyet az EU Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság 2007 decemberében írt alá.
Az említett konszenzus felvázolja az EU fő szakpolitikai keretét a humanitárius válságokra való reagálásra vonatkozóan: meghatározza, hogy az EU milyen okokból, milyen módon és mikor léphet fel. A humanitárius tevékenység legfőbb célkitűzései – amelyeket a konszenzus is rögzít – a következők:
- az élet védelme
- a szenvedés megelőzése és enyhítése
- az emberi méltóság megőrzésének elősegítése a természeti veszélyek és az ember okozta katasztrófák közepette
A Tanács szerepe a humanitárius segítségnyújtás terén
Annak ellenére, hogy a Tanács nem hoz döntéseket olyan operatív kérdésekben, mint például a konkrét válságokra válaszul nyújtandó finanszírozás összege, tanácsi következtetések elfogadásával mégis fontos szerepet játszik a harmadik országokra és Unión kívüli térségekre vonatkozó uniós álláspontok meghatározásában.
Humanitárius ügyekben ez gyakran azt jelenti, hogy a Tanács sürgeti az érintett feleket a humanitárius válságot kiváltó konfliktus rendezésére, és kéri őket a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartására.
humanitárius segítségnyújtási és élelmiszersegély munkacsoport
A Tanácsban a humanitárius segítségnyújtási és élelmiszersegély munkacsoport (COHAFA-munkacsoport) feladata a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos kérdések megvitatása. Ezen belül:
- figyelemmel kíséri a világon fennálló humanitárius szükségleteket és az uniós válaszintézkedéseket
- foglalkozik a globális humanitárius rendszer hatékonyságával
- előkészíti a releváns nemzetközi szervezetekben és fórumokban teendő uniós nyilatkozatokat
- megvitatja, miként lehet népszerűsíteni a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzust és a humanitárius elveket, illetve hogyan lehet előmozdítani a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását
A munkacsoport létrehozására 2008-ban, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus aláírását követően került sor. A munkacsoport elnöki feladatait a Tanács soros elnöksége látja el.
Nemzetközi humanitárius jog
Az EU elkötelezett a nemzetközi humanitárius jog mellett, mely azon szabályok összessége, amelyek meghatározzák az államoknak és a nem állami fegyveres csoportoknak a fegyveres konfliktusok során fennálló felelősségét.
A humanitárius jog főként a négy 1949. évi genfi egyezményen, valamint az 1977-ben és 2005-ben elfogadott kiegészítő jegyzőkönyveken alapul. A genfi egyezményeket és azok kiegészítő jegyzőkönyveit mind a 27 uniós tagállam megerősítette. Ezen egyezményeket kiegészítik a nemzetközi szokásjog szabályai.
A szabályok megkövetelik többek között:
- a gyors és akadálytalan áthaladás biztosítását a humanitárius segítségnyújtás számára
- a polgári személyek (köztük a humanitárius dolgozók) védelmét
- az egészségügyi ellátórendszer védelmét
- a polgári lakosság létfenntartásához nélkülözhetetlen javak védelmét
E szabályokat úgy alakították ki, hogy azok védjék a harcokban (már) részt nem vevő személyeket – így többek között a polgári személyeket, az egészségügyi és a humanitárius dolgozókat, a sebesülteket, a beteg és hajótörött katonákat, a hadifoglyokat és más fogvatartottakat. A nemzetközi humanitárius jog továbbá korlátokat szab a hadviselés eszközeit és módszereit illetően is (például tiltja bizonyos fegyverek használatát).
A nemzetközi humanitárius jogot a világ különböző pontjain dúló konfliktusok során egyre gyakrabban sértik meg, például a következő cselekmények elkövetésével:
- kórházak és iskolák ellen végrehajtott támadások
- humanitárius és egészségügyi dolgozók ellen végrehajtott támadások
- az életmentő humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférés megtagadása
- polgári személyek ellen végrehajtott támadások
- gyermekkatonák toborzása és alkalmazása
- szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak más formái
Az ilyenfajta erőszak a polgári személyeket sújtja, és emberek millióit akadályozza meg abban, hogy hozzájussanak az életmentő segítséghez.
2024 volt a valaha feljegyzett legtöbb halálos áldozattal járó év a humanitárius dolgozókat tekintve, akik közül 2024-ben 385 főt megöltek, 308 főt megsebesítettek, 137 főt pedig elraboltak. 2025-ben 334 humanitárius dolgozót megöltek, 193 főt megsebesítettek, 112 főt pedig elraboltak.
További információk
Válságelhárítás
Politikai szintű integrált válságelhárítás (IPCR)
Polgári védelem az EU-ban
- Az afgánoknak nyújtott humanitárius támogatás
- A palesztinoknak nyújtott humanitárius támogatás
- A szudániaknak nyújtott humanitárius támogatás
- Az Ukrajnának nyújtott humanitárius támogatás
- A venezuelaiaknak nyújtott humanitárius támogatás
- Humanitárius segítségnyújtás (Európai Bizottság)
- Humanitárius segítségnyújtás és vészhelyzeti reagálás (Európai Külügyi Szolgálat)
Legutóbbi frissítés: 2026. február 25.